Túrabeszámolók


Téli Mátra

Norbert AlexanderTúra éve: 20162016.02.05 08:41:29

Téli Mátra L 2016 - Dagonya 2.0


"Az Úr, Az én uram ad nekem erőt, és olyanná teszi lábamat, mint a szarvasét. Felvezet engem magaslataimra." Habakuk 3,19


Ezzel az igével kezdtem a reggelet, mint már mindegyiket a múlt heti bemerítésem óta. Istentől kértem erőt, és biztonságot, mert nem voltam tisztába sem a terepviszonyokkal, sem pedig az erőnlétemmel.


KEZDET


Majd egy órával előbb értem be Mátrafüredre mint tavaly, és az időjárás hasonló volt: csúszós jeges, havaskás mint tavaly, de most a rajthoz közel sikerült egy kis utcában némi rendőri segítséggel leparkolni. A rajtolás 90 %osan szuperül volt megrendezve. Mert bár lehet hogy a suli bejáratáig tartott a  regisztráló sor ,de gyorsan haladt. Köszönhetően annak hogy külön helységben volt a regisztráló és a nagyobb ba a rajtoltató. Profin kezelték a regisztrációs kód hiányt is...csak a férfi wc... Az a rajtolás után lehetett igénybe venni, úgyh ettől elmellőztem és a leizzadás mellett döntöttem.


LAJOSHÁZA - jegélyes az uúúút, meég Lajosháza feléééé


Erről az útról a Klasszikus Kész Átverés kamerája, hiányzott, ami még vette az emberek poénos bakijait. Az esés számtalan módjába leshettek volna bele a nézők, seggestől az esés közben a túrabottal a másikat leütve mutatványig.


A Z+ még járható volt Mátrafüreden át, de aztán a Z-ban eltűnt a hó megjelent a jég, főképp a túristaúton. Sok bátor jégen járó-futó ember volt a mezőnyben, ennek lett vagy csak körülöttem 10 röpte az eredménye. Ha egy mód volt rá, biztonságosabbnak találtam az ösvény széléről ugrálva a másikra nehogy úgy járjak.


Cserkőbánya mélységének és előtte való gyönyörű fennsíkja után, megérkezdtünk a Kis Hidas folyáshoz, amit most jóval kisebb ovlt mint tavaly, de így sem bírtam ki, hogy az egyik cipőmet meg ne mosdassam benne. Be az erdőbe és hamarosan jött a másik patak, amelynek számtalan módját választottuk átkelésül ahányan voltunk. Jeges kőre léptem, de nem csúsztam el. Halleluja.


Kis emelkedés még, jégbordák, majd leereszkedéshez Lajosháza patakjához. Valóságos harci alakzatban széledtünk, az utolsó pár méter majdnem derékszöggel a patak felé, elég veszélyes volt. Mire leértem, valaki könnyedén neki lendüleltből lenyargalt,...hogy aztán újabb esésnek lehessünk szemtanúi mert e lenti jégen egyensúlyát vesztve földközelbe kerüljön.  Bár féltem hogy a patak kivan áradva, de nem volt, lábmosás megúszva.


MÁTRASZENTIMRE - kezdődik


a vaddisznó feeling. Őszintén hóra és még hidegebbre számítottam fent, ennek ellenére melegebb és sárosabb vidék fogadott.


Lajosházán még a jég uralta a vidéket( pihentemben és alma evésben, még számtalan új eső formulát szemlélhettem meg) olyannyira hogy valaki azt gondolta, hogy a befagyott patakon átkelni érdemesebb mint a pár méterre fekvő hídon... a térdig érő jeges merülés után valószínűleg átgondolta, hogy legközelebb nem fogja megkerülni a zebrát.


S4 felfelé megkezdte az egyik tüdőszűrős emelkedőt. Jól tettem, hogy elővettem hátizsákomból túristabotomat, kisebb magasságba kapcsolva, mert bizony nélküle nehezen kecmeregtem volan fel. Egy kivágott rész után, hamarjában továbbvitt az út az S- jelzésen, emelkedve fölfelé lassan beérve a P + jelzéshez és fel a vadkerítéshez. Innentől hosszú monoton szintnélküli menet kezdődött végig a kerítés mellett. Vaddisznókat nem láttunk most, de csak hamara azzá váltunk. A P-hoz érve megkezdődött a folyamatos szintemelkedés Lajosházáig. A folyamatos sáremelkedéssel és a folyamatos páraemelkedéssel. Mire felértem a főúthoz, a cipőmet még láttam, hogy barna a sáros masszától, de az előttem levő hátát már igencsak keresgéltem a ködben.


