Túrabeszámolók


Pilis-nyereg Retro

RoszKutyaTúra éve: 20162016.11.06 18:10:32

 Hosszú idő óta az első teljesítménytúrám. Még az is lehet, hogy az előző túrám a 2014-es Pilis nyereg Retro volt, bár dereng valami 2015-ös Vöröskő is... A hosszú kihagyás  és az ismét túrázás túláradó öröme miatt nem tudtam parancsolni a bbogie-nak a lábaimban, ezért eléggé bekezdtem. Cálom hosszabb túrák teljesítése, ezért terveztem is a végére elfáradni, tehát az erős kezdést próbáltam megtartani. Az elején esett eléggé, akkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy mi lesz így az itineremmel. Klastrompusztánál jól leplezett irigy pillantásokkal nézegettem túratársaim különféle vízhatlan megoldásait. Klastrompuszta után nekikezdtem a hegymenetnek, úgy gondoltam, hogy el kell érnem azt, hogy ne lassuljak jelentősen emelkedőn sem. Túlzás lenne kijelenteni, hogy ez így is sikerült, de azért trappoltam. Vagyis tocsogtam és  csúszkáltam. Lefelé bele- belefutottam a gyaloglásba és ezt így is tettem a végéig. Fekete kőnél Pilisszentlélek fölött bélyegeztem a Pilisi  kilátások bélyegzőjével, mellette meg magamban morfodíroztam, hogy ezt most Pilisi Kilátástalanság a nagy ködre való tekintettel. El is sütöttem valami hasonló poént az egyik kedves túratársnak, szerintem nagyon mérsékelt sikerrel. Apropó, túratársak. Kivétel nélkül kedves emberekkel találkoztam. Azért szeretek túrázni, mert nem találkozok sok emberrel, de ha már találkozni kell, akkor az ilyen közönséggel nincs gondom. A Fekete kő után majdnem eltévedtem, de utánam szóltak hogy rossz felé bóklászok. Aztán a zöld keresztre rossz irányba fordultam, utánam szóltak megint (mint később kiderült), de ha valaki elszántan el akart tévedni aznap, akkor az én voltam. Le is mentem a Két-Bükkfa nyereghez, hogy mindne rendben van-e ott és mi újság van lent. Nem volt semmi újság, de ott leesett, hogy nem kéne ott lennem. Vissza a zöld kereszten. Nagyon nem bosszankodtam, még kicsit örültem is, hogy többet megyek, de azt megfogadtam, hogy figyelmesebbnek kell lenni, egy  nagyobb túrán hasonló tévedés vagy egy nagyobb vargabetű a sikeres teljesítésbe kerülhet. Érdekesség, hogy a 2014-es túrán is eltévedtem így, csak akkor a más irányból megközelített Mária padnál esett le... De legalább a visszaúton tudtam figyelmeztetni egy párt akik szintén rossz irányba jöttek, tehát legalább hasznom volt. A hátralevő rész eseménye, hogy Pilisszentkereszt felett a szabadon levő lovak között kellett eljönni, megmosolyogtatták a lelkem az állatok, mert csak karnyújtásnyira voltak tőlem a csikók. Szentkereszten még bementem a temetőbe, hogy a körülbelül egy hete meggyilkolt rendőr sírja előtt egy percre fejet hajtsak. Nem volt jó ötlet, egy ideig a gondolataim nem szolgáltak jó társaságként. De ennyi a minimum az áldozatáért. A sárga sávon irtózat vendég- és vándormarasztaló sárral lehetett találkozni. Az Eszperantó forrásra nem is emlékeztem, el is határoztam, hogy jövő tavasszal vagy nyáron ki is megyek oda a kutyával bivakolni éccakára. A Basina szerencsére szép kilátással jutalmazott nem sokkal t úra vége előtt. Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, kedves emberekkel találkoztam, jót hajtottam és a végére egybn maradt (éppen) az itinerem. Ruházat technikai volt, pont jól letaláltama rétegeket, kamásli kötelező volt. Kaja pia egy liter meleg tea ment el, fél liter Powerade, egy kis szendvics, egy banán, két sport szelet. Egészségünkre!