Vérteskozma 30
GPS-el mért távolság: 35,2 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 940 m. A fenti távon felül, a parkolási lehetőségig (erdészeti aszfalt útelágazás) az oda-vissza út nekem 840 m volt 15 m szinttel. Ez évben sem tértem el a hagyományaimtól, az-az eltértem az útvonaltól, tehát az adatok megint csak az általam megtett távot jelentik. A két eltérés térképen mérve 2,1-2,2 km, szintben pedig nem több 50 m-nél.
Ahogy másokat is, engem is meglepett, hogy annak ellenére meghirdették a túrát, hogy tavaly, utolsó rendezésként szerepelt. Sikerült bőven a rajtidő előtt Vérteskozmára érnem, így komótos készülődést követően indultam nevezni. Mivel nagyon az elején voltunk, így elég nyögvenyelősre sikeredett. Hatan voltak előttem, s tíz percbe telt, úgy, hogy a többieknek azt mondták, majd az indításnál kell fizetni. Ezt elintéztem, miszerint én máris rajtolok.
Alig 400 m lejtő után jött a szokásos vértesi bemelegítő emelkedő, ami ez esetben elég combos. Erre a túrára hagyományosan, vagy másik túra, vagy valamilyen buli (ez esetben ballagás) után jöttem. Ennek megfelelően, nehezen melegedtem be, ugyanakkor, hamar lemelegedett rólam a mellény. Az út elég kellemes, szép az erdő. Idén már elvirágzott a zöld hunyor, de azért elég sok a virág. Az időjárás viszont közel sem olyan szép, mint szombaton. Hamar elértem az első ellenőrző pontot. Pecsételést követően gyerünk tovább. Az aszfaltút keresztezése után egy szakaszon szép a kilátás Vérteskozma felé. Ismerősök érnek utol, s a következő pontig jót beszélgettünk. A Német-völgynél megkaptuk az újabb igazoló pecsétet, s mentünk tovább. Várgesztes előtt éreztem, valami nem stimmel az egyik bakancsommal. Franc essen a Salomon bakancsok puha talpbetétjébe! Sosem sikerül pontosan ugyanúgy visszatenni. Kettő miliméter pedig már elég ahhoz, hogy a lúdtalpbetét szétszedje a sarkam. Többé nem veszem ki szárításhoz. A faluban irány a kocsma. Ittam egy kólát, megigazítottam a talpbetétet, s mentem tovább. Betértem a boltba is, mivel elfelejtettem Balaton szeletet vinni, így vettem egy párat, legyen üzemanyag.
A párás levegőnek és a hideg szélnek köszönhetően kihagytam a Zsigmond-követ. Kényelmes tempóban értem el a Mátyás-kutat. Újabb pecsét, s gyerünk, ezúttal vissza egy kicsit, s megcsináltam a szokásos kitérőmet a Robinson-kunyhó romjához (a kék ezen szakaszát nem túlzottan szeretem). Jól sikerült megigazítanom a talpbetétet, aminek köszönhetően megengedhettem magamnak egy kis kitérőt. Voltak, akik csodálkoztak is, merre megyek.
A Szép Ilonka-forrás után eldöntöttem, teszek egy újabb kitérőt, a „Gráciák-bércei” felé, ahonnan szintén remek a kilátás. Érdekes, a Vértesben kevés kilátópontra vezet turistajelzés, pedig sok ilyen hely található. Bőven van még felderíteni valóm! Tulajdonképpen majd minden keskeny hegygerincre érdemes felmászni, mivel a tetejük gyakran kopár, kiváló kilátással. Itt ugyan nem kopár a hegytető, viszont csaknem függőlegesen szakad le a hegyoldal, remek kilátással. Többletként, az erdőben nagyméretű, sűrű, fővirágzásban lévő medvehagyma mezőbe botlottam, amikor átvágtam rajta egy út felé, ami visszavitt a P –K+ jelzésre. A továbbiakban már maradtam a kiírás szerinti útvonalon. A piros jelzésen az út jó, bár kissé monoton. Jól haladtam, s hamarosan elértem a következő ellenőrző pontot. Rájöttem, kesztyű nélkül nem igazán lenne jó felmászni a geodéziai toronyba, így kihagytam, s mentem tovább.
A piros háromszögjelzés meredeken lejtő szakaszán, valamilyen, kisméretű kosborfélébe, valószínűleg tarka kosborba botlottam. Menten megálltam fotózni. Gyönyörű virág. Sokat tett hozzá a túra látványosságához. Fotózás és nézelődés után, gyerünk tovább. Kényelmes gyaloglással értem el az utolsó ellenőrző pontot. Igazolás után, irány a Sárkánylyuk-völgy. Meglepően könnyen járható, akár montival is. Mivel becsatlakozott a 20-as táv, sokkal több lett a túrázó. Csakhamar rátértem az erdészeti aszfaltútra, amelyről egy rövid, de meredek kaptató vitt föl a célhoz, ahol átvettem az emléklapot és kitűzőt, ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, helyenként látványos túra.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes térképes igazoló lapot, emléklapot és kitűzőt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A Német-völgynél: Sport szelet; a Mátyás-kútnál: fél literes ásványvíz; az Új-osztásnál: Balaton Bumm; a célban pedig zsíros-, margarinos-, vagy lekváros kenyér, hagyma, erős fűszerpaprika, illetve meleg tea volt az ellátmány. |
