Fel a Csóványosra!
Erre a hétvégére pihenést terveztem. Mostanában sokat voltam túrázni, gondoltam éppen ideje lesz beiktatni egy-két punnyadósabb szombatot, de a sors keze közbeszólt! (Ez ám a totális képzavar, de sebaj!:-) )
Országos cimborám Zoli (a továbbiakban az egyszerûség jegyében csak Tavaszi Széll:-) ) akivel olykor hosszú hónapokig sem váltunk egy árva levelet sem szerda magasságában a szokásos bõbeszédû stílusában dobott egy mailt a postámra: "Csóványos túra?"
Gyorsan visszaírtam neki hogy "Ja, mehetünk"
A logisztikai megbeszéléseket ezennel le is tudtuk, így aztán szombaton reggel a Vác felõl Nógrádra tartó kis vicinálison plusz két túrázó növelte az amúgy is egészen szépen alakuló utaslétszámot...
Nógrád, szakadó hó, a frizurám még mindig tökéletes... Akár így is kezdhetném és folytathatom úgy is hogy a borzongató szél sem tudja összezilálni, ugyanis felvettem a sokak által megcsodált piros "gyerekcsináló" sapkámat amiben aztán a vasútállomáson történõ gyors bélyegzést követõen nekivágtunk a Csóványos felé vezetõ majd' 12 km-es útnak.
Mindketten harmadszorra járjuk már az Országos Kéket, én már ugyan nem pecsételek, Tavaszi Széll viszont igen, és mivel ortodox teljesítõnek számít, ezért a mai túrát szigorúan a kék jelzésen terveztük Kisinócig a Csóványos érintésével, ahol ezúttal ezért a teljesítményért egy jelvény és a füzetbe plusz egy bónusz bélyegzés várt ránk.
Keletrõl nyugatra még egyikünk sem járta be a kéket a Börzsönyben, ennek az iránynak megvan az az elõnye hogy nagyjából az elsõ 5-6 km-en a Saj-kútig nincsen sok emelkedõ, és nyugodtan lehet beszélgetni. Így is tettünk, kiveséztük az elmúlt idõszak eseményeit, kivel mi történt mióta nem találkoztunk, kölcsönösen megdicsértük egymás fizikai állapotát és csodás kinézetét, majd ezek után a nagyvilág eseményei is sorra kerültek...
A Saj-kútig így aztán hamar elrepült az idõ és a kilométerek, utána pedig megkezdõdött az a szakasz amely emlékeimben még az ellenkezõ irányból ereszkedve is mély nyomokat hagyott: a kapaszkodó a Cseresnyés-patak mentén a hegyoldalban a Saj-kút-bérc felé, egészen a Foltán-keresztig. A frissen esett hó alatt megbúvó sárban dagonyáztunk sokszor a 0 fok körüli hõmérsékletnek "hála", ez az állapot 550-600 méteres magasság körül változott meg, a föld keménnyé változott az egyre vastagabbá váló hóréteg alatt, a Foltán-kereszt körül már bõven 10 centiméter felett lévõ hótakaróval áldott meg minket Holle anyó.
A Foltán-keresztnél rövid pihenõt tartottunk, beszéltünk az otthoniakkal, én küldtem is haza egy szép havas tájképet a mobilról, amire az otthon maradt, az idén még téli tájat nem látó és arra nagyon áhítozó családomnak csak annyi volt a válasza egy rövid sms-ben: "Kabbe apa" :-)
A Foltán-kereszttõl a Csóványosig tartó szakaszról nem rémlett hogy olyan meredek lenne mint a Saj-kúttól idáig, így aztán Tavaszi Széllel ismét élénken dumcsizni kezdtünk. A Három Hárs-bércen a szép kilátás ezúttal a köd miatt elmaradt, a hóesés viszont masszívan kitartott, minden csupa víz volt már a nem pont ilyen idõjárásra tervezett kis hátizsákomban, de megbeszéltük Zolival hogy valahogyan jól is van ez így, ez most ezen a túrán teljesen idevaló, mondhatnám adekvát idõjárás.
A Csóványos elõtti pár száz méteren még utoljára bedurvult picit az emelkedõ, de ez már nem tudott kifogni rajtunk, hamarosan a csúcsra értünk!
A szépen felújított kilátótoronynál kisebb tömeg fogadott minket, nem lepett meg, harmadszorra vagyok ezen a túrán, szerencsére van még rajtunk kívül is megszállott éppen elég akik ilyenkor, ilyen idõben is elõnyben részesítik a téli Börzsöny zord klímáját az otthon melegével szemben.
Ismerõsökkel is összefutottunk, megcsodáltuk oláhtamás hatalmas GPS-ét (montana) és azt is hogy ismerõsünk hírnevéhez méltón hogyan varázsol elõ egy komplett kolbászos ebédet a hátizsákjából a Börzsöny kellõs közepén, mínusz 5 fokban, több kilométeres túrázás után a Csóványosi kilátó tövében! Le a kalappal!
A nevezési lapok kitöltése után a jelvényeket gyorsan megkaptuk, majd egy kisebb malõrt követõen (semmiség, csupán csak szégyenszemre és közröhejt elõidézve nem találtuk meg a kék jelzést, pedig ugyibár idestova harmadszorra járjuk a kéket, váááá...:-) ) elindultunk lefelé az ösvényen a Börzsöny legmagasabb csúcsáról. Irány a Nagyhideg-hegy, és Kisinóc!
Na, nem volt ez olyan egyszerû. A vastag hóréteg és a meredek emelkedõk után jött még pár nem nagyon várt hupli, pedig emlékeinkben ezek már nem éltek túl élénken, így aztán a kellemetlen meglepetés erejével bírtak számunkra ezen plusz szintemelkedések.
A Szabó-köveknél még megálltunk egy picit, de utána már csak a Nagyhideg-hegyi turistaház volt a következõ pihi célpontja. Hamarosan oda is értünk.
Az NHH3. webkamera ezúttal nem volt a helyzet magaslatán, így az otthon ülõ és telefonhívásomra ezt nézegetõ családomnak a tavalyi túrával ellentétben idén sajnos nem tudtam prömier plánban integetni, de azért ettõl még tudtak este aludni, lévén otthon rámnézve rájöttek hogy sokat nem vesztettek a dologgal...
Gyors bélyegzés, kávé, és a turistaházban gyakran elõforduló egykori külügyminiszter úr mint látványosság megtekintése után gyorsmenetben indultunk Kisinóc felé, mert vészesen közeledett a buszunk indulásának idõpontja.
Az Inócok alatti Lutzenbacher-út a börzsönyi kék egyik legszebb szakasza, ugyanez az Inóci-vágásra már nem mondható el, hosszú, monoton egyenes, szerencsére ezúttal nem emelkedõ minõségében rongálta az idegrendszerünket és a végtagjainkat, meglepõen gyorsan haladtunk rajta lefelé, a turistaház felé.
És lõn! Egyszerre csak ott álltunk a Kisinóci turistaház elõtt, 20,55 km-t és 1170m össz-szintemelkedést legyõzve, egy új jelvénnyel és egy csodás téli túra élményével gazdagabban, mit mondhatnék erre? Jövõre veled ugyanitt?
Úgy legyen!
| 