Túrabeszámolók


Mt. Gerecse

kekdroidTúra éve: 20072007.03.01 21:47:24
Mt. Gerecse 2006, ami mégis 2007

Úgy történt, hogy csütörtökön jóbarátom hívására elmentem véradásra, így a hétvégére betervezett túrákat elkezdtem átszervezni. A Mt. Gerecse OKT-ba való kapcsolását is egy kicsit át kellett rajzolnom, így a következõ történt:
Reggel besétáltam a kollégiumból a Déli pályaudvarra, alig több, mint egy óra alatt. Kelenföldön útitársam csatlakozott, Tatabányáig alvás helyett beszélgettünk. Tatabányán metszõ szél és egérszürke égbolt fogadott, amely eszembe juttatta a meteorológusok különféle záporral/hóval kecsegtetõ jóslatait. Szintén Tatabányán észleltük a rendezõt&egy másik sporttársat, beszédbe elegyedtünk, majd felszálltunk a Tardoson át Tatára járó buszra, ezzel megsokszorozva az utasszámot.
Tardoson egyeztettünk egy szimpatikus, autóval érkezõ úrral, hihetetlen régi (nem is igaz, csak én vagyok még fiatal) térképe volt, mutattuk neki, milyen jelzések vannak stb. (Ha valakinek van ismerete arról, hogy mikor került le a kék jelzés a Gerecse tetejérõl, kérem, értesítsen; azon a térképen még átvezetett a hegytetõn.)
Tardos után különváltunk, mi elindultunk a zöld jelzést követve Bányahegy felé. Igazság szerint Koldusszállásnál van két hely a füzetben, útmegszakításra, most viszont ez tûnt jobb ötletnek a Kék egy újabb szakaszának elkezdésére (fõleg a bizonytalan idõjárás miatt). Bányahegytõl az egyházi üdülõig Kéken túráztunk. Nagyon hangulatos út volt, igazi télies - bár hó nélküli - idõjárással, helyenként keményre fagyott sárban, füleket, ujjakat megfagyasztó szélben, viszont sajnos a vadvilág egyetlen képviselõje sem mutatta magát.
Az üdülõtõl (valódi kastély, ellaknék ott) a kék háromszög jelzésen minden gond nélkül felértünk a hegytetõre, engem megint lenyûgözött az adótorony is (nekem az ilyesmi tetszik, hülye mûszaki érdeklõdés, tudom). A túra rajt/ellenõrzõpont/cél helyszínén (geodéziai torony alja) újra találkoztunk a rendezõvel. Kaptunk bort, süteményt és kekszet, valamint átvettük a kitûzõt, majd, hogy ne maradjon egyedül az egyszemélyes redezõség, az utánunk következõ csapat érkezésekor indultunk el lefelé. Még a mûúton találkoztunk néhány szembejövõ sporttárssal, aztán sokáig senkivel. Eddig tart a Mt. Gerecséhez szorosan kapcsolódó beszámoló.
Még az OKT-ra visszatérve eljutottunk végül egészen Mogyorósbányáig, volt emlékezés Pusztamaróton, érdekes "kapuk" egy vadkerítésen, találkoztunk leendõ Mt. Gerecse teljesítõkkel, favágókkal, krosszmotorosokkal (rrrrr), volt lekésett busz és helyette megnézett Kálvária, nagy túrázós csoport az Öreg-kõ alatt, akik közül megismert egy úr, akire elõzõ nap Hármashatárhegyen ráköszöntem, csak mert OKT füzet volt nála... de ez már másik történet.
Végül, de nem utoljára: köszönet illeti a rendezõt a mégis megrendezett túráért, az idõjárásfelelõst a mégsem esõért és útitársamat a szövegelésem türelmes viseléséért.