Túrabeszámolók


Almamellék

Gruber MihályTúra éve: 20162016.05.14 21:05:52

 Almamellék 25.


Viszonylag ritkán írok túrabeszámolót. Most mégis valami miatt kedvet kaptam hozzá. Ahogy Laci szokta, most én is egy idézettel kezdem. (majd egy másikkal folytatom, hogy egy harmadikkal fejezzem be):


"Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,

A 67-es út mellett az árokparton ülve"



Republic


Sokan tudják rólam, hogy a Zselic a kedvenc tájegységem, így kétség sem férhetett hozzá, hogy ezen a szombaton, az igencsak baljós előjelek ellenére melyik túrán állok rajthoz.


Kezdődött azzal, hogy túlságosan korán keltem, így a nekikészülődés előtt volt még pár órám. Gondoltam, hogy olvasással ütöm el az időt. Mikor észrevettem, indulni kellene, pont egy Alekszandr Ejduk (néhai Cseka különleges katonai megbízott, és ítélet végrehajtó, továbbá rímfaragó) idézetnél tettem le a könyvet:


"Nincs nagyobb öröm, nincs szebb muzsika, 

Mint mikor széttört élet és eltört csont recseg,

Ezért van, hogy ....

....S leírom aktád utolsó lapjára

Biztos kézzel, hogy - Falhoz! Tűz!"


Majd következett az odaút, és ha már tűz: Az igazolófüzet megemlíti, hogy még a kiépített tűzrakó helyeken is tilos tüzet rakni. Nekem ez már majdnem az odaúton sikerült, ugyanis Szentlászlónál hatalmas füst tört elő a motortérből. Kb olyan, amilyen az F1-es kocsikból szokott a régi szép időkben. Szerencsére a lángok nem csaptak föl. Mire végígérek a 25 kilométeren, majd lehűl a motor, aztán a szentlászlói Benzinkútig csak eljutok vele, ott meg majd csinálok vele valamit.


Mire a rajthelyre értem, már szép számmal gyülekeztek a sporttársak, üdvözöltem az ismerősöket, aztán beneveztem, leróva a jelképes 200 forintos nevezési díjat. Sok helyen ennyiért már egy köszönés sem jár... Közben az eső is rendesen rákezdett, és hol kisebb hol nagyobb (általában inkább utóbbi) intenzítással ki is tartott  a túra végéig. Az útvonalon végig látszott, hogy az elmúlt napokban is volt bőven égi áldás, így rendesen kijutott a legendás Zselici Sárból. Az én ruházatom már az első pár kilométeren teljesen átázott, ugyanis én nem veszek drága vízálló holmikat, olcsó, illetve kiselejtezett utcai cuccokban járok a túrákra. De igazából nem is zavar sem a sár, sem a víz, legföljebb a tempómon lassit valamelyest.


Valami miatt ezen a túrán utoljára egészen régen jártam, akkor még Szigetvár vasútállomásáról indult a túra. Viszont tulajdonképpen egyetlen szakasza sem volt ennek a túrának, amit ne jártam volna be, jópár alkalommal az elmúlt közel másfél évtizedben. Az eltévedés veszélye nem nagyon fenyegetett. Az útvonal nagyon jól eltalált, jól bemutatja  a Zselic szépségeit. A túra elején, Sasrétig egyedül ballagtam, azon gondolkodva, vajon hogyan fogok hazajutni. A sasréti platánsoron futottam össze Zsuzsiékkal, innen végig velük, vele mentem.  A P+  jelzésen a gerincre felérve régi ismerősként üdvözöltem a bal kéz felőli öreg Tölgyet. Neki valami miatt megkegyelmeztek a favágók tarvágás idején. Beértünk Bőszénfára. Mi a szakadó esőben, az elágazóban nem vettük elő az itinert, így egy kis kerülővel, kihagyva az aszfaltot a Z jelzésen, egészen a P-ig a P+ jelzésen mentünk. Szerencsére nem volt elkerítve sehol, az egykori vasúti átjáró helyén értük el a 67-es utat. Innen már voltak komolyabb pocsolyák is. Én nem kerülgetem őket, hanem általában egyenesen átgázolok rajtuk. (Ezen a túrán a legmélyebb nekem combközépig ért.) Az egykori téglagyár mellett elhaladva ismét kiértünk a fóútra, Antalszállás határában. Rövid szakaszon, Terecsenyig szembe a Zselic éjszakaival. A matricáért le kellett menni a faluba, majd vissza a P jelzésre, ami innen már néhány enyhe kanyarral egészen Almamellék határáig vitt. Egy nagyon régi emlék miatt nem szeretem ezt a szakaszt, és soha nem is fogom megszeretni, de azt nagyon kevesen tudják, hogy ennek mi az oka, és itt most nem is osztom meg. De nincs mese, végig kell rajta menni, mert arra megy az útvonal. Közben Zsuzsinak elmesélem, hogy annak idején mi is történt itt, így hamar végigérünk ezen az etapon. Az eső továbbra is kitartóan szakad.


"And when the rain has gone

it'll wipe those tears away

Washed away are all your sins

And rain will fall

It'll wash those years away"


Carl McCoy


Délután egykor már be is értünk a célba, megkaptuk az utolsó pecsétet, az oklevelet és az elmaradhatatlan kitűzőt.


A Zselic számomra ilyen időben is gyönyörű, érdemes volt eljönni erre a túrára. Szentllászlón a kocsi hűtőrendszerét is sikerült valamelyest egyberaknom, így gond nélkül elhozott Pécsig, szerencsére nem szaladt szét a ménes.


Köszönet Gabinak és Máténak elhivatottságukért, hogy a nyilvánvaló nehézségek ellenére is megrendezik ezt a szerintem nagyon értékes (legalábbis számomra nagyon értékes) túrát!