Boglárka 30 (+Balatonkerülés tömegközlekedéssel)
...az elõzetes bizonytalanásogot Dávid érdeklõdése a túra iránt hamar eloszlatta, és gyorsan döntöttünk is: ott leszünk a Boglárka 30-on.
Zirc. Kb 4:30, ébresztõ. Sötét, szél, és kis esõ. Veszprém 6:30. Világosabb, szél, és még mindig esõ. Dávid csatlakozik. Siófok, majd kb 9:00 Balatonboglár. Esõ szerencsére már nincs, a szél is csendesebb.
Nevezés gyorsan, és már látjuk a vasútállomásról is az elsõ tereptárgyat, a Gömbkilátót. Gyorsan odaérünk, és rövid fényképezés után megyünk is tovább, hiszen a kilátó még jócskán a faluban van, szóval kedvcsinálónak jó, de ekkor gyakorlatilag még el sem kezdõdött a túra.
A következõ fontosabb állomás Szõlõskislak délfelé, ahova nyílegyenes bicikliút vezet. Örültünk is neki, hogy beértünk a faluba, mert nem ízlett a kilométeres egyenes a szélben.
A faluban keletre kellett letérni a zöld jelzésre, ami elvileg levisz a Landordi tóig. Nos, biztos így van. Errõl azonban nem volt alkalmunk teljes mértékben meggyõzõdni, mivel egy darabig követtük a zöldet, majd utolértünk pár csoportot, és innentól fogva õket követtük a tóig, az esetleges jelzéseket teljesen figyelmen kívül hagyva. Az eddigi aszfalt itt már földútba csapott át, ami enyhén sáros volt.
A tónál pecsételtünk, plussz ekkor már úgy ítéltem meg, hogy régen volt az 5 órai reggelim, így rövid frissítés is belefért. Ja igen, a tavat nem láttuk. :) ...biztosan nem figyeltünk eléggé.
Mint ahogy ezután sem, mert a "birkaeffektust" alkalmazva továbbra is mentünk az elõttünk haladók után, nem számítva arra, hogy 15-ös táv is van. Szerencsére a csoportunk megállt egy rövid tájolásra, és miután megállapították, hogy az északi irány az jó lesz nekik, mi ekkor rájöttünk, hogy nekünk nem.
Kálváriánk körülbelül ennél a pontnál kezdõdött. Ugyan nem kellett sokat visszamennünk, hogy ráleljünk a helyes(nek vélt) útra, hamarosan szántáson gázoltunk keresztül, majd fölementünk egy dombra, mert messzebbrõl azon láttunk utat. Megnyugodtunk, mert láttuk, hogy a domb alján is mennek velünk egy irányba, így nagy gond nem lehet. Késõbb persze kiderült, hogy õk is 15-ösök, de ezúttal õk mentek rossz irányba.
Persze valamit mi is benéztünk, mert az út nagyon nem arra ment amerre szerettük volna. Mi délre, és nyugatra mentünk volna szivesen, de az utunk mindenképp délre és keletre vette volna az irányt. Így persze elhagytuk szegénykét, és nemsokára vadcsapásokon haladtunk elõre, majd egy fiatal bozótos-akácos következett volna, de ekkor rájöttünk, hogy nem vagyunk dzsungelharcosok, és szerencsékre egy útféleség is megjelent. Végsõ tanácstalanságunkban felmentünk egy domb tetejére, ahonnan prímán látszott vmi falu a megfelelõ irányban. Utólag persze kiderült, hogy a domb a Gérihegy volt, a falu meg Szõlõsgyörök.
Egy fenyvesen keresztülvágva megláttuk a hõn áhított szõlõtáblát, amin keresztülhaladva nyugatra imsét találkoztunk túrázókkal. Megtaláltuk hát az elveszett nyomot. Ezután déli irányba fordutlunk, mert nem akartunk lemenni Györökre, hanem inkább a szõlõhegyen maradtunk, amíg lehetett.
