Túrabeszámolók


Gémes 30/20

radzeerTúra éve: 20152015.09.16 08:51:49

Gémes 20



Örülök, hogy elmentem erre a túrára. Örülök azért, mert egy jót sétálhattam a testvéremmel, örülök neki mert olyan helyre mentem, amit szerettem volna megnézni, és örülök azért is, mert jó volt a nyugalom.

Elõzõ nap sokat nézegettem, hogy mivel lenne érdemes menni, végül a nyolckor induló vonatra esett a választásom. Ennek megfelelõen elõzõ este mindent bepakoltam amit kellett és egy rövid szemhunyás után magamra is vettem a túrafelszerelésem.

Egy kis villamosozás, gyors jegynyomtatás, fel sem eszmélek és már nem is a zónázón, hanem a Bzmoton zötyögünk. Dombok között kanyarog az út, amelyen hûségesen kísérnek a hangos és erõteljes döccenések.



Leszállás után a nevezõk a vonatállomáson várnak minket. Egy kicsit aggódtam is az utazás során, hogy esetleg rossz helyre jöttünk, annyira nem voltak emberek körülöttünk, illetve aki volt a vonaton túrafelszerelésben, az már hamarabb leszállt.

A nevezés után nekiiramodtunk Diósjenõ utcáinak. Enyhén nedves és szürke az idõ, de ez minket nem zavar, jó idõ van a túrázáshoz. Az erdõben még jól ki is melegszünk, nem lehet okunk panaszra a hõmérséklet miatt.



Hamar elérjük az elsõ ellenõrzõpontot, ahol csokival biztosítják az energiát a továbbjutáshoz. Illetve egy-két érdeklõdõ pillantást is kapunk, amiért nem a túraútvonalon indulunk tovább, dehát a geoláda az geoláda. Ha a közelben van, akkor meg kell keresni :)

Így meg is lett a Hadi úti bombatölcsérek láda, igaz csak egy "bombatölcsért" láttunk. Visszatérve a turistaútra egy szép mezõre értünk, ahol megölelt minket a napfény. Virágot fotózunk, és a kilátóba is felmegyünk, mindhiába. Ugyanis a köd úgy döntött, hogy még egyelõre nem adja meg magát a napnak, inkább lustán fekszik tovább a tájon.



Követjük a hegy peremét, ahol még egy ponton nyúlik alkalmunk megnézni a kilátást. Aztán eltávolodtunk a hegy szélétõl, és a Kámoron kötöttünk ki, ami csak akkor tudatosult, mikor már túljöttünk rajta. Ezzel együtt az ottani geoládán is. Fel kéne szedni. Nem, ne menjünk vissza. Nnnaaa, de kéne. Nem, majd jövünk még máskor is. Ez utóbbiban egyezek meg magammal, így ez kimarad.

Viszont láttunk helyette valami nagyon szépet, ami miatt ezt abszolút nem bánom. Úgy terült el elõttünk a köd, hogy láttuk, amint belesétálunk a ködbe. Ami a különleges volt benne, az az hogy foltokban volt elõttünk a köd, meg lehetett húzni egy határvonalat, hogy mettõl meddig ködös. Ha mindez nem lenne elég, még a nap is fénnyalábbokkal díszítette a ködfoltokat. Ha pár perccel késõbb jövünk, már lehet hogy mindezt nem látjuk!



Folytatván a túrát helyes kis matricákat gyûjtöttünk, mind a Csánki-kertnél, mind a Pénzásásnál. Mindkét helyen kedves pontõrök fogadtak minket, akiknek (és a szervezõknek!) ezúton is köszönet a túráért! Pénzásásnál a turistaházat is megcsodáltuk, igaz csak kintrõl, és a tábla segítségével azt is megfejtettük, miért pénzásás a hely neve. Akit érdekel, tessék elmenni :)



A pénzásástól kezdve enyhe lejtõn tettük meg a hátralévõ kilométereket. Egy kis sár, egy nagyon rövid eltévedés, egy túratárs és napsütés volt a talpalás kísérõje a vonatállomásig.



Végül öt óra alatt értünk be, kényelmes tempóban. Nem kellett sietni, a vonat úgyis csak egy óra múlva jött. Addig müzliszelettel és napozással mulattuk az idõt, hogy aztán majd a kis vicinális döccenéseivel visszarázzon, illetve a zóna visszaringasson minket a város ritmusába.



Összességében egy rövid, kellemes, kilátásokban nem túl gazdag, ám csöndes és nyugalmas sétában volt részünk, amit köszönünk a szervezõknek!