Túrabeszámolók


Mecseki Mátrix

AndreasTúra éve: 20162016.04.18 19:56:51

Mecseki Mátrix 130


 Hajnali 5:45 –kor indultam Bükkösdről kevés alvás után (a helyi tornateremben szálltam meg). Enyhe emelkedőn, mezők mellett megyünk ki a faluból, szép időt jósolt a reggel. Egy kis emelkedő után beérkezem az erdőbe, itt egy kanyarnál benézem a piros jelzést, de pár 100 m után szerencsére visszacsatlakozott a műútra. Jó tempóban haladok, elhúz mellettem két futó, az út pedig felvezet egy gerincre, mely elég szép zöld a friss tavaszi időben. Egy idő után pár km műút következik, erről is van kilátás, majd megérkezünk a Petőcz-aknához (ep.). Itt kapok csokit és egy 2 literes vizet a kedves pontőrtől


. Ezután nemsokára kellemes erdei út következik, baromira sok medvehagyma van itt. Beérek egy völgybe, ahol nem látom sehol a piros jelzést. Kiderült, hogy a piros kicsit előbb már lekanyarodott, de szerencsére jöttek mögöttem túratársak, akik útba igazítottak. Egy kis emelkedő, majd ereszkedés következik, keresztezünk egy autóutat, majd egy völgyben folytatódik az út. Ez a rész eléggé frekventált, baromi sok fapad, illetve jelzés van, és persze medvehagyma minden mennyiségben. Egy kellemes emelkedő után széles, kellemes erdei úton megyek tovább Dömörkapuig. Itt van egy hangulatos kisvasút, és annak megállója, ahol éppen egy kisgyerek játszik a mozdony dudájával. Az ellenőrzőponton elidőzök egy 5 percet, jól esik a zsíros kenyér. Tovább indulok, ismét széles erdei utak követeznek, közben szép kilátás nyílik a misinai TV-toronyra. Hamarosan ismét völgybe érek, mely tele van medvehagymával, valamint számos forrás is akad itt. Összetalálkozok családos túrázókkal is, érdeklődnek, hogy miféle versenyen vagyunk. Mikor felvilágosítom őket, a férfi azt mondja: -Benevezek.  Jó erősen süt a nap, dél felé járhat az idő, pont jókor jön a kocsma az autóút mellet


. Megiszom egy sör az első 40 km után, újult erővel megyek tovább fel-le az erdőben. Mezők mellé érek nemsokára, Komló környékére szép a kilátás. Ismét ellenőrzőpont van, ismét kapunk percet és nápolyit. Egy kis fel-le menetel után beérek, majd kimegyek Komló külvárosából. Itt egy autós érdeklődik tőlünk, hogy mi ez a túra, természetesen elszörnyed a hallottakon. Műúton megyünk el egy motocross pálya mellet, az egyik oldalon csupasz dombok vannak. Ezután földút következik, újabb ep—vel. Ezután ez idő kezd kissé kellemetlenül meleg lenni. Széles, száraz, de gépekkel erősen kijárt erdei úton megyek tovább. Hamarosan ismét műút jön, ezen megyek pár km –t a márévári kempingig. Jól esik itt a pihenés, kellemes a kiszolgálás, szívesen maradnék, de menni kell. Egy völgyből kanyarodok fel a hegyoldalba. Egy kis felfelé menetel után meglátom Máré várát, majd újra visszatérek a műútra. Kezdek aggódni, hogy benézte a cigány-hegyi felmenetelt jelző sárga jelzést, de végül utolér pár túrázó, tehát jó az irány. A hegyre egy erős kaptató visz fel. Felérve egy tisztásra érünk, ahol tanakodni kezdünk, merre tovább a sárgán. Végül GPS segítségével megtaláljuk a helyes irányt, és felérünk a kilátóhoz.


Innen 10 km Mecseknádasd, néhol erős lejtmenetben, szép erdei környezetben. A domboldalból gyönyörű kilátás nyílik Mecseknádasdra. A faluban sokat kell műúton menni a központig, itt viszont meleg étel vár minket egy vendéglátóipari egységben. Kb. fél órás pihenő után meggyőzöm magamat, hogy továbbmegyek. Elég jól érzem magam a pihenő után, jöhet az éjszaka. Még sötétedés előtt találkozom egy csapattal, akikkel egész éjjel együtt megyek. Bemutatkozunk egymásnak, némelyik sporttárs már elég leharcolt állapotban van elmondása szerint. Nem is megyünk gyorsan, nekem legalábbis kellemes a tempó. Felmegyünk egy völgyben, előveszem közben az elemlámpámat. Ezután máris a kéken vagyunk, egy műúton. Megyünk, bandukolunk, szépen visszaérünk a falu előtti tisztásokig. Itt egy ep. van, ahol van pogácsa, kávé, sör. Igazi mennyország. Kicsit eldumálunk, majd leereszkedünk egy völgybe, ismét műút jön, majd beérkezünk Óbányára. Itt egy nagyon közvetlen, jó fej kocsmáros lány fogad minket. Kicsit eldumálunk, mondja, hogy ő is szívesen jönne hosszabb túrára, és hogy le a kalappal előttünk. Egy kis pihenő után megyünk tovább a völgyben Újkisbánya felé. Ez is egy szép kis falu, hangulatosnak tűnik még sötétben is. Meredeken megyünk fel ismét a Cigány-hegyre.


