PVV 40
A túra előtti nap maszekban bejártuk a K100 Békásmegyer-Dorogi szakaszát, ami ugye egy részen megegyezik a PVV egy részével, bár néhol fordított irányban, és meggyőződtünk róla, hogy az útviszonyok jók, sár nem várható, így az új túracipőm felavatására került sor ezen a túrán.
Vörösvár reggel, a busz kicsit késik Bp. felől, így túratársam István a másik irányból előbb érkezett, együtt indultunk a rajt felé. Nem neveztünk elő, a helyszínen már sokan voltak, de ekkor még nem állt sor a nevezéshez, hamar túlestünk rajta. Aztán mivel még rengeteg idő volt a rajtig, egy reggeli kávé, és a nekem iszonyatosan hosszúnak tűnő várakozás, ami még el is húzódott 10 perccel, türelmetlenül vártuk, hogy végre indulhassunk. 8:10-kor tömegrajt, a futók elhúznak, mi túrázók meg hosszú sorban vonulunk Pilisvörösvár utcáin, majd fel a Kálváriához, ahol feltételes EP és sorállás várt, de legalább volt idő nekivetkőzni, kezdett egész jó idő lenni.
Tovább fel a Vörös-hegyre, ahol azért már kicsit széthúzódott a mezőny, aztán a sárgán hosszasan hasítunk lefelé, előzünk-minket előznek, egy kellemes kanyargós erdei út, majd nemsokára Pilisszántó, amit a meredek véget nem érő aszfaltúton hagyunk el, ez a rész nagyon nem volt a kedvencem! Szántói-nyereg, végre újra aszfaltmentes terep, jöhet a Pilis-tető! 2 nap alatt másodszor szerpentinezünk fel, az előző napi 40 km-el a lábamban most hosszabbnak éreztem, viszont az idő sokkal jobb volt, a kilátás szemet gyönyörködtető. Sok ibolya és más tavaszi virág nyílik mindenfelé, a tetőre induló zéháromszög előtt ellenőrizzük, hogy megvan-e még a tegnap látott megmaradt hófolt :) Pilis-tetőn aztán a technika csődöt mond, chipes karszalagunk leolvasatlan marad, de pecsét szerencsére van, a pontőr elszántan próbálja elindítani a telefont, de nem akarunk várni, bemondjuk a rajtszámunkat és nyomás vissza, a Szántói-nyeregnél frissítőpont, minden igényt kielégítő, túratársam vizet vételez, és almát rágcsálva indulunk tovább a Hosszú-hegyre, ami nem hazudtolja meg a nevét. Nem nehéz terep, de kicsit monoton, ki is jön rajtam a fáradtság, még soha nem mentem 2 egymás utáni napon 40 km-t, meg a kevés alvás is megbosszulja magát, az előző szakaszokon általában én mentem elöl, de most zombiként követem Istvánt, félig alszom, párszor jó nagyokat botlok, de szerencsére nem esem el, ebből a szakaszból nem sok maradt meg emlékezetemben.
A Csobánkai-nyereghaz érve lassan már magamhoz tértem, újabb frissítőpont minden jóval, Istvánnal megint az almára szavazunk, és irány a hátralévő kilométerek. A Kevélyeket megkerülve meredek lejtőn futunk le az Egri várhoz, ahol az utolsó EP volt, chip rendben leolvasva, nem várakozunk, megyünk tovább, a Jenői torony oldalában hullámvasutazunk, keskeny ösvényen. Jönnek szembe kirándulók, udvariasan elengednek. Pilisborosjenői hídon átkelés, majd végeláthatatlan hosszú út a szántóföldeken át Vörösvárra. A kilátás szép a környező hegyekre, de sajnos a térdem nagyon elkezd fájni, be is lassulok, kicsit ki is borulok, de István megvár, és jön velem lassabban.
A vége felé, már Pilisvörösvár területén előz minket egy gyorsabb túratárs, jól belehúzott a végébe, mellénk érve rákérdez, hogy gyakran túrázunk-e együtt. Nem értjük a kérdést, de válaszolunk, hogy gyakran ugyan nem, de többször mentünk már együtt. Aztán megtudjuk, hogy azért kérdezte, mert ahogy jött mögöttünk egyre közelebb érve, meglepődött, hogy hosszú ideig mennyire tökéletesen szinkronban lépkedtünk :) Ezen mosolygunk egy jót, bár a térdem továbbra is nagyon fáj, de István szinte "behúz" a célba. Átvesszük a díjazást, az ellátás itt is tökéletes, de nincs kedvem enni semmit pár szál ropin kívül. Azért a sörözést nem hagyjuk ki most se. :)
Remekül szervezett túra volt, tökéletesen jelezve volt az útvonal, eltévedni lehetetlen volt, az ellátás is szuper volt! Legközelebb is jövök!
Köszönöm a kellemes társaságot Istvánnak, főleg hogy a végén is kitartott mellettem, mikor nem voltam igazán jó passzban! A szervezőknek meg köszönöm ezt a kellemes tavaszi túrát!
|
