| Attibati | Túra éve: 2007 | 2007.03.01 00:02:41 |
|
|
LeFaGySz 55
Hát megvolt a nagy visszatérés...
1981-92 között rengeteg teljesítménytúrán vettem részt. Mögöttem van hat Kinizsi 100 teljesítés + egyszer kerékpárral amit nem jegyeznek. Aztán különbözõ egészségi problémák és idõhiány miatt hanyagoltam a túrázást.
Most, hogy elmúltam 50 éves a fejembe vettem, hogy újra teljesítem a Kinizsi Százat. (Lehet hogy így kezdõdik az öregkori elhülyülés ?) A felkészülés egyik jelentõs állomása volt a LeFaGySz 55 végijárása.
Mivel másik hobbim a geocaching -GPS nélkül egy lépést sem teszek az erdõben - természetesen feltöltöttem a GPS-re a Börzsöny túristaútjait. A számítógép elõtt bejelöltem a fõbb fordulópontokat. Összesen 22 jelzésváltást számoltam össze az útvonalon.
Végre felvirradt a nagy nap. Kelés 4 órakor, fél hatkor már konstatáltam, hogy a rajthely parkolója tele van. Nem akartam megkockáztatni hogy esetleg beszorítanak ezért 600 métert visszamentem és a büfénél parkoltam. Következett a szertatásos öltözködés majd visszaporoszkálás a rajthelyre. A nevezés flottul ment 6:05-kor már el is indulhattam.
A Z jelzés kezdeténél éppen egy, az elsõ eltévedésükbõl felocsudó csapattal találkoztam akiknek már az elsõ kanyart sem sikerült bevenni.
Kisinócig alig volt szint, jól ismert útvonalon kb 6-os átlaggal haladtam. A Kisinóc után következõ K jelzést inkább visszafelé ismerem , mivel kerékpáros túráim során gyakran ereszkedtem le errefelé a hegység magasabb régióiból.
A Kammerhofhoz felérve alaposan leizzadtam, tudtam hogy ezentúl pihenésrõl szó sem lehet mert rögtön megfáznék. A Fagyos kútnál kicsit elbizonytalanodtam , hogy hol is van az ellenõrzõpont mert több csapat is megállás nélkül továbbment a kék négyzeten.
Az ellenõrzõpont megtalálását követõ katarzis után a gyakori sárga jelzésváltásokra kellett figyelni. Ez nem sikerült tökéletesen, mert a Hegyes-hegy orom felé vezetõ letérésen egy kicsit túlszaladtam de a GPS segítségével hamar rájöttem, hogy rossz uton járok. A csúcson a pontõr panaszkodva fogadott , hogy kevesen jönnek fel hozzá, sokan a szintben elkerülõ utat választják. Ennek következtében aztán a csúcs után legalább annyian jöttek felfele mint lefele. Az eltévedettek nagy része ugyanis csak a Kereszt-völgy bejáratánál levõ ellenõrzõ pontnál jött rá a hibára.
A 2. Fagyos-kúti vizit után a térképen is eltévedés veszélyes helynek jelölt ponton simán túlhaladtam a jól járható erdei úton. Megint a GPS térített jobb belátásra.
A Bánya-pusztánál könnyen észre lehetett venni a szalagozást, majd az egyre jobban eltünõ egykori kocsiúton megkönnyebülve értem fel a P jelzéshez , majd hamarosan a Salgó várnál álltam. A gerincen erõs szél fújt, a pontõr arcát sem láttam csak a kézfejét dugta ki a sátorból az ellenõrzõ lap után nyúlva. Azt terveztem , hogy eszek néhány falatot a várnál de az erõs szél jobb belátásra térített. Eszembe véstem a Börzsönyi várak mozgalom Salgó várnál levõ kódját, majd lelkiekbe felkészülve a Magosfa megmászására indultam tovább.
A K háromszög jelzés elágázásánál elkeserítõ kép fogadott. Tarrá vágott erdõ, járhatatlan, gallyakkal borított túristaút. Míg minket kerékpárosokat kitiltanak az erdõkbõl mondván hogy rongáljuk a természetet az erdészetnek mindent szabad.
A K háromszög jelzés hosszasan kanyargott egy hangulatos patakvölgyben. Az egyik keresztbe dölt fánál utolértem két kerékpárost az elszántabb fajtából. A Magosfára még gyalog is elég felmenni nemhogy a kerékpárt is cipelni. A Magosfára felfelé kapaszkodva elõször éreztem a túra során , hogy már nem vagyok húszéves. Forgott körülöttem az erdõ és elgondolkoztam azon, hogy nem lenne-e érdemesebb a rövidebb távot választani.
A csúcsra érve megint kemény minuszok fogadtak, a fákról hullott a zuzmara. Az ellenõrzõ pont után nem sokkal egy széles kocsiútra értem, ami kezdetben fagyott sárral volt borítva, majd ahogy ereszkedtem egyre jobban felolvadt a végén bokáig jártam a sárban. Ismét csókoltatom az erdészetet...
A Nagy Oros-bércnél levõ letérést jelzõ szalagozásra két, a bozótban vergõdõ futó hívta fel a figyelmemet. Az ellenõrzõ pont után jelzetlen bár jól szalagozott csapásokon értük el ismét a Z+ jelzést.
A krályházi ellenõrzõpont jól álcázta magát, majdnem elmentünk az autóban üldögélõ pontõrök mellett. Itt sikerült vízkészleteinket kicsit felfrissíteni majd a számomra meglepõen barátságosan emelkedõ K négyzet jelzésen értünk a Málna hegyi ponthoz. Útközben megmentettem egy futót néhány szem nápolyival az éhenhalástól.
A Csóványos közelébe érve egyre barátságtalanabb lett az idõ, a csúcs elõtti néhány száz métert már felhõben és lefagyott hóban tettük meg.
A csúcson Macikupac fogadott. Minden elismerésm az övé, hogy kibirta azt a nyolc órát abban az itéletidõben. A csúcsról lefelé menet olyan erõs jeges szél fújt , hogy megfagyott a fejemen a sapka.
Innentõl már otthon voltam a hegyi futásokról jól ismert környéken. Már csak arra kellett figyelni, hogy nehogy eltévesszem a Px jelzés leágazását. A Suta berki nyiladék elején elõkerült a fejlámpa is. Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mivel alig voltam egy kilométerre a céltól és még nem volt meg az utolsó ellenõrzõpont. Csak nem néztem el valamit ? Végül a cél elõtti szalagozott szakaszon belebotlottam a mozgó pontként üzemelõ két hölgybe. Éppen teljesen besötétedett, mikor beestem a célba.
A GPS vevõ szerint a túra lényegesen hosszabb volt mint a kirásban szereplõ 53.5 km. A kütyü 56.5 kilométert mutatott.
Azóta estéimet az elkövetkezõ telj. túrák tervezésével töltöm. Menni fog az a Kinizsi 100 ...
|
| |