Még egy kisebb emelkedő és hamarosan elérkeztünk az elágazáshoz ahol a P- on de MátraszentImrre szélén folytattuk már utunkat. Feltűnt az egyik hófolt az egyik árokban, ennek örömére az egyik mögöttem levő túrista megmártózott a hóban...


Még hátra volt egy nagyobb szintemelkedés, az pedig az ellenörzőpontig való utca volt, A levegővételt azt csillapította, hogy soban álltunk mint a pingvinek,mert az ep-sek még bent pecsételtek.


GALYATETŐ - ködös idő


Kicsi volt a tornaterem, de annál jobban lett melegem, Sokan voltunk összezsúfolva, de időben voltam így hát egy zsíros kenyeret beburkoltam. Forró teával feltankoltam és mehetett tova a ködtörés.


Meredeken felnyargalutnk a dagonyás Darázs hegyre, hogy aztán lenyargalva bőgjünk egyet a Bőgős réten. A következő útvonal mindig megterhelő, de most rátett egy lapáttal az immár híg fos állapotban levő sár és a ködös idő. Mire felértem a fenyőkig, a szél gondoskodott róla, hogy ne legyen melegem és ami még volt esőcsepp a fákon, azon bőszen öntözgetett útközbe.1 lépést előre, kettőt hátra, de hamarosan várt már a lépcső aljánál Galyatető sátra.


CSÓR HEGY-  plusz kilométerek


Meleg volt, sőt már már forróság a kint felállított sátorba, köszönhetően a gázpalackal működő hőkazánoknak. Míg bemajszoltam egy snickerst és kortyoltam párat a meleg teámból, megszemléltem hogy mindenki a közel ér hozzá, úgy párolog, mint a rajzfilmekben amikor Donald kacsának felfortt az agyvize.


Aztán ki a hidegre és a le a jeges parkolóhoz, hogy aztán kezdetét vegye a K+ az ereszkedés...ami az én és pár túrista társam esetében meneteléses emelkedés lett.


Ugyanis mi az országos kéket választottuk ami felvitt aztán le,,...aztán újra fel aztán újra le. De a gyönyörű kilátásért cserébe megérte. Felszállt a köd és ahogy megláttam völgyet új erőt és iránymutatás kaptam Istentől. Ugyanis úgy gondoltam ez a jó útirány, csodálkoztam is hogy felújították ezeket a túristautakat ilyen fajin nagy táblákkal, de a festést - helyett 3 ra nem? Isten megsegített pár turistatárssal (akik az (XL-en voltak). Ők Bevártak és segítségül közölték velem, hogy nekünk nem ezen az úton kellett volna jönni, hanem még előbb lentebb kanyarogni. Így már érhető volt, hogy miért olyan sok a szintemelkedés és már olyan kevés a dagonyázás. Jártasak voltak és tudták hol kell átvágnunk a másik jelzésre az avarban. Szinte pontossággal odaérkeztünk a Csór-hegy oldalába.


VÖRÖSMARTI FOGADÓ - lejt menet


Nem akartam sok időt eltölteni itt, sőt amennyire lehetett meg akartam húzni ezt a pár kilométert ami végig lejtett lefelé a főút elágazásáig. Meg is húztam, futottam nyargaltam, meg - meg csúsztam, de még kitartottam, hogy aztán nem sokkal a leérkezés előtt egyik lábam alól kiszaladjon a talaj és nyekkentem egyet. Pozitívumként fogtam fel, hogy eddig kibírtam és ezután sem estem el. Az elágazás után a p- jelzéssel együtt mentünk tova szintben a jeges latyakos saras masszában, míg nem elértük a fogadót.


GYÖKERES FORRÁS - igazi dagonya


huh...először húztam fel magam a túra során, de gyorsan lecsillapodtam mihelyst megláttam, hogy amit én Mátraháza felé leereszkedésnek gondoltam, az valójában egy elég erős felemelkedés.


