szia emberek..a csepeli sziget..
Ez a túra december 20-ra kerül,ami szombat.A rajt színhely ezúttal sem kedvez a „felkelek és kisétálom magam” címû elõadásnak,ezért a közelítéshez eszközöket választok,amiket hol a békávé,hol a békáká fémjelez,mivel fémet is tartalmaznak.Hév-metró,villamos és hév,a második hévnél találom magam hajnalban,vagy negyedórával indulás elõtt.Fúj a szél, Reni, Torino, Marika,Zsuzsa,Szabolcs,és a tanár úr,így leszünk néhányan Szigethalomig.Kaller nem háborgat, seniorita túratársnõnk be is aluszik,de így bizony nehéz lesz a járatot gazdaságosan mûködtetni. Mindenesetre köszönjük a tömegközlekedés üzemeltetõjének a hozzájárulást,szeretnénk a továbbiakban ezt a Volán járatokon és a Máv viszonylatokon is igénybevenni. Anno,mikor a Szaharában még a dzsungelharcot gyakorolták a humanoidok,voltak ilyesmik elérhetõbb – számomra megfizethetõbb – árakon,persze azóta a homok uralkodik ott,valószínûleg a túránkon is lesz részünk ebben.
Megérkezünk,a település sötétséggel fogad,közvilágításilag,de a dörzsöltebbek közül valók vagyunk,fejlámpa hidalja át a problemát.A pont nyitva,gázláng fölött a gulyás,a szervezõasszony nyüzsög,fizetünk,szerviz és várjuk a hét órát,futnak be a jármûvel érkezõk,földim a Mezeiéktõl lányokkal,Zsolt,az énekes,és még páran..elnézést a kifelejtett nevektõl.Mint tudjuk,bizonyos szereket nem elég elkészíteni,be is kell szedni,fõleg a régóta fiataloknak.Az indulásig a GPS-t igyexem mûholdasítani,sikerrel.Start,lódulunk a településbe,utcaneveket olvasunk,Torinó téríti meg a népet,elhagyjuk a házakat,ez az,innen már nem lehet baj.A csapat olvad,hármasfogat alakul két régebbi fiatalból és egy maiból,aki lány,a többség hasít a homokon elfelé,az esti naplemente nem érdekli õket,vagy a délutáni elõadásra van jegyük.Ráérõsen beszélgetünk,azért közben fogy a táv is alólunk,õszi erdõ avartakaróval,akácos és nyáras,vörösfenyõ itt-ott,napfelkelte erõlködik,karácsony közeleg.Sár jelentéktelen,a hó is,december dacára.Politizálunk és reménytelenül próbáljuk kibogozni a nõi lélek rejtelmeit,gordiuszi csomó és mi nem vagyunk nagysándorok.Idõnként utolérnek bennünket,aztán az elsõ pont után rövidtávosok tömege ontja az ismerõs arcokat,rövidnadrágos és oldalbordája,a szakállasok közül a madárléptû tûnik föl,Ica,a csomagolt asszony,de a táv elválik,és a töltést magányosan vesszük,balról szögesdróttal védett kerítés és zsilipes kapuk,a deviáns magatartású humanoidoknak,a munkahelyteremtés szellemében õrzik is,végén kápolnával,aztán kövesút a nádig..vagyis a Nádig.Nápolyit kap,aki idáig elküzdi magát és mehet vissza,ki erre,ki arra.Szigetújfalut már csak a mi távunk érinti,szalagozás segít a strandot megtalálni,a fürdõzõk zsivaja nem segít.Itt virsli van zsemlével,jó magyar módra hotdog formátumban,víz is elegendõ,a Dunában is.A pontõrök mosolyognak,jókedv és derû az egész úton jellemzi õket,persze,a távot autóval küzdik le túlnyomóan.Visszatérés van,a faluba is,Karesz érkezik,a váci,nõvel van,aztán a Peti,a pingvint utánzó járással.Mindenki elmegy,mi is,az itinert olvasgatva szépen elmegyünk rossz irányba,de Peti segítségével korrigálunk,legföljebb onnan is van fotó,ahonnan a többieknek nem van.Sínek mellett adjuk elõ magunkat Csépig,itt finom teát fõztek nekünk(is),és átvágunk a településen gyalog.Betlehemi jászol,Gáspárral,Menyussal és Boldizsárral,és persze a szülõk a kisdeddel,Reni is közéjük áll,megörökítjük és máris a vékonyabbik folyószakasz mellett hagy el minket a fiatalabb két keresztnevû,ezúttal nõvel,nyugtázom a történetet,és kezdjük a naplementét fotózni.Giccsparádé ez a javából,stégek a parton,csónakokkal,nagyra hízott házak,persze,a rendszerváltás,ezek már nem a gyári hulladékból történõ barkácsolás kézjegyét viselik.Kuttyokat sétáltatnak jólöltözöttek,megnéznek bennünket,nem kell viszonozni a köszöntést,hiszen csak jöttmentnek számítunk.Elmondom magamban az igét,miszerint ’..szép vagy,szép vagy,de a ló sem csúnya..’és megyünk hosszasan.Aztán hirtelen hátat adunk a víznek,újabb pont,és be az erdõbe,a barátom lassul,a lánya viszont nem,a félhomály fejlámpákat csal a homlokunkra,a reggeli ponton vagyunk,tea fõ,pihegünk a sötétben,és új jelen vezet a túra vissza a faluba,ami város?mindenesetre hosszasan köves,a rajthelyen vagyunk,de továbbküldenek a falunapok helyszínére,oklevél van,kitûzõ nincs,elkéstünk.Polgármester süti a palacsintát,tea helyett forralt borral kínál,minden remekül van szervezve.A rajthely gulyást ad,dupla porciót,itt is mosolyok vannak,a fõszakácstól,aki természetesen férfi,a Kontáig,aki természetesen nõ..
Aztán kisétálunk a HÉV-hez és hazazöttyenünk..A túrát kiválóra értékelném,ha valaki szereti a gyaloglást és a barátságos arcokat.És persze ajánlom mindenkinek,aki még nem volt,vagy csak néhányszor.. |
