| ezsau | Túra éve: 2007 | 2007.03.18 12:38:00 |
|
|
2007. Március. 17. Mátrahegy teljesítménytúra 40km
Tulajdonképpen azért indultam el a Mátrahegy 40-es túrán, hogy kipróbáljam mit bírok.
A tervem az hogy elindulok a Mátrabbérc 56-on. De gondoltam nem lehet ennek ész nélkül nekimenni, ezért ugymond ki kell magam próbálni. Így esett a választás A Mátrahegy teljesítménytúrára. S ha már lud akkor legyen kövér. Elsõre a 40-es távot választottam.
A fejembe kész volt az útvonal. DE a lábaimba kevésbé. Az érkezéshez elõzetes logisztikai megoldást kellett találnom, mert ugy Dámóc, ahol lakom, (sajnos) nem a mátra aljában van.
Hajnali 2.30-kor kelés 3 kor indulás egy barátommal autóval Mátrafüredig (227 km)
Már 6 ra az Iskola elõtt voltunk, de tapasztaltuk van aki nálunk is korábban érkezett.
A szervezõk Profi módon neki készültek a nevezésnek, jómaga neten elõre bejelntkeztem, így nem volt semmi macera.
7.05 ös idõvel elindultam életem elsõ teljesítménytúrján(Akkor még nem tudtam mire is vállalkoztam...)
A muzslatetõre iszonyatosna gyorsan felértünk, annyira, hogy a szervezõk csak pecsételtek, míg az idõm le is maradt a lapomról. Már ekkor éreztem ez nem séta galopp lesz számomra. Sástón az éttteremnél 7.47-re értem, amit kifejezetten jónak tartottam. MAjd következett kövesbérc a lefele menettel nem volt semmi gond, de a lajosháza után akaptatón felfelé már éreztem a pulzusom sem 72, az biztos. Kövesbércen jó volt a kis csoki, meg ittam egy kis vizet. 8.46-ra értem Köves-bércre. A 8940 méterhez 1 óra 41 perces idõ kezdõként ez nem is olyan rosz. Azt tudtam hogy Galytatõig hosszú út vár rám és azt is hogy bizny karos híd után két szép emelkedõ vár rám. A 160 m es rész emelkedõn nem volt gond, de a 255 azt már éreztem hogy nem semmi. Útközben beszélgettem egy túra társammal, ami picit elvette a figyelmemmet az emelkedõktõl. 10.58-ra értem Gyalyatetõre. Sajnos mind a két térdem felett görcsölt a lábam. A szervezõk lepecsételték a lapomat, még a táskámba is elteték, mert én csak fetrengtem a fûben. Az almát olyan gyorsan megettem, mint még életembe soha. Volt egy kedves túrázó hölgy társam akitõl Magne B6-ot kaptam ampullában azt megittam és hála Istennek utánam a görcsök megszüntek. Feltankoltam egy flakon vízzel és irány Parádsasvár. Ekkor jött az újabb problémám. A lefelé menet kikészítette a térdemet rendesen, de azért 12,37-kor pecsételtem. Majd felmásztam Sós- cseri tetõre, akkor már hangosan feljajdultam, úgy fájt a térdem. Elõttem 3 Hölgy szúrt e bélyegzõvel , majd megjegyezék: Fiatal ember mi ez a jajgatás 13 km után? Erre mondom nekik, hogy a 24 en vagyok túl, ami picit meglepte õket. Paródóhutáig nagyon jó volt a ott fenn a gerinc alatt a szerpentinen végig sétálni szerintem egyik legszebb meg legkönnyebb része a túrának. Parádóhutára lemenet megint vacakolt a térdem. angyon kedvesek voltak a pecsételõk a szerény biztatásuk igazán jól esett. itt 13.49-kor pecsételtem. Ami eztután következett az maga volt a pokol számomra. Klarissza-csevice után felfelé azt gondoltam itt a vég. Rettentõen lelassultam többször megálltam, egyszer leültem. Az jól esett, hogy többen is érdeklõdtek: Minden rendben? Miután bólintottam õk tovább viharzottak én meg mint a csiga csak vánszorogtam. Tudtam hogy lesz egyszer egy holt pont, csak azt nem tudtam mikor. Pisztrángos elõtt, amikor elõször kell az aszfalt úton átmenni, eljött az én holt pontom. Leület az út szélére, s azt mondtam magamban hazamegyek. Majd megírom a szervezõknek e-mailba jó túra volt, csak én nem bírtam. MAjd elõvettem a térképet, s azt láttam többet jöttem felfelé, mint ami még hátra van. meg az is bennem volt, hogy a ha feladom ellenõrzõ ponton adjam fel. Így hát elindultam felfelé. A másogik aszfaltos út szakasz, ami elvitt a Pisztrángos-tó-ig, ott szinte teljesen felfrissültem. Éreztem hogy fáradt vagyok, de volt kedvem tovább menni. 15.11-es pecsét után indultam meghódítani a kékest. Töbszöri pihenéssel de 16.21.kor már pecsételtem a Kékesen. A forró tea kifejezetten jól esett. Ekkor még úgy éreztem meglesz ez a túra. De nem vettem figyelembe hogy mit bírnak a lábaim, fõleg a térdem. Vályús-kút- nél nagyon beleált a lábamba a fájás.Ez a lefelé menet menet nem volt valami könnyû séta. A Vályus után összeszedtem minden erõmet a fájdalomra nem figyelve teljes eõvel mentem Mátrafüred felé. Sajnos 18.29-re éretm be ez kívül esett a szint idõn. De ezt sem bántam.
Életem elsõ teljesítmény túráján 43,420 -at menet 11 óra 24 alatt. Ez azért egy gyakorlatlan kezdõtõl nem is rossz ugye?
A Profi szervezõknek csak köszönet jár! Most már tudom minden nap mozogni, hogy a Mátrabércet is Bírjam!... Remélem sikerrel!
|
| |
