Mûvészetek Völgye Kis Kör
GPS-el mért távolság 36,2 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 695 m. Ezek természetesen most is csak az általam megtett táv adatai, mivel most is tettem egy „kis” kitérõt.
Reggel, fél kilenc után nem sokkal értem Monostorapátiba. A nevezés gyorsan ment. Mivel fáj egy kicsit a vállam, s tartottam tõle, hogy a Tálodi kolostorrom utáni nagyon sáros rész nem tenne jót neki, ezért csak a kis körre neveztem.
Megnéztem a térképet. OK, nem változott az útvonal, az ellenõrzõ pontok is a megszokott helyen vannak. Ettõl kezdve a kapott térképet, csak az igazolásokhoz vettem elõ. Az útvonalhoz szükségtelen. Kicsit csípõs az idõ, de gyönyörûen süt a nap, szép idõt ígérve. Szerdán jártam erre, akkor egy kis diétás, murvás utas túrát csináltam Sáska felé. Ahhoz képest is hamarabb álltam be a gyapjú póló softshell kabát öltözetre. Az utak, meglepõen szárazok. Tempósan gyalogoltam. A Ráskó-patak völgyébe levezetõ lejtõn is csak egész kis sár volt, pedig ott tud bokáig érõ lenni. Taliándörögd elõtt két borjú meglógott a silány villanypásztorral elkerített területrõl, s vígan abrakolt a még mindig lábon álló kukoricásban. A Klastrom kocsmában megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, ittam egy kólát, s mentem tovább.
A ragyogó kék ég háttérrel igen szép a templomrom. A mérete és az alaprajza jelzi, a középkorban Taliándörögd sokkal jelentõsebb település lehetett, mint manapság. Az út száraz. Fölértem a dombtetõre. Az idõjárás és az utak kiválóak egy kis „eltévedésre”. Már régebben is szemeztem, a balra vivõ úttal, hogy fölvisz-e a Négyszögletes Kerekerdõhöz. Rá kellett jöjjek, csak az eleje olyan jó, késõbb leromlik, de mindenütt van kerülõ nyom, ahol montival el lehetne menni, persze csak száraz idõben. Esõ után járhatatlan. Fölkaptattam a Négyszögletes Kerekerdõhöz. A kilátás remek. Átmentem az északi oldalra is, ahonnan szépen rá lehet látni Ajkára, a Magyarpolányi kálváriára és a Somlóra. Úgy döntöttem, másik úton megyek visszafelé. Nos, ezen a másik úton nem gyakran fogok montizni, mert vannak nagyon szétmosott, tolós részei, bár ezt leszámítva hangulatos. Ezen a szakaszon, 20-30 m-re sikerült megközelítenem egy legelészõ õzet, s jó fotót készíteni róla, amikor észrevett. Késõbb, egy az idén készített kerítés mellett szarvas rudlit fényképezhettem. Az Öcs – Ajkai út felõl jött a 30-40 fõs csapat, egyenesen felém. Úgy 100 m-rõl vettek észre. Persze a fotózáson kívül nem mozogtam, nehogy megijesszem õket. Tanácstalanul megálltak, majd elkanyarodtak balra, s tõlem kb. 100 m-re kísérelték meg keresztezni az utat. Újabb tanácstalanság a kerítés miatt, ami meglephette õket. Elõször felém indultak, majd megfordultak, s a kerítés mentén mentek tovább. Én is folytattam az utamat. Csakhamar visszaértem a kiírás szerinti útvonalra. Sehol egy túrázó a környéken. A Szputnyiknál kiderült nincs nagy gond, még a söprû elõtt járok. Azért szaporáztam tovább a lépteimet. A kitérõ miatt arra számítottam, lemondhatok a vigántpetendi langallózásról. Lemondhattam róla, de nem ezért. Zárva találtam. Kár lett volna lemondanom az „eltévedésrõl”. Gyorsan beértem az ellenõrzõ pontra. Megkaptam a pecsétet ettem egy kis zsíros kenyeret, ittam két bögre jó forró teát és indultam tovább.
Az erdõben vivõ útszakaszon csúszósabbá vált a talaj. Nem tudott úgy kiszáradni, mint a nyílt részeken. A Király-kõhöz vezetõ meredek kaptatón gyerekcsapat ment elõttem. Ennek megfelelõen elég sokat kellett várnom az ellenõrzõ pecsétre, mivel õk ott fejezték be a túrát, s meg kellett írni az emléklapjaikat is. Végre mehettem tovább. A leereszkedés, lassúbbnak bizonyult, mint feljutni a hegyre. Alaposan szétmosta az ösvényt a víz. Kapolcson betértem a helyi ittasellátóba, egy újabb kólára. Alig tértem vissza az utcára, ismerõs túrázót értem utol, aki a nagy kört teljesítette. A hátralévõ részt együtt tettük meg. A Bondorón is csúszott egy kicsit az út, de olyan épphogy csak formán. Az erdõbõl kiérve, gyönyörû a kilátás Hegyesd felé. Megállásra kényszerültem, mivel a GPS egy pittyenéssel hozta tudomásomra, lemerült az elem. Elszámoltam magam. A két és félórás „eltévedést”nem kalkuláltam be. Alapvetõen nem szeretek túra közben akkumulátort cserélni, mert elõfordult, nem hallottam meg a jelzést, s kikapcsolt a ketyeró, nekem pedig nem volt pontos távolságadatom. Hamarosan beértünk a faluba, s ott sem kellett sokat menni a célig.
Megkaptuk az emléklapot és a kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, s ki-ki hazafelé vette az irányt.
Szép, napsütéses idõben túrázhattam. A Négyszögletes Kerekerdõhöz tett tíz kilométeres kitérõm, sokat tett hozzá a túra látványosságához. Én ilyen száraz utakon még nem teljesítettem ezt a túrát, mint most.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért, színes térképes igazolólapot, itinert, jó szalagozást, kitûzõt és emléklapot (lehet, hogy oklevél volt, de nem emlékszem) kaptunk. Taliándörögdön és a Király-kövön müzli szelet, Vigántpetenden pedig a Cats-essektõl megszokott zsíros-, margarinos-, mogyorókrémes- és lekváros kenyér, hagyma, savanyúság és paprika krém volt az ellátmány, amit forró teával öblíthettünk le.
|