Idegességem oka a következő volt: (Kedves Rendezők! Nem haragszom magukra, csak kérem a figyelmüket, hogy kiket állítanak jelentősségteljességű ellenőrzőpontra)


Egyik L-es túratársam megkérdezte a pecsételő diákocskától, hogy merre is kell tovább menni, mire azt válaszolta neki vissza K-on. Meg is volt lepődve, gyorsan kiigazítottam, hogy dehogyis, csak lekell fordulni itt szembe vele. Erre ő számonkérte a diákot hogy akkor miért mondta,hogy másfelé kell menni, mire a diák azt válaszolta, hogy:


- Én csak közösségi munkát végzek.


Egymásra néztünk a tura társammal, gyorsan a diák kezébe tettem itineremet és kiadtam az ukászt neki, hogy időt is írjon rá, míg újra összenéztünk túratársammal és kábé egymás gondolatába olvasva ezt láttuk: ASZTA DIPLOMATIKUS VÁLASZT ADÓ MUNKA LETOLÓS MINDENSÉGIT.  Megdöbbenésünket az is fokozta, hogy az utolsó csoki akkor fogyott el, amikor még mögöttünk is egy jó páran érkeztek, és tudomásom szerint csak előregisztrtáció folyt, tehát annyi csokinak kellett volna érkeznie.


De ha még a csokit nem is találják a pecsételők, és ha még netán az utat se tudják tovább. Legalább téves útmutatás ne adjanak! itt három sőt négy szakasz keresztezte egymást, ki tudja még hány embert küldött fel a Kékesre akinek nem kelllett volna, vagy netán vissza Galyára. Persze kellenek a diákok, legyen meg a kettes, de akkor legalább olyan helyre állítsuk be őket, ahová csak egy felé lehet menni. Kérem szépen.


Forrongásomat, az egy újabb patak és egy nagyobb híd csillapította, amihez lejutni pár csúszös köven kellett. Majd következett a nem várt emelkedő.


Fújtam egy nagyot mire felértem és újult erővel próbáltam meghúzni a P- addig amíg nem érjük el az újabb hidat. Futottam lefelé mindaddig amíg az XL balról meg nem érkeztek, mert ott egy kicsit átkellett gondolom a leereszkedést, majd érkezett az első kisebb izgalmas völgyecske, az első köteles de használhatatlan szakasszal. A híd után Massza mászás vette kezdetét függetlenül attól, hogy lejtmenetbe voltunk, de a túristaút keskeny volt és másik oldala meg meredek. Vigyázni kellett a dagonyával, amely oykor csúszós masszává vált. Hamar kiértünk így is a vadász útkereszteződéséig, ahol két hegyimentős autó is várt, előre vetítve hogy ám itt sem lesz könnyű dolgunk lefelé.


A kötél dettó használhatatlan volt, lógott a mocsokban csúszós sárral vonva be magát.  Csiszi csuszi muszi majd a Gyökeres forrás előtt arra eszméltem, hogy az előttem levők arról beszélnek, hogy milyen erősek a mentősek, mert az idős nénit hogy megemelték a mentőággyal együtt. Úgy éreztem jó erőbe vagyok, de azért annyira nem, hogy a még segítsek nekik visszamászni és felvinni az idős asszonyt(akinek kiderült hogy eltört a lába)  Valaki elszólta magát, hogy ez miatt kikéne váltani a az ep-t, mire a pontellenőr olyan mértékű haragra lobbant, hogy senki sem mert megszólalni, sőt már a társa csitotta. De igaza volt.


MÁTRAFÜRED - küldetés teljesítve


Lefelé a dagonya nem ritkult, sőt már bokán túl is ért. Újabb mentőápolókba futottunk bele, akik egy nőnek a lábát pólyázták be. Ez a Mátra egyik legszebb ösvénye, most mégis csatatér volt rá a jellemző, ettől a saras masszától. Tavaly ilyenkor futnom rohhannom kellet, most simán belefért.a gyors intenzív séta és még így is negyed órával idő előtt értem be.


Isten felvezetett engemet Magaslatomra és meg is óvott. Sőt nagy tanulság és még nagyobb tapasztalatot adott azzal, hogy ilyen nagy sár a jövőben nem lehet ellenfelem.


Folytatása Következik a Kiss Péter Emléktúra 37 km -e... ahol újra visszatérhet a sár harcra kelve, de tán segítségül érkezhet a hó....Február 13. jövök!