Gethe nézte ki ezt a túrát magának, de úgy alakult, hogy én mentem el. Nem is bántam meg! Már a kiírás alapján is egzotikusnak tűnt, messze a jelzett turistautaktól.
A nevezés a helyszínen is nagyon gördülékenyen ment, SK-val tipródtunk egy kört, hogy 20 vagy 30, de győzött a lustaság, előrelátás, óvatosság, nemkívánttörlendő. Az itiner tartalmazot egy színes tuhu-s térképet, valamint egy táblázatot a táv- és szintadatokkal. A térkép megértéséhez kellett némi idő, de mint az első elágazásnál kiderült, felesleges volt a beletett erőfeszítés, annyira egyértelműen és jól volt kitáblázba, -szalagozva minden táv! Egyszerűen menni kellett, élvezni a tájat, köszöngetni a többi túrázónak. Ezekből szerencsére volt bőven, öröm volt látni a lelkesedést, meg azt hogy komplett családok is mentek, nagyistól például. Az első ep. rögtön ismeretlen volt, egy szuper jó kilátást nyújtó hegytől, aminek a kilátórészén egy nagy, szépen gravírozott kőtömbön lehetett azonosítani a panoráma elemeit. A pontőrök dícséretére legyen mondva, hogy vizet is vittek fel a hegyre! Az innen levezető kis ösvényen volt egy kis kimittud, mert elég csúszós volt az előző napi esőktől. Szépen haladva, beszélgetve értük el az OKT útvonalát, és indultunk neki a Getének. Idáig gyakorlatilag csak erdőben mentünk, ideális előzmény egy Gete-mászáshoz! Mi viszonylag fájdalommentesen megtörtént, csodáltuk a kilátást, a távolban gyülekező fellegeket.. Itt nem volt ep, hanem csak lenn a hegy lábánál, ahol megint elváltak a távok. Sajnos a lefelé vezető szűk viszont meredek ösvényen jelentősen feltorlódott a sor, így nem túl kedvesen, hanem inkább lendületesen előztünk vagy 50 embert. De nagyon lassan ment a sor..
A távok szétválása után naposmezők illetve árnyasligetek váltották egymást. Itt már érezhetően jött közelebb a viharfelhő, amit addig messziről láttunk, nagyokat dörgött az ég. Dimbes-dombos erdőn átkelve, egy darabon a Kálváriát is érintve jutottunk el a kőfejtő tetejére, innen már Csolnokra esett kilátás. És a viharfelhőkre. A hegyről az országútra érve kezdett el cseperegni az eső, mondjuk így, de igazából már az első percben nem hagyott kétséget afelől, hogy mi a célja. Rommá áztatni a mezőnyt. A cipőm pontosan 10 mp-ig állt ellen a nedvességnek, a kabát tovább, mondjuk csak olyan fél óra múlva ázott át tökéletesen. Ekkor még volt egy kis aszfalt, Csolnok szélén haladtunk a lovarda felé. Itt a lovak a mezőn élvezték a frissítő zuhanyt, az 1. számú istállóban túrázók szorongtak, 100 méterrel később a 2. számúban pedig az ellenőrzőpont, magányosan, mert ide nem jutott akkor jó ideig senki el. Innen hamar elléptünk, úgyis fáztunk volna, így a jól kiszalagozott füves szekérúton patakban folytattuk utunkat. Ekkor már jó nagyokat villámlott, dörgött a szakadó eső közepette, szerencsére a mező széli bokorsor mellett kellett haladni. A legelőt itt váltotta a szántás, ami szintén patak halmazállapotú lett ekkorra. A mezőny eleje örvendhetett, hogya szélén volt egy fűsáv, ahol viszonylag jól lehetett menni, de gondolom mire ott még 30 ember végigtrappolt, az sem maradt olyan. Mire ahhoz a mezőhöz értünk, amin át kellett vágni és dombtető is volt, a viharfelhő szerencsére már arrébb ment, és a Pilisen túrázókat locsolta már bőkezűen..
Az utolsó ellenőrzőpontra érve az utolsó száraz négyzetcentiméter ruhám is nedves lett, de jött egy életmentő narancsos keménycukorka, ami lendületből bevitt az utolsó másfél kilométeren a célba. Az egykori bányászközpont épülete múzeum, klubhelyiség, és nagyon érdekes. Persze minket jobban érdekelt a meleg tea meg a koviubis zsíroskenyér. Sejtéseim beigazolódtak, mert napközben még SK kifejtette, hogy most épp valahogy szívesen borozna, én meg bíztattam, hogy ahol bányászmúzeum van, ott kocsma sem lehet messze. Igen, konkrétan egy sor tégla választotta el a két helyiséget, így még azt is meglátogattuk némi élményszerzés céljából. Csak a retro meggymárka hiányzott, de egyébként tökéletes volt az érzés...
Levezetésként még visszasétáltunk a faluközpontba az autóhoz, ekkor újra elkezdett cseperegni az eső, de még az itiner se lett igazán vizes, amit a kezemben lengetve szárítottam.
Köszönöm a rendezőknek, hogy ilyen remek kis túrát csináltak, jövőre is jövünk! |