Közben, hogy ne unatkozzunk, kisebb kutyatámadás is ért minket. Szerencsére csak ketten voltak (amit smmiképpen se érezhettek elsöprõ túlerõnek), és miután kiderült hogy nem akarnak megenni minket, csak megugatni, nekünk se kellett megennünk õket. Dávidnak ugyan furcsa volt a tekintete ezekben a pillanatokban, de a kölcsönös megnemtámadási egyezmény után gond nélkül jutottunk túl a két unatkozó eben. (Sajnos Dávidban túltengett a túlélési ösztön, és elfelejtette lefényképezni õket, amiért meg is róttam - utólagosan persze.)
A korrekt útbaigazítás, és kis borocskára meghívás után - amit ugyan nem fogadtunk el, hiszen akkor éppen sportemberek voltunk, vagy mi...de ezúton is köszönjük az úrnak ha esetleg olvasná :) - gond nélkül leértünk a Gyugy felé vezetõ bicikliútra.
Ismét kilométerek aszfalton nyílegyenesen, majd a gyugyi Milleniumi park. Itt pecsét, rövid frissítés, fotózás, majd egy mély dózerúton föl a Bók-hegyre. A nagy tölgynél (ami azért közel sem olyan nagy) északra fordultunk, és megkezdtük a túra leginkább lélekölõ részét. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ettõl fogva órákon keresztül mentünk gyakorlatilag nyílegyenesen északra, és csak kisebb törések voltak az úton. Közben pecsét a Pirosháznál. Pirosház után beálltunk egy hármas csoport mögé, õk nagyon nyomták neki, szóval kicsit huzattuk magunkat, mert addigra azért már belefáradtam a "tempomat" szerepkörbe, és bár nem a saját tempónkban mentünk, kapóra jött mert haladtunk rendesen, és "saját erõbõl" nem sikerült volna ilyen hosszan ezt az iramot tartani.
Szint itt nem volt (amúgy sem sok) mert végig a gerincen mentünk. A tájékozódást errefelé korrekt szalagozás segítette. Kishegynek már nagyon örültem, és lefelé jövet megvolt az utolsó, negyedik EP a kápolnánál. Itt úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább lendületbõl, csak kicsit lassabban, hogy azért lehessen közben kajálni. :)
A túra utolsú szakaszán egyedül mentünk, és ekkor már jól mûködött a korábban sokat szidott itiner, könnyedén el tudtunk navigáni a túristautakat teljességgel nélkülözõ terepen. Szõlõtáblák, mobiltorony, szemben a Badacsony látképe, hátunk mögött a Kishegy...kimondottan hangulatos része volt ez a túrának. Szerencsénkre az idõjárás is kegyes volt hozzánk. Kicsit szeles, de alapvetõen napsütéses idõnk volt.
Leereszkedve a már jól simert Balatonboglár - Szõlõskislak bicikliútra ezúttal északra vettük az irányt, és ismételten unalams "aszfaltozásba" kezdtünk. Bogláron persze megint benéztük a dolgot, mert a vasútállomásra mentünk, nem a megadott fogadóba, de hamarosan oda is sikerült eljutnunk.
Oklelvél, kitûzõ, 6:55-ös teljesítési idõ, gratuláció, gulyásleves. Várva várt pillanatok voltak ezek. :)
17:25-kor indulás Siófokra. ...ez sajnos csak elméletben, mert a neten kinézett buszjárat nem létezett...
Így sikerült a Boglárka túra alkalmából egyben a Balatont is megkerülnöm, mert visszafelé út a következõképpen nézett ki: Keszthelyig vonat, majd onnan busszal Veszprémbe (így bezárult a kör) és este 10-kor már Zircen vacsoráztam...
A túrán az ellátás jó volt (gulyáslevseért pirospont), ám a kiadott térkép elég sematikus, az itiner szintén nem túl bõbeszédû, és helyenként nem egyértelmû. A túra szinte végig jelzések nélkül halad, szóval tájékozódási problémák lehetnek. Kicsit sok az aszfalt, és az unalmas nyílegyens szakasz, de ezért kárpótol az olykor hangulatos terep és az északi part hegyeinek látványa. :)
A Dávid által készített képek az alábbi linken megtalálhatóak:
http://picasaweb.google.com/qwaevisz/20070304BoglRka30/photo#5038366790850650946
Jandi |
