Gémes 30
Szokás szerint kerékpárral indulok a rajtba, fél óra se kell a megérkezéshez. Mivel egy ismerõs sem jön a vonattal, egyedül kezdem a túrát fél kilenc körül. Érdekes módon a sárgán eddig még nem mentem fel Závozig, így örülhettem az új útnak, és még mennyi mindennek! A kikericseknek, a selymesen simogató sásnak, a harmatnak, a "Kámortejnek", a ritmusnak, a levegõnek, a pittyegetõ madárnak, és persze a pontoknak, meg a csokinak. Aztán a Kámorról lefelé összeakadtam pár ismerõssel, a Csánki kertig együtt haladtunk, visszatekintettünk a Börzsöny 50-re, elõre a következõ túrákra. Majd tudván, hogy futva nemsokára beérnek, elléptem. Nemsokára, Lopona-fõ elõtt ért utol Sanyi. Innentõl próbáltam tartani vele a lépést. Lefelé ment is, a síkon is egy darabon, Deszkáspusztán jólesett a víz, de onnan kezdtem leszakadni. Kezdett borulni a ritmus, kezdett fájni a térdem, Drégelyváron még látótávolságban voltam (lefelé jött, mikor én fel), de már a lejtmenetek sem úgy mentek, mint frissen. Azért így sem panaszkodhatom, 4:15 alatt beértem. Köszönet Sanyinak, a túratársaknak, a szervezõknek és a Börzsönynek! |
