Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

nagyMENőTúra éve: 20152015.12.13 17:31:00
Börzsönyi Vulkántúra

 

2015.12.12.

 

A 7:07 –es zónázóval indultam el a Börzsöny felé. Nincs nagy tömeg a vonaton, a táj borongósan, szürkén suhan el (ha éppen nem állunk meg pár percre éppen minden ok nélkül). Kismaroson kb. 15-20 ember „rohamozza” meg a Királyrétre tartó buszt. Leszállás után rajt keresése, gyors regisztráció, és már neki is vághatok a 40 km-es kihívásnak. Az elsõ 3 km elég egyhangú, nyílegyenes szakaszon visz a Taxi-nyiladékban. Itt az elsõ ep. , gyors pecsételés, majd tovább balra a PX jelzésen a Cseresznyés parkolóig. Ez egy elég kellemes szakasz, szintben menõ kanyargós ösvény. A parkoló után kezdünk felkapaszkodni a kék + jelzésen, néhol elég meredek az út, de már sokszor jártam erre, és jó kondiban is érzem magam mászás közben. Most télen szépen kivehetõ az Inóci-kõbánya a fák között. Egy eltévedt túratárs hölgy a völgy túloldaláról kérdezi, hogy jó úton megyek-e. Mondom neki, hogy igen, õ valoszínûleg jobbra tovább ment a kék + -on Tax felé, holott a kék négyzeten kéne menni. Lassan fölérek a Nagy-Hideg-hegyre, itt forró teával, valamint pecséttel várnak. Pár perc  pihenõ után teával a kezemben elindulok a Csóványos felé. A tea gyorsan kihûl, én pedig neki látok a két csúcs közti hullámvasutazásnak. Közben erõs szél támad, a fák baljósan hajladoznak itt-ott, kezdek fázni is. Csóványoson a vidám pontõrök is fáztak, irigyeltek minket, hogy mozoghatunk. Gyorsan magamra veszek még egy réteg pulcsit, sálat-sapkát, majd indulok tovább a zöld jelzésen. Némi szintezés, kilátás, hirtelen ereszkedés, majd kisebb ingadozásokkal újra szintben megyünk széles, néhol sáros erdei utakon. Egy idõ után megint ereszkedünk, majd elérjük a zöld négyzet jelzést, melyen elõször visszafelé indulunk el egy hajtûkanyarral, majd egy igen meredek lejtõn zúzok le a Fekete-völgyi panzióhoz.  Itt (is) kellemes meleg, forró tea, sõt még zsíros kenyér is fogad (csak pofára ne essen J ). Itt egy negyed órát elidõzök, majd elindulok felfelé a piros négyzet jelzésen. Felérvén a piros sáv jelzéshez, valahol delet harangoznak, és a távolban lövéseket is lehet hallani. Lassan, de biztosan haladok felfelé a jelzésen, néhány tisztásról egész szép a kilátás. Viszont sok a föl-le hullámvasutazás, én pedig kezdek fáradni. Mikor egy magaslaton meglátok pihenni, azt hiszem, végre Salgóvárnál vagyok, de felvilágosítanak, hogy nem, Salgóvár még 1,5 km az útjelzõ tábla szerint. Még csüggedtebben megyek tovább fel-le, de végül csak elérek Salgóvárhoz, ahol pihenek egy 5 percet. Egy kis ereszkedés után ismét széles, és nagyon saras erdei úton megyünk. Bosszankodom is magamban. Végül elkezdünk ereszkedni a Magyar-völgybe. Itt jól esik belekocogni, több túratársat is megelõzök. Két túratárs hölgynek eléggé fáj a térde, szerencsére van nálam fájdalomcsillapító krém, remélem sikerült hozzájárulnom a hátralévõ útjuk kellemesebbé tételéhez. Tovább rohanok lefele, elmegyünk egy szép tisztáson lévõ vadászkunyhó mellett, majd leérek a völgyben lévõ ellenõrzõponthoz. Itt forró tea és csoki dukál a pecsét mellé. Itt is 5 percet pihenek, majd indulok tovább, minél kevesebbet akarok sötétben menni. Innen elég monoton „erdei sztráda” visz egészen Bányapusztáig. Hatalmas sár, valamint néhány túratárs található itt. Szinte jól esik a sok egyenes után megint felfelé kapaszkodni. Elmegyünk néhány tisztás mellett, majd széles (és saras) úton megint szintezünk. Aztán feltûnik elõttünk a Nagy-Hideg-hegy, kezdõdik a legvégsõ meredek emelkedõ fölfelé. Ez tényleg nagyon meredek, én pedig már fáradt vagyok, elég küzdelmes ez a felmenetel. De csak megvan, a fák között már kivehetõ a turistaház. Pár perc múlva meg is érkezek oda, szerencsére fûtés, valamint forró tea még mindig van. Most kicsit többet, vagy 20 percet pihenek a kimerítõ emelkedõ után, a teából repetázok is. Lecserélem az átizzadt pulóvert, sálat sapkát felveszem. Innen szerencsére már csak lefelé vezet az út, és még csak most kezd alkonyodni. A piros sáv jelzésen gyorsan leérek Magas taxig, hangulatos a kis rét a szürkületben. A széles erdei út egy jó nagy ívet ír le a hegy körül, míg végül a távvezeték alá ér. Itt már elég sötét van ahhoz, hogy felvegyem a fejlámpát. Akárcsak a túratársak, én is igyekszem gyors tempót diktálni a végsõ egyenes szakaszon, fõleg azért, hogy el ne aludjak / be ne zombuljak. Végül csak visszajutok Királyrétre, a célban átveszem a kitûzõt és az oklevelet. Ezután pedig kaja (egy pár virsli mustárral és kenyérrel, valamint egy tál babgulyás a szomszéd étteremben), pia (1 üveg Löwenbrau),öröm bódottá. Kicsit eldumálgatok pár teljesítõvel még az étteremben, majd irány busszal és vonattal haza.

 

Jó kis túra volt ez, néhol erõsen küzdeni kellett. Az idõjárás eléggé enyhe volt, csak fél óráig volt erõs szél a Csóványos körül. A 8 óra 40 perces idõmmel is elégedett vagyok, a sok szint ellenére sikerült tartani az 5 km / h –s átlagot. Viszlát legközelebb.