Kékes1x - reggeli bemelegítő
"Íme én elküldelek titeket, mint a juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosok, mint a kígyók, és ártatlanok,mint a galambok."
Célzott Útmutatás volt ez Atyánktól erre a túrára. Főként nekem. Bár a kis részét választottam, de a Hit Pajzsa Nemzeti Egylet túratávjai is olyanok, amelyeket a fotelból kikelve, nem igen lehet teljesíteni. Bár nem a fotelból keltem ki, de keveset edzettem, inkább bringával gyúrtam a héten.
Szalmakalap, túratáska, egy megtalált túrabakancs, köszönés hűséges olvasóimnak és Imre sporttársnak és kezdetétt vette a Kaland.
ZNÉGYZET vezetett lefelé a patakhoz utunk kezdetén. A sziklás köves lejtő ami vitt fokozatosan lejtett egyre jobban míg nem egy jobbos után máris egy jó nagyot kellett nyargalni lefelé a patakhoz. Aztán jött az első emelkedő a patakátkelés után, ami hatására máris fújtattam, ráadásul még telefon is csörrent a Munkahelyemről. Hatökör Uránál letettem a telót és visszatértem a túrára.
Úgy gondoltam, hogy másfél - két év után itt az ideje, hogy újra kipróbáljam milyen is túrabot nélkül menni, így hát otthon hagytam. A lejtőn kifejezetten jó volt, hogy nem kellett másra összpontosítani. Itt viszont az emelkedős résznél már éreztem hogy azzal azért könnyebb lett volna, de így is sikert értem, és hamarosan lecsekkoltam a Vörösmarty Túristaház bélyegzőjét.
Aztán kezdetétt vette műút utáni első feljárón a SNÉGYZETen való továbbkapaszkodáson a combosabb emelkedők. Érdekes volt nem fáradtam annyira el, sőt amikor szintbe értem újra lejtett egyet a Sombokor oldalának völgyéhez. Két fa között láttam a Som bokor oldalát, Mátra egyik igen kemény emelkedőjét(talán a legkeményebb Galyavár után)
A völgybe érve csalóka volt ám a kép. Egyrészt mert az elágazásnél az ember hiába kereste a pontokat. Közelebb kellett menni a kihívő emelkedőhöz és ott jobbra fordulva lehetett már látni a kicsit nagyon kopottas pontokat. Aztán a völgy csendessége után, beindult a kaptatás.
Sosem csináltam meg ezt a távot bot nélkül. Sokszor éreztem hogy majd függőlegesen próbálok felfelé haladni. Viszont két ellentétes aranyszabályt felállítottam itt már sokadik utam után:
1.Ha felfelé mész, csak az orrod elé nézz...felfelé hiába tovább úgy se látod a végét. Ha lefelé mész, viszont ne csak az orrod elé nézz, mert ha elbotlasz érdemes tudnod mibe kapaszkodj meg.
2. Túrabottal kevesebb erőfeszítéssel lehet feljutni és le is. Viszont jóval több időt vesz igénybe. Nélküle viszont gyorsabban tudsz, menni kevesebb idővel, csak több energia kell hozzá.
És ez az energia most megvolt. Túrabotom csak feltartott volna. A túrázók javarésze is így gondolta, mert sok botost nem láttam magam körül.
Felérve az elágazáshoz nem volt még a vége a mókának, folytatódott a S-jelzés fölfelé. Mennyivel mássabb volt most fölkapaszkodni ezen a tüdőszűrős emelkedőn is mint majd fél évvel ezelőtt a Kiss Péter váltakozó időjárásakor.. Végre úgy éreztem, hogy jól érzem magam, és pár év alatt nem csak por rakódott rám, ha nem edzettség és tapasztalat is. Legfőképp Isten jelenléte, aki nélkül csak szenvedésnek érezném" testem ostorázását"
Még egy kaptató és kint voltam a napfényes emelkedős sziklás kaptatón. Megmászása után viszont egy kicsi fensíkocskán, fejemig érő növények között vezetett az út, míg utána újra emelkedett. Ám ez már levezetés volt a Som oldalához képest.
Felérés után vissza lejtetteük magunkat a szanatórium bejáratáig ahol megtörtént a csekkolás az oklevél kitűzés.
Kellemes volt ez a túra és pont elég. Nemcsak azért mert vihar jött, de költözésbe voltunk kis családommal így hát a reggeli bemelegítés után siettem haza folytatni a nap kihívásait:)
Míg vártam a buszt, beszéltem a pontőrrel és úgy gondoltam hogy a várak a mátrában nyugati felét is felfedezem...majd, de ez már egy későbbi történet lesz.
| 