Sokat filóztam, hogy nekivágjak e vagy sem, de vágül is amellett döntöttem, hogy a 30-ason elindulok (ami a valójában inkább 35) de ezen az 5 km-en már nem múlt semmi)
.
Úgy volt, hogy legalább másodmagammal megyek, de végül is egyedül maradtam. Aminek olyan szempontból örültem, hogy így legalább megnézem mit bírok, és a saját tempómat diktálhatom.
.
Reggel korai kelés, várakozás a Nyugatiban. Elõttem a pénztárban egy lány épp túrafelszerelésben, és Nagymarosig kért jegyet. Sejtettem, hogy nem leszünk olyan kevesen, pláne hogy az idõ is tökéletes volt. Nagymaroson a rajt könnyen megtalálható volt, még a vak is észrevette volna. Egy gyors regisztráció (275) megkaptam a kis pecsételõ lapomat, és irány készülõdni. Elõ a csoki, banán. A tankolást nem lehet elég korán kezdeni. Az ottani kis csoportból, akik a vonattal jöttek, talán elsõként indultam jó harmadmagammal. Még Nagymaros határában egy két terepfutó elment mellettünk, majd a hármas bojból egyedül maradtam aHegyes tetõ felé vezetõ kéken. Monoton emelkedõ, kis lépésekkel felfelé (ezt még itt olvastam valamelyik túránál, hogy áll jobb ha felfelé elaprózzuk a lépést, és nem nagy léptekkel próbálunk felérni. és tényleg igaz). Úgy terveztem keresek egy két geoládát is, de ebbõl végül is cska egy lett meg. Hegyes tetõnél pecsét megszerzése után indultam is tövább Törökmezõ felé. Úgy terveztem, hogy majd ott fogok elõször pihenni, és jobban megkajálni. Nem tudom más hogy van vele, de én nagyon nem szeretem a lefelé menõ utakat. Bár rájöttem, hogy inkább elengedem magam, és kicsit kocogok, futok lefelé. Így teltek a percek Kövesmezõig. Aztán tovább Törökmezõ felé. Egy két kisebb nagyobb embercsoporttal mindig találkoztam, akiket az emelkedõkön fõként sikerült megelõzni.
Ezúton is szeretném megköszönni annak a számomra ismeretlen nevû embernek, aki Köves mezõnél hagyott le, de gondoltam tartom vele a tempót. Jó húzó ember volt számomra, és a célba is egyszerre értünk be.
Törökmezõnél megvolt az elsõ etetõ pont. Igazi túra csemege, zsíros kenyér lilahagymával. Bár annak ellenére ahogy terveztem, nem töltöttem itt sem több idõt annál, míg megkaptam a pecsétemet. Aztán nem a kéken mentem tovább, hanem a zöldön, hogy felkeressem a Fehér kútat egy kis frissítõre. + újabb csoki és banán. Aztán tovább a Kóspallagi elágazáshoz. Míg elértem odaáig, ismét sikerült az emelkedõn míg kiértünk a Békás rétre egy jó pár embert leelõzni. Elég hamar elrepült ez a pár kilóméter. Majd a pecsét után és egy pár perc pihenõ elteltével indultam tovább Márianosztra felé a piroson. Itt volt egy holtpont, fõként az elején. Egy ideig beálltam egy csoport mogé, majd végül is eléjük kerültem. Márianosztrára kivételesen a húzó emberem elõtt értem be) Ez volt a második etetõpont egy kocsmánál. A menü u az mint elõbb. A Koppány nyereg felé vezetõ úton kezdtem kicsit félni, sokszor azt hittem hogy be fog görcsölni a lábam. Talán az újabb banán és csokiadagnak köszönhetõen de nem történt meg. Ide felérve már éreztem, hogy megvan. Lényegében már csak le kell ereszkedni Nagybörzsönyig. Bár nem szeretek lefelé menni, szóval annyira nem volt jó. Ráadásul a csörge kút is csak csöpögött, szóval inni nem lehetett belõle. Aztán végre feltûntek Nagybörzsöny háztetõi és a templom. Örömömben, még egy kicsit futottam is lefelé a horgásztó felé, aztán felkapaszkodtunk a templomig. Ott egy gyors útbaigazítás, hogy merre is van a végsõ cél, és tarts torony iránt!
Végül is 5:30 perc alatt sikerült legyûrnöm a ~35km-t. Aminek nagyon örülök, mert 6, 7 órára terveztem. Ezúton köszönöm még egyszer a húzó emberemnek)
Bár a végén meg lehetett volna úgy oldani, hogy az 50-esek és a 30-asok külön emberkéhez mennek, mert így volt egy kis hepaj, mert mindenki sietni akart. Ki tovább, hogy Szobra érve elérjék a vonatot, ki meg azért hogy elérje a nagybörzsönyi buszt. Amire azért felpréselõdtünk)
Egy nagyon jó túra volt, pompás idõvel. Köszönet a szervezõknek! Aki meg nem jött, az csak bánhatja.
|