Túrabeszámolók


Merzse-mocsár nappali/éjszakai

getheTúra éve: 20152015.07.05 20:40:16

Átkelt a hajó a vízen és kiszállt és nézett hogy milyen

A túlsó part és hát más volt, csak fehér házak és ápolt

Kertek, sok rózsaszín állat, mindegyiken fehér szárnyak,

Az oroszlán mer' olyan nagy volt, félt, mikor repült és karmolt,

Így hát õt kikerülték a Malév gépek, is és benne az ürgék mutatták a kisrácnak,

Hogy Pistike, láttad ezt, láttad?


(Kispál és a Borz: Pistike a Malév-gépen)


Merzse-mocsár 20 éjszakai


A család az "éves rendes nyaralását" tölti vidéken a héten, úgyhogy "kaptam" egy fullos túrahétvégét. Eredetileg a két Geresdi-dombságbeli túrát néztem ki, de Bubu megemlítette, hogy még egy Merzse-éjszakai is beleférne elõtte. Kicsit defektes az ízlésem, úgyhogy egy olyan túrára, aminek olyen nevû ellenõrzõpontjai vannak, hogy Radar, meg Repülõtér széle stb., nem volt nehéz igent mondani, még akkor is, ha kicsit sejtettem, hogy meglesz még ennek a böjtje... 


Összepakoltam a hétvégére, elbuszoztam Dél-Budára, aztán rövidesen a Bubu-mobillal száguldottunk Maminkával és Bubuval, útközben Kriszta is csatlakozott, elautóztunk Rákoskertre, a raktot térkép alapján könnyen megtaláltuk a játszótéren, a közelben még parkoló is lett. Bár a sor ijesztõen hosszú volt, elég gyorsan haladt, így pár perc múlva itinerrel a kézben el is rajtoltunk, közben laci069-ékkel is sikerült pár szót váltani. Az elsõ pár kilométer Rákoskerten belül vezetett a házak között, hamar megérkeztünk a Vida-dombra, ahonnan pompás kilátás nyílt a lemenõ nap utolsó sugarai által megszínezett Budai-hegység vonulataira - több mint 200 méteren voltunk ekkor. 


Pecsételés után legurultunk a dombról, és rövid séta után már jelzett úton is voltunk - piros kereszt és zöld béka jelzés lett a társunk hosszú idõre, Keresztezve a békéscsabai vasútvonalat egyenesen célbavettük a túra névadó helyét, közben a csaknem telihold is megjelent a látóhatáron. A mocsárban hangulatos, jól jelzett ösvényen kanyarogtunk, éjszakai hangokkal és illatokkal kísérve, nemsokára egy pihenõnél meg is lett a Roliék által õrzött második pont. Innen kis csokievés és beszélgetés után hamar továbbálltunk, és hamarosan megérkeztünk a 10-20 távok szétválásához, így Krisztának is búcsút intettünk, aki sietett haza mert másnap más dolga volt. Megcéloztuk a "repülõtér széle" ellenõrzõpontot fényvisszaverõs szalagozással és néha táblákkal segítve, amikor kiértünk az erdõbõl, a szántóföldön lámpa nélkül is lehetett haladni. Útközben elég sok leszálló, érkezõ fapados gépet lehetett megnézni és meghallgatni, nekem nagyon tetszett - a repülõrõl is érdekes lehetett nézni a sok fénypontot a mezõn. A harmadik pont után visszafordultunk szinte, négy kilométert haladtunk a reptér kerítése mellett, tovább fokozva a közlekedésszkmai élvezeteket,


A negyedik pont a "Radar" nevet viselte, és meglepõ módon tényleg egy radar tövében volt, innen némelyek a rövid utat választották, mi meg a kijelöltet, ami vagy három kilométerrel hosszabb volt ugyan, de hiszen minden kilométer ki van fizetve vagy mi. Nemsokára visszaértünk a távok elválásához, majd indultunk tovább, ismét jelzett úton. Érdekes módon a végig fonódó piros kereszt és zöld béka jelzés néhol több ágra szakadt. Mi haladtunk tovább a Merzse tanösvény jó állapotú és informatív táblái mentén, majd megérkeztünk a Gémeskúthoz, ahol barackot kaptunk. Innen már csak egy jókora egyenes várt és visszaértünk a túra elején már érintett vasúti átjáróhoz, elbúcsúztunk a reptér fényeitõl és a gyönyörûszép platánsoron (ahol még volt egy utolsó ellenõrzõpont) visszaértünk a célba. 


Itt a díjazáson kívül finom és friss zsíros kenyér várt zöldségekkel, amit köszönök ezúton is.


Összességében a Lemaradás egyesülethez méltó színvonalú, jól szervezett péntek esti túra volt, nem zavaró népsûrûséggel, szép útvonallal és érdekes látnivalókkal - mindenképp ajánlom!


Túra után két óra alvás, aztán indulás Fekedre - de ez már egy másik történet...