Túrabeszámolók


Olajos Körút 40/30/20/10

nafeTúra éve: 20162016.06.21 22:20:16
Olajos Körút 20
GPS-el mért távolság: 22,8 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 570 m. A szint jócskán több, mint a kiírásban (350 m), és több mint kétszerese az igazoló lapon szereplő 260 m-nek. Mivel tudtam erről az eltérésről, ezért az ellenőrző pontoknál felírtam az addigi összesített szintet. Az adatok 5 m-re kerekítve: Meretai-erdő: 180 m; Olajos emlékmű: 300 m; Budafai arborétum: 315 m; Kistolmács: 485 m; cél: 570 m. A 10-es táv az Olajos emlékműtől ugyanezen az útvonalon halad, s itt 270 m-t szed össze, a kiírás szerinti 220 m-ből.
Mivel baj van a térdemmel, nagyon gondolkozóban voltam, a 20-as, vagy a 30-as távot válasszam. Szívem szerint a 30-asra mentem volna, mert az jobban tetszik, de mégis hallgattam a józanészre, s csak a 20-ra neveztem. Hamar rájöttem, jól tettem. A térdem elég gyakran jelzett, a vádlim pedig szinte végig fájdogált, viszont nem lett következménye a túrának, s ez jó hír.
Báza előtt pár kilométerrel ugrott be, elfelejtettem térképet és túrajelentést hozni magammal. Végül nem is volt a térképre szükség. Szokásom szerint, elég korán a rajtban voltam. Egy nevező volt előttem csak, mivel azonban a nevezési procedúra a szokásos nagyon lassú, így bő tíz percbe telt, mire indulhattam.
Szép, tiszta, napsütéses időben kezdtem meg a táv teljesítését. A piros jelzésen leballagtam Bázára, bár néha nagy kedvem lett volna inkább a vele párhuzamos, s nagyon közeli aszfalton menni, de pontos szintadatokat szerettem volna, így végig maradtam a kiírás szerinti útvonalon. A faluból kifelé kezdődött az első húzósabb emelkedő, majd egy domb gerincén mentem, ahonnan időnként szép kilátás nyílt. Most nem hagytam ki a kilátót. Hátizsákkal elég nehéz fölmenni, a szűk nyílásokon. Annak örömére, hogy a felső szint csapóajtaján is sikerült átkígyóznom, menten megfejeltem a tetőt tartó keresztgerendát. A kilátás remek. Az Alpokalját is látni lehet.
Ballagtam tovább. Az utakon néha látszott a sok csapadék, de alapvetően szárazak. A vasút egy szárnyvonalának elérése előtt megváltozott a jelzés útvonala. Egy háromszög két befogóján mentünk, az egyébként is rövidebb átfogó helyett. Gyanús. Láttam az átjáró andráskeresztjét, de miért nem keresztezi a jelzés a síneket? Később egy elágazásban le is mentem megnézni. Kiderült, ez csak egy szárnyvonal vége. Később az is kiderült, a fővonal sínjei több mint kétszer olyan vastagok. Ezeket a kitérőket levágtam a távolságnál, az már tisztított adat. Nyílt terepen értem el a Meretai ellenőrző pontot. Gondolkoztam rajta, bekenjem-e a nyakam, naptejjel, de okulva az oroszlányi és csolnoki túrából, illetve abból, hogy az előző két itteni túrámon is eláztam, kihagytam. Hátha elijeszti az esőt. Bejött.
Egy dzsindzsás részt leszámítva, alapvetően kellemes gyaloglással értem el az Olajos emlékművet. Berajzoltam a három pontot, s aszfalton sétáltam a következő ellenőrző pontig. Sajnos az utat tarvágás utáni nagyon kopár földek szegélyezik. Budafánál leigazoltam, ettem egy szelet zsíros kenyeret, beszélgettem egy kicsit az ott lévőkkel, köztük rövidtávon, kis gyerekkel indult túrázókkal. Azt hittem, a háziak németjuhász kutyája fekszik ott olyan békésen, de kiderült, a rövid távosokkal jött el egy panziótól, hiába próbálták visszazavarni. 99,99%, hogy a kisgyerek miatt, ugyanis amikor az egy kicsit eltávolodott a háztól, máris fölkelt és csatlakozott hozzá. Remélem, rendben hazament a kutyus.
A Kistolmácsig tartó szakasz, jó darabon az elég meredek emelkedőkről szólt. Egyébként viszont kellemes. A vasútállomáson megkaptam az utolsó aláírást az igazoló lapra, s aszfalton talpaltam be a célba. Majdnem végig emelkedett az út. A célban megkaptam a kitűzőt. A közeli büfében ittam egy kávét, s egy Zalaszentmihály Öreg-tavi kitérővel hazafelé vettem az irányt.
Igazán kellemes túra, a dombgerincekről szép kilátással.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló 500 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes nyúlfarknyi itineres igazolólapot (saját térkép nem feltétlenül kell) és kitűzőt kaptunk. A Meretai-erdőnél és a Kistolmácsi vasútállomásnál cukorka, a Budafai arborétumnál zsíros kenyér hagymával és savanyúsággal, valamint ásványvíz volt az ellátmány.