Túrabeszámolók


Ezmar Döfi

panareaTúra éve: 20162016.07.04 19:40:02

 Ezmar Döfi 35É


Július 1. péntek éjszakai túra... pont jó, aznap úgyse dolgozom, hiszen Közszolgálati Tisztviselők Napja van, ünnepeljünk hát egy túrával! Meg ünnepeljük kedves túratársaim Marcsi és Zoli házassági évfordulóját is, úgyis olyan rég találkoztam velük!


Előnevezés megvolt, először az 52-t terveztem, de "hosszútávú túratársam" sajnos nem tudott eljönni, egyedül meg nem akartam annyit menni az éjszakában, így maradt a 35 km. Vonattal és busszal jól megközelíthető Csemő, a rajt helyszíne, ahol Misi már felkészülten várta a túrázni vágyókat. Adminisztrációt gyorsan letudtuk, még kis várakozás Marcsiékra, akik a következő busszal érkeztek, addig is belefért egy jó hideg sör az akkor még kánikulás kora estébe. Marcsiék befutottak, pezsgőt bontanak, amit el is fogyasztunk, aztán indulás!


Először még napsütésben szántjuk a homokot, amely erőszakosan betolakodik mindenki cipőjébe, közben az út mellett a virágzó vad dohány erőteljes illata kísér minket utunkon. Kellemesen alkonyodik, enyhül a hőség, kicsit gyorsabbra veszem a tempót, néhol kocogunk is kicsit Anitával, ahol nem olyan mély a homok. Még világosban érünk Mikebudára a Platán kocsmába, ahol az 1. EP van, jéghideg alkoholmentes citromos sörrel frissítünk, valamint a mikebudai "helyi erők" már nem egészen józan állapotú képviselői megkínálnak frissen főzött házipálesszel, amit nem utasítunk vissza, megkóstoljuk, kicsit karcos, kicsit édes, de ütős... Még jó, hogy a sör alkoholmentes volt előtte! Marcsi és Zoli is befutnak, készül pár fotó, mire tovább indulunk, már elkel a fejlámpa.


Rétek-mezők-erdők váltakoznak, felettünk az égen meg felragyognak a csillagok, gyönyörű tiszta az idő, nagyvárosi lakos létemre ez csodálkozással tölt el, a budapesti "fényszennyezés" miatt nem sűrűn látok ilyen gyönyörű csillagos égboltot... Az út remekül jelzett, a szalagokon a fényvisszaverők miatt eltévedés kizárt, hamar elérünk a 2. EP-re, ahol a kedves pontőrök frissen szedett cseresznyével és meggyel várnak... 2 marék finom zamatos meggyet eszem, a magokat menet közben az út szélére dobálom, lehet itt majd meggyfaliget lesz pár év múlva? :)


Tovább az éjszakában, a levegő kellemesen enyhe, az út néhol kicsit, néhol mélyen homokos, ez szokatlan nekem, nem sokat túráztam bokáig érő homokban... Kis aszfaltozás, cipőből homok kiürítés, majd újra a homoktaposás, ismét tele a cipőnk és a zoknink is, és megpillantjuk a következő EP-n égő tábortüzet, ahol igazi terülj-terülj asztalkám várt, szalonna, kolbász, hagyma, friss puha kenyér, no és nyársak, amire mindenki azt tett, amit akart, és feljtehetetlen hangulatú sütögetés vette kezdetét az éjszakában. Jóllakottan még le is heveredtünk kicsit, hanyatt fekve bámultuk a csillagos eget!


Bármennyire is marasztaló hely, menni kell tovább, még 15 km vár ránk, és a hőmérséklet is csökken, elkezdek kicsit fázni, hiába a vékony hosszú ujjú felső... Marcsiékkal indulok, de gyorsítanom kell a tempón, mert még mindig fázom... Előre megyek, gyorsabb gyaloglás, majd ahol kevesebb a homok, óvatos kocogás, és túratársaim máris elmaradnak mögöttem, kezdetben még látom a fejlámpáik fényét, majd egyedül találom magam... Pár hete egy zuhogó esős éjszakai túrán, ami az első olyan volt, hogy egyedül mentem, nagyon beparáztam a sötétben, most ez valahogy sokkal gyengébben jött elő, sőt egy idő után el is múlt, csak lépkedtem az erdei utakon, és néztem a csillagokat és az újholdat, a félelem most nem zavarta a túraélményt...


Megyek-megyek, egyszercsak fényt látok magam előtt, mécses ég, és egy furcsa alak az út mellett... Szálem Alejkum! - köszönt rám maga Ezmar Döfi hamisíthatatlan kaftánban-turbánban,  varázsszőnyege előtt térdel, bevallom kicsit rámjött a frász az első pillanatban! Aztán jót nevetek, mert a török basa Misivé változik ahogy közelebb érek, és mint a feltételes EP őre, lepecsételi az itineremet, jó utat kíván, és tájékoztat, hogy 8 km múlva reggeliben lesz részünk a következő EP-n...


Megyek is tovább, közeledik a cél, még egy nagyon mély homokos rész nehezíti a terepet, majd lassan beérek Nagykőrös külterületi házacskái közé, ahol bizony elnézem a szalagozást, nem veszem észre a letérést jobbra a Pálfája Parkerdő EP felé... Már aszfaltos útra érek, mikor azért leesik, hogy valami nem stimmel, jó ideje nem láttam már szalagot se az út mellett... Visszamegyek jó darabon, és meglátom a leágazást, jól ki volt jelölve, csak én bambultam el, kicsit már álmos voltam... hamar itt is az EP egy kis rétecskén, és tényleg finom reggelivel várnak a pontőrök, lekváros kiflit eszem, közben befutnak Marcsiék is, itt kapjuk meg az ötletes oklevelet és a kitűzőt, majd indulunk az utolsó alig 3 km útra a nagykőrösi vasútállomásra. Közben megvirradt, a fejlámpák visszakerülnek a hátizsákba, és nemsokára el is érjük a célt... Még van 25 perc a vonatig, ezt kihasználjuk cipőből homok kiürítéssel és némi tisztálkodással, szinte térdig koszosak lettünk. Vonattal utazom haza, közben gyönyörű napfelkeltét fotózok...


Remek szervezés, fejedelmi ellátás jellemezte ezt a túrát, amely bár síkságon vezetett, a mély homok miatt azért nem egy laza sétatúra volt! Köszönöm, hogy ott lehettem, Ez már Döfi volt!