Velence kerékpáros túrák, 100-as táv
GPS-el mért távolság 92,7 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 550 m.
Reggel, nem siettem túlzottan, mivel meg akartam csinálni, a Gyapjaszsák éjszakai túra valamelyik távját is. Fölösleges lett volna túl korán kelni. Az összes rendezõ ismerõs. A rajt, a Vadkacsa Kerékpáros Pihenõnél és a hozzátartozó büfénél volt gyorsan beneveztem, beszélgettünk egy kicsit, s nekivágtam a távnak. Eleinte a Velencei-tó partján kanyargott a bicikli út. Gárdony után, szó szerint életveszélyes. Kíváncsi lennék rá, ki volt a mûszaki ellenõr és az átvevõ. Azonnal el kellene tiltani a foglalkozás gyakorlásától. Egyik oldalon sincs útpadka, pedig az kötelezõ tartozéka bármilyen útnak. Elég hosszú szakaszon, a közút felõl, 8-10 cm-es függõleges falú beton perem szegélyezi az utat. Aki neki megy, biztos a súlyos bukás, ki az országút aszfaltjára, ami kb. 60-80 cm-re van. A tó felöli oldalon, az útpadka helyén, függõleges falú, beton szegélyû 30-60 cm mély árok határolja az utat. Az abba belehajtásnál is garantált a súlyos, akár halálos kimenetelû sérülés. Ennek megfelelõen igen örültem, amikor Pákozd felé letérhettem róla. Pákozdon, sem túl jó a bicikli út, 2-300 m-enként keresztezi az utat. Utána nincs különösebb gond, a silány építési minõséget és az útjelzõ táblák hiányát leszámítva. Jó kis kaptatón értem el az emlékparkot, ahol megkaptam az ellenõrzõ pecsétet.
Sukorót egy „kis” forgalmú úton kerültük ki, s közvetlenül Velence szélére értünk be. Mivel az út keskeny, volt életveszélyes jelenet is. A szembejövõ BMW-s egyszerûen nem volt hajlandó jobbra húzódni és fékezni. Nekünk bicikliseknek kellett satuzni miatta. Kár, hogy nem egy buldózer ment vele szemben, az egy, szûk sávos úton. Ha a régi 28-as aszfaltgumim van fönt, neki megyek az elõttem menõnek. Velencén, rögtön az elsõ bicikliútra lementem jobbra. Nem kellett volna. GPS alapján helyesbítettem. Végre magam mögött hagyhattam Velencét. Nadap után, egy jó darabig meredeken emelkedett az út. A minõsége nagyon rossz. Nagy szemcséjû bazaltból készült az aszfalt, s jó hosszan kiverõdött. Nem volt kifejezetten kátyús, de rázott cefetül. Most örültem csak igazán, hogy 28-asról 35-re cseréltem a gumikat. Igaz, hogy csak 7 mm-el szélesebb, viszont bõ 10 mm-el magasabb, és sokkal kényelmesebb. Ég és föld a különbség, pedig csak fél bar-al kisebb a guminyomás, valamint az úton felfekvõ felület is, talán csak 1-2 mm-el szélesebb. Az idõ egyre melegedett, pláne ezen a kaptatón. Szerencsére, ennek is vége lett, s nagy száguldás következett Lovasberényig. A Liget presszóban megkaptam a következõ ellenõrzõ aláírást, megettem egy energiaszeletet, ittam egy kis kólát, s mentem tovább.
Hullámvasutazás következett Vereben és Pázmándon át, majd egy mezõgazdasági úton át vissza Nadapra. Ettõl kezdve, egy „kicsit” laposabb lett az út. Visszatérve Velencére, hamar meglett az ellenõrzõ pont. Tovább menet, volt egy gond az itinerrel, illetve az úttal. Két körforgalmon keresztül értük volna el a pusztaszabolcsi utat, azonban a két körforgó közti útszakaszról, a kerékpárosok ki vannak tiltva. Ráadásul a tiltás, csak a körforgalom kijáratánál látható, mert utána van kb. 50 m-el. Nem mondom, hogy nem szidtam a közútkezelõ felmenõit. Más lehetõség nem lévén, az út melletti széles, akármilyen útra tértem, ami bevitt a vasútállomás alá. Gyalogos forgalom szinte nincs is, így simán végig tudtam menni, s kijutottam a második körforgalomhoz. Ettõl kezdve semmi gond.
Az út alattomosan emelkedett, amihez „természetesen” szembeszél társult, egészen Felsõcikoláig. Onnan kezdve viszont többnyire hátszélben tekerhettem. Pusztaszabolcson megkaptam az utolsó ellenõrzõ pecsétet. Mivel a vasúti sorompó pirosat jelzett, megnéztem a szemben lévõ 375-ös gõzmozdonyt, majd kivárva a második sorompó végét is, mentem tovább. Közvetlenül Gárdony elõtt utolért a csoport, akikkel Lovasberény óta elõzgettük egymást. A 70-es út elérésekor, õk jobbra kanyarodtak, míg én kissé balra menve azonnal kereszteztem a vasutat. Rátértem a Keszeg utcára, illetve annak a folytatására, s azon mentem a célig. Közvetlenül elõtte láttam, a többiek, a vasút túloldalánál várakoznak, hogy a vasúti sorompó fehérre váltson. A célban átvettem a kitûzõt és az oklevelet, s mivel tenger idõm volt, a Vadkacsa büfében megebédeltem, s elindultam Sukoróra. Volt bõ négy órám a rajtig. Itt a Vadkacsa Kerékpáros Pihenõben, meglepõen jó minõségû treking, tandem, illetve gyerek kerékpárokat lehet bérelni, kis gördülési ellenállású túragumikkal. Akikkel elõzgettük egymást, bérelt biciklivel teljesítették a távot, és meg voltak elégedve velük. Jó döntésnek minõsítették, hogy nem hozták le utánfutón a sajátjukat. Jó néhány tucat kerékpárt tudnak kiadni. Amennyire meg tudom ítélni, értenek is hozzá. tudnak segíteni a választásnál és a szakszerû beállításnál.
Kellemes kis túra. A Nadap utáni emelkedõt leszámítva, könnyû, azonban ez a szintesebb része a látványosabb is egyben.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1200/1100 Ft-ért térképes igazoló lap, itiner, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép szükségtelen! A rajtban müzli szelet, Velencén limonádé, és Pusztaszabolcson szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz volt az ellátmány. Pákozdon, akinek szüksége volt rá, naptejet adtak a pontõrök. |
