Busó 35
Tavaly a 20-as távot teljesítettük, idén pedig gondoltuk túra közben eldöntjük, hogy 20 vagy 35 km legyen. 9:25-kor rajtoltunk a kocsmából. Megkaptuk az itinerünket, ami idén is szájbarágósan leírja, hogy merre kell haladnunk, eltévedés kizárva :) Az elsõ ellenõrzõpontig a városban haladtunk, átvezetett a túra a fõutcán, láttuk már a kipakoló árusokat, találkoztunk busókkal is. Innentõl viszont magányossá vált az utunk. A Duna parton a töltésen haladtunk az elsõ ellenõrzõpont felé, szép napsütésben. Neki is vetkõztünk, mert jó meleg volt. Az elsõ ponton szokás szerint jó kis házi pálinkával kínáltak minket, volt választék bõven:) A második ellenõrzõpontig a Duna parton, erdõs részen mentünk. Az ellenõrzõpont után dagonyáztunk még egy darabon, majd visszatértünk a töltésre, és megkezdõdött a végeláthatatlan betonozás. A gólya múzeumban kaptunk virslit, kenyeret, vizet. Örömmel vettük tudomásul, hogy a gólya idén is itt volt, békésen sétálgatott az udvarában. Itt arra esett a választásunk, hogy a 35 kilométert fogjuk teljesíteni. Az ellenõrzõpontok nem voltak messze egymástól, mégis a gáton vezetõ hosszú, soha véget nem érõ beton miatt éveknek tûnt, míg egyik másik pontba beértünk. Izgalmat csak a szabadon eresztett kutyák jelentettek, akik ugatva közelítettek felénk. Mire Kölkedre visszaértünk egyik túratársunknak már nagyon fájt a lába és gondolta lerövidíti az útját, ezért elindult a 20-as távján Mohács felé. Utólag kiszámolva a kilométereket, nem járt sokkal jobban, így is teljesített vagy 30 km-t J Neki itt kezdõdött egy hosszú dagonyázás, és mivel ekkor már késõ volt, se ellenõrzõpont, se szalag nem volt már kint, egyedül kellett valahogy kikeverednie az aszfaltútra. Sikerült és bicegõsen 18 órára beért a célba. Kapott emléklapot és kitûzõt is :) Az elválás után mi továbbmentünk az utolsó elõtti ellenõrzõponthoz, ami az emlékmûnél volt, és onnantól bevetettük magunkat a szántóföldekre, hogy visszaforduljunk Mohács felé. Hatalmas sár várt ránk 7 kilométeren keresztül, nyílegyenesen kellett mennünk az utolsó ellenõrzõpont felé, ahol egy lukasztóval igazoltuk ott jártunkat. Itt jobbra fordultunk, és egyre jobban kezdtünk izgulni, mert a nap lement, mi pedig okosan lámpa nélkül vágtunk neki a túrának :) Mire elértük az egyik keresztezõ fõutat, már semmit sem láttunk. Ettõl a ponttól kezdve azért volt könnyebb a szenvedés, mert nem próbáltam már kerülgetni a nagyobb vizes részeket, átmentem mindenen, szerencsére jó kis bakancsom és a kamásli megvédett. Végre elértük Mohácsot, újra beton volt a lábunk alatt, és kaptunk közvilágítást :) 10 perc múlva 18:24kor megérkeztünk a célba, mondhatni inkább már csak vánszorogtunk. A rengeteg beton kicsinálta a lábainkat, a sárdagonya pedig a derekat. Átvettük az emléklapot, kitûzõt és irány a kocsi, hazamentünk Pécsre.
A túra szép útvonalon halad, csak nagyon sok benne a betonos rész, nem voltunk ehhez hozzászokva. Minden ellenõrzõponton vártak minket valami finomsággal. A pontõrök rettentõ jó fejek, jókat beszélgettünk velük :) jövõre ismét jövünk, de maradunk a 20as távnál :)
|
