Csákberény IVV 20, két kitérõvel, a kilátás kedvéért.
GPS-el mért távolság 27,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 700 m. Ennyit mentünk, mivel volt két kitérõnk, amibõl az egyik jókora.
Rossz passzban értem Csákberénybe. Közvetlenül elõttem jött egy busz Fehérvár felõl, így a nevezésre ráment több mint 20 percem. Az idõ szép, napos, de elég csípõs szél fújt. Tipikusan ez is maradt az idõjárás végig. A szélcsendes, napos részeken kellemes meleg, ahol ért a szél, ott elég hûvös.
A megszokott tempómban vágtam neki a távnak. Megelõztem pár embert, amikor egy kislány, aki egyébként is jócskán a szülei elõtt haladt, elfutott mellettem, s csak vagy másfél kilométert követõen értem utol, amikor lelassult, két túrázóval beszélgetni. Mivel gyorsabb voltam náluk, ezért hozzám csatlakozott, s jót beszélgettünk. Megérkeztünk az elsõ ellenõrzõ pontra, ahol Pintér Józsi és Laci pontõrködött. Szép helyre telepítették a pontot. Mivel Évi szülei lemaradtak, kértünk egy bögre vizet. Mire elfogyott, megérkeztek a szülõk, s engedélyezték, hogy velem jöjjön. Ez egészen a frissítõ pontig így ment. Minden ponton bevártuk õket.
Alig mentünk tovább, meglepetésként érett somot láttam. Kissé korai még. Inkább szeptember elején érik. Megkóstoltuk. Érezhetõ rajta az elmúlt idõszak nagy melege és szárazsága. A savat kiégette belõle a nap. Alig fanyar, s leve sincs sok. Azért több helyen is csipegettünk belõle. Virág, viszont nagyon kevés volt. Beszélgetés közben, gyorsan telt az idõ. Egymás után tudtuk le az ellenõrzõ pontokat. A 9 éves Évi, nem kicsit nyitott a világra. Nagyon érdeklik az állatok és növények. Igaz, csak harmadikos, de többen is ötödikesnek nézték, s nem a magassága miatt. Nagyon értelmes és fegyelmezett kislány. A Vár-völgyben ismét bevártuk a szüleit, hogy megnézhessük a várat. Utolsó itt jártam óta felépült a kápolna, s végig elkészült a lépcsõ a toronyba. Sajnos most is téglát használtak az építkezéshez.
Nézelõdtünk egy darabig, majd mentünk tovább. A vár parkoló szélén már kéklett a kökény. Ez viszont kutya savanyú. A frissítõ pont elõtt, csipegettünk egy kis szilvát. Finom, bár nagyon kevés a leve. Az idén, alighanem vizet kell adni a szilvához lekvár fõzéskor, másként nem fõzhetõ meg. A frissítõ ponton ettem egy szelet zsíros kenyeret. Évin, nem látszott, hogy fáradna, s mikor hallotta, hogy én egy hosszabb, és nehezebb, de sokkal látványosabb úton megyek, mint a kiírás szerinti elég unalmasan, jelezte, hogy õ is jönne. Nagy nehezen megkapta az engedélyt. Eddig 335 m szintet szedtünk össze. A még hátralévõ szakaszon, ehhez jött még 365 m, nem akármilyen szint. Az elsõ kaptató derekától, viszont már szép a terep. Már a kék háromszögjelzés kilátópontjánál láttunk frissen elõbújt kövirózsákat. Sajnos még nem virágzik. Késõbb is csak egyetlen olyan példányt láttunk, amely már virágszárat növeszt. Kellemetlen meglepetésként, valamilyen rovarok megtámadták Évit, akit ez nagyon idegesített. Késõbb láttam, a madár kullancslegyek jelentek meg szokatlanul korán. Általában szeptember közepétõl lepik meg az embert. Ha sok van belõlük, én is sikítófrászt kapok tõlük. Tegnap (hétfõn) biciklizés közben akkor éreztem, hogy megcsípett, amikor lepöcköltem. Mára, sokkal nagyobbra dagadt, mint egy szúnyogcsípés. Inkább a bögölycsípésre hasonlít, de szerencsére nem fáj és viszket annyira. A Z+ jelzésrõl letérve, két nagyon szép kilátópontot kerestünk fel. A mozgás nem könnyû a sziklás terepen, a meredek hegyoldalakon le-föl. Még, ha tagadta is, azért látszott a kislányon a fáradtság. Ez a három meredek emelkedõ sokat kivett belõle. (A legtöbb felnõttnél ugyanez lenne a helyzet.) A kilátás és a meredek, sziklás hegyoldalak érdekessége viszont rengeteg új élményt jelentett a számára. Sok érdekes növényt és rovart láttunk.
Az utolsó lejtõn viszont jól haladtunk. Elértük a Piroska emléket. Nem láttuk, mit kellene fölírni. Mentünk tovább. Szembe jött egy túrázó pár. Meg is jegyeztem, ezek szerint nem mi leszünk az utolsó célba érõk. Az aszfaltra leérve utolértük Pintér Józsit, aki söprûként tevékenykedett. A célba már jót beszélgetve, vele együtt, utolsóként gyalogoltunk be a célba, amiért elnézést kérek. Rosszul számoltam ki az idõszükségletet. A kitérõnkben egy kicsit lelassultunk, a fáradtság és a sok látnivaló miatt.
Az eredeti útvonal, könnyû, kellemes túra, két kilátóponttal. Az általunk bejárt változat jócskán nehezebb, de sokkal látványosabb is egyben. Esõs, havas, jeges idõben nem csinálnám ezt a változatot. Persze, nyáron ebbõl csak az esõ fordulhat elõ.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500 Ft-ért színes térképes igazoló lap, oklevél és kitûzõ járt. Saját térkép szükségtelen. Pintér Józsiék pontján és a Pátrácosnál ásványvíz, a Csókakõi vár parkolóban müzli szelet, Csókakõn az egyik pincében zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, csípõs paprika krém, vörös hagyma, szörp volt az ellátmány Ezen a ponton lehetett bort is kóstolni, illetve vásárolni. |