Innen lemegyünk, majd a kéken folytatjuk utunkat, előbb széles úton, majd egy völgyben, mely medvehagymával van tele, a változatosság kedvéért. A hosszú völgy után beérkezünk Zobákpusztára. Itt kapunk finom zsíros és lekváros kenyeret, teát, szörpöt, itt is nagyon kedvesek voltak a pontőrök. Ezután eléggé kezdenek összefolyni számomra az események. Egy széles útról lemegyünk egy völgyben, onnan fel egy másik hegyoldalba. Aztán baromi sokat megyünk egyenesen és fel-le erdei dózerutakon, melyeket eléggé szétbarmoltak az erdei járgányok. Találunk egy táblát, hogy 8,3 km a következő ep. (Árpád-tető). Egyik sporttársunk elereszt egy káromkodást, én is úgy érzem, hogy már baromi sokat jöttünk, holott ez nem igaz. Villanyvezetékek mellett megyünk, aztán ismét műúton. Ezek ismétlődtek nagyon sokszor: széles dózerút, műút, T alakú elágazás… Azt hittem sose érünk már be Árpád-tetőre, de végül csak beérünk.


És itt már 100 km felett járunk. Egy kicsit sikerült felfrissülnöm, de az út a büdös-kúti turistaházig így is elég nehéz volt a fáradtság miatt. Az út itt is ugyanolyan monoton volt, mint Árpád-tető előtt. Hajnalodik, megérkezünk a turistaházhoz. Én lerogyok a kőpadlóra, annyira kifáradtam. Csak pár perc után vánszorgok el pecsételni, és kajálni (itt is van zsíros kenyér). A hátizsákomból magamba erőszakolok mindenfelé kaját, amit csak tudok, előkerül a szőlőcukor is. A többiek közben elmentek, így egyedül folytatom tovább utamat. Innentől egészen Abaligetig szinte csak vonszoltam magamat, és azt gondoltam, ott feladom a túrát (a kört már nem csinálom meg). Széles dózerutak, föl-le, Zsiványos kő nagyon sokára érkezik el. Körülnézek, kiabálok egy kicsit, de pontőr sehol. Magamba roskadva battyogok lefelé, már csak arra koncentrálok, hogy Abaligetig eljussak. Ismét érintem a Petőcz-aknát, kb. pont egy napja jártam itt. Most pontőr sehol, víz és nápolyi sehol, üde frissesség sehol. Elindulok lefele, már csak 4 km. Szép az útvonal amúgy, de most ezt nem tudom értékelni. Meglátom a házakat, becsoszogok a célba. Fairy kérdezi mi van az előző ep.-vel. Elmesélem neki a történteket, végül leigazolja a hiányzó pontot. Ettől, valamint az emberek közelségétől és a sörreggelitől annyira feldobódom, hogy nagyon. A hátralévő 12 km semmi már.


Ott hagyom a táskát a célban, csak az itinert viszem tovább. Egy dombra fel, majd levisz a kék a vasútállomáshoz. Itt pecsételés (DDK), majd nyomás tovább a sínek mellet, majd az autóút mellett. Nem érzek semmilyen fáradtságot, tudom, hogy be fogok érni. A mezők mellett utolérem a túratársaimat, üdvözöljük egymást. Fáradt pontőr alszik az utolsó ep.-n, én túrázónak néztem elsőre. Még pár km a mezők mellett, szemben a templomtorony, majd beérkezem Abaliget utcáiba, majd végül a CÉL-ba.


Gratulálnak nekem, nagyon szép kerámiából készített érmet kapok. A hangulat nagyon jó családias a célban. Eszem a gulyáslevesből (nem volt meleg, de isteni finom volt), iszom a vörösborból (később a fehérből is). Ezután ledőlök az árnyékba, és ejtőzöm egyet. Nagyon szép az idő. Sikerült fuvart szereznem hazafelé, köszönetem érte Andrásnak még egyszer. A tó melletti büfénél (itt töltöttem fel reggel a mobilomat) még ettem sült krumplit, majd ittam sört. Köszönetem a szervezőknek ezért a túráért, nagyon kitettek értünk.


A Mecsek meg gyönyörű, biztos visszatérek még ide (csak akkor lehet kevesebbet megyek…).


András, 2016.04.16-17.


UI: "Miért Mr. Anderson? Miért áll fel? Miért megy tovább?"