Túrabeszámolók


Magnezit

efemmTúra éve: 20032005.03.08 23:27:19
Jaklovce 10É

A Magnezit60 céljában este 8-ra végeztünk a szükséges adminisztrációval, átvettük a teljesítésért járó szép jelvényt, betermeltük a szolgáltatásként kapott levest és egyéb finomságokat (fénykép). A túranap egyetlen kritikus szakasza ezután következett, mivel a cél -Kosicke Hamre- és a rajt -Krompachy között 25 km és két 1000m körüli hegy található.
Mivel a logisztika az én feladatom volt, elõzetes elképzeléseim szerint -bár ez így pofátlanságnak hangzik- a célbõl a rendezõk vagy a résztvevõk közül valaki csak megy majd a rajtba vagy legalább felé. Nem ment. Rá kellett jöjjek, hogy a résztvevõk inkább az ellenkezõ irányba, Kassa felé indultak.
Rövid tanakodás után meggyõztem SK-t, hogy próbáljunk meg stoppal eljutni a rajtba, meg aztán a három napi 120 km-rel a lábunkban kell még egy kis kihívás. Ha meg nem vesz fel senki, akkor sincs gond, mivel legfeljebb gyalogolunk még 15km-t.
SK rutinos stopposnak tûnt nekem, még otthon nyomtatott egy a4-es Krompachy feliratot. Hátha sikerül és fel is vesznek, én optimista vagyok és bízom az emberekben. (SK más véleményen volt. Neki lett igaza.:)
Két órán keresztül próbálkoztunk a stoppolni a nagy Szlovákia kellõs közepén, de valahogy nem lehetett szimpatikus a sötétben két fáradt túrázó. (Egyik túrabotos, a másik szakállas.:)
Megbeszéltük, hogyha este 10-re sem vesznek fel, akkor elindulunk gyalog. Közben besötétedett, így legalább megcsodálhattuk a csillagokkal teli gyönyörû égboltot, sõt a tiszteletünkre a közeli tónál még tüzijátékot is rendeztek.
Lámpánk természetesen nem volt -mert ugye minek is az, ha a túrát még várhatóan befejezzük világosban- ennek hiányában reménykedtem, hogy még nappal sikerült megjegyeznem a térképet. Egy óra gyaloglás után -közben stoppolni próbáltunk kitartóan-, elértünk egy forrást (fénykép), majd újabb egy óra után feltûntek Velky Folkmar fényei. Szépek ezek a kivilágított hegyi falvak a szûk völgyekben.
Itt már SK állandóan aludni akart, leszédülni az útról, leülni az árokpartra, de nem hagytam. Nem tudtam, hogy SK meddig bírja még ilyen fáradtan, de mivel nekem délelõtt 10-re BP-en kellett lennem, ezért szerettem volna haladni. (Kezdtem elhinni magamnak, hogy nem volt véletlen a két héttel azelõtti Lemaradás100-as teljesítés, tényleg jól bírom a hosszú távot és az éjszakai túrázást, pedig elõzõ éjjel csak négy órát aludtam.)
A falu szélén beiktattunk egy 15 perces pihenõt. Miközben SK az út szélén ülve jóízüen horkolt, én próbáltam nem gondolni arra, hogy rövidnadrágban majdnem megfagyok.
Már csak 4 km volt hátra addig az elágazásig, ahonnan még 12km a rajt. :) (Ezt persze SK-nak nem mertem megmondani.) Mentünk tovább.
Folyamatosan próbáltuk stoppolással riogatni a szlovák autósokat, amikor is az egyik autó amit leinteni készültünk, egy taxi volt.
A helyzet kb. olyan, mintha idehaza hajnali fél egykor mondjuk a Mátra közepén leintesz egy szabad taxit, hogy Gyöngyösre mennél..
Forinttal fizetni nem lehet, koronánk nincs, úgyhogy komolyabb mennyiségû euro elõre befizetése ellenében visszafuvaroztattuk magunkat Krompachy-ba az autóhoz. (Azért nem volt több, mint BP-en egy Ferihegy-Belváros utazás.)
Érdekes kis "túra" volt a Jaklovce 10É aszfalton, de nem szívesen vállalnám be még egyszer.
Tanulságok számomra: bizonytalan logisztikával, külföldön, -helyi- pénz nélkül, elsõ túrán, sötétben és lámpa nélkül kissé felelõtlenség elindulni.
Nem baj. Teljesítettük.

efemm.