Túrabeszámolók


Pilis Szent Keresztje

nafeTúra éve: 20172017.01.04 21:09:14
Pilis Szent Keresztje

GPS-el mért távolság: 20,7 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés 825 m.

Kis híján lekéstem az este kilencórás rajtot. A békák, az észak-keleti országrészre ígértek ködöt, erre én Héregtől, Esztergom utánig ködben autóztam. Alaposan lelassított. Tatabányánál, még több mint félóra tartalékidőm volt, ami Pilisszentkeresztig teljesen elfogyott. Így csak Imre eligazítása és a tömegrajt után tudtam nevezni. Jó sokan voltunk (száznál biztosan, de lehet, hogy még kétszáznál is többen). Még ezzel a késői nevezéssel is simán be tudtam csatlakozni a tömegbe. Mínusz négy fokos hidegben kezdtük meg a túrát, ennek megfelelően jólesett a bemelegítő kaptató. Nem volt nagy a tempó, így épp csak kimelegedtem egy kicsit. A Magas-hegy teteje felé gondoltam rá, szokás szerint meg kéne szabadulnom egy réteg ruhától, azonban nem volt kedvem megállni és lemaradni. Meg különben is, volt egy kezdődő megfázásom, hátha ki tudom izzadni. Sikerült. Persze ehhez kellettek a hosszú kaptatók is. A Magas-hegy tetején látszott, milyen hosszan nyúlik el a túrázók sora, illetve a nyíltabb helyekről milyen jó lesz a kilátás. Az is volt. Minden településen villogtak és durrogtak a tűzijátékok, egyébként pedig szép csillagfényes ég ragyogott fölöttünk.

Leereszkedtünk Pilisszántó szélére, majd az aszfaltról jött egy kis kaptató a Boldogasszony kápolnához. Fölírtam a kódot, újrakötöttem a bakancsot, s mentem is tovább. A túrázókat jelző fényes fénypontok sorából látszik, mennyit fejlődött 10-12 év alatt a Led technika. Az első Tanúhegyek nyomában túrámon, még zömmel szentjánosbogár fényerejű lámpákat láthattam, és használtam, most viszont sok-sok nagy fényerejű fejlámpa volt a túrázóknál. Elég kellemes, csaknem szintút vezetett a következő ellenőrző pontig, az-az Klastrompusztáig. Jórészt széles murvás úton vitt, így fölgyorsulhattam egy kicsit, és megkezdhettem az előzéseket is. Ettől kezdve nagyrészt túrázó csoportok közti térben talpaltam. Elég hamar elértem az ellenőrző pontot. Lepecsételtem az igazolólapot, és folytattam utamat. Következett a túra legmeredekebb és legnagyobb szintemelkedésű emelkedője. Fújtattam rendesen. Kétszer is fontolgattam, hogy rövidebbre kéne fognom a túrabotokat, de végül is ezt megúsztam. Időnként, meredek falú völgyet világít meg mellettem a lámpa. Végre fölértem a Pilis-nyereghez. Újabb pecsét és már ereszkedtem is le Pilisszentlélek irányába. Lefelé is jó meredek az út. Szerencsére, most nem volt hó, mint két éve. Havas-jeges úton sokkal nehezebb lett volna a lefelé. A faluban deresek az aszfalt utak, nem sok jóval kecsegtetve hazafelére.

A falu közepén az előttem menő csoport bevárt, a merre tovább kérdéssel. Életemben egyszer, két éve jártam itt, de még halványan emlékeztem, merre kell menni. Persze a GPS segített igazán sokat. Ettől kezdve, már nem csak néha-néha kellett ellenőriznem, jó irányba megyek-e, hanem nekem kellett tájékozódnom. Hamar meglett a jelzés leágazás, s már kezdtük is a következő kaptatót, ami kisebb megszakításokkal a Két-bükkfa-nyeregig tartott. Csakhamar elértük a kolostorromot, ami teljesen megnyugtatott, jó felé jöttünk. Nem sokat mentünk, amikor a kacskaringós ösvényen rájöttem, tudom már, hol van az az Égett hárs (a túra elején nem tudtam hová tenni). A jelzés elágazásban fölírtam az újabb kódot, s gyerünk tovább. Ettől kezdve, a célig, a zöld jelzést kellett követni, aminek ezen a szakaszán még sosem jártam. Ez a jelzés nem olyan jó, mint az addigiak, de addigra már rég rájöttem, a kis fényvisszaverő négyszögek a mi segítségünkre kerültek a fákra, bár nem hallottam, hogy a rajtnál, az eligazításon elhangzott volna. A nevezéskor viszont hallottam, hogy a szervezők lejárták az útvonalat, s mivel a jelzés elágazásokban, más jelzések irányában nem láttam ilyet, biztos voltam benne, hogy a szervezők helyezték el őket.

Még félúton sem voltunk a következő EP felé, amikor el kezdett csöngeni a telefonom ébresztőórája: három perc múlva Újév. Megálltunk. Éjfélkor ittam egy kis alkoholmentes pezsgőt, s folytassuk tovább. A következő húzósabb emelkedőnél a többiek lemaradtak, s egyedül folytattam. Ahogy a közeledtem a Két-bükkfa-nyereghez, látszott, ott nagy élet van. Megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet, az újévi üdvözlő lapot és a kitűzőt. Az asztalokon nagy mennyiségű süti, sós mogyoró, és sokféle innivaló (főként bor és pezsgő). Ettem pár sütit, s mentem is tovább. Pilisszentkereszt közvetlen közelében, egy jelzés nélküli elágazásban, a térképet és a GPS-t követve, balra tértem a falu felé. A többiek egyenesen mentek tovább. Nekik volt igazuk. A térképen szereplő zöld jelzés lefestve. Nagy eltérés nem lehet, mert talán fél perccel utánuk, háromnegyed kettőkor beértem a célba.

Következett a túra legnehezebb része. Haza kellett vezetnem (~160 km, amiből 80 km dögunalom autópálya). Kezdetnek lenyeltem egy taurinos koffeintablettát (ugyanannyi koffein és taurin van benne, mint 2,5 dl energiaitalban, Magyarországon kívül), utána beindítottam az autót, átöltöztem és hazafelé vettem az irányt. Reggeli ötre sikerült hazaérnem, közben megittam egy liter erős teát. Most nem kellett megállnom aludni (cserében viszont otthon se igazán tudtam elaludni), bár egy meleg hálózsákot bekészítettem a csomagtartóba.

Jó kis túra volt, szuper ellátással. A hideget leszámítva, az időjárás is jó. Csillagfényes, szélcsendes éjszaka. A hideg is csak a megállásoknál zavaró, viszont ennek köszönhetően semmi sár. A túra kezdetekor mínusz négy, a végén mínusz nyolc fok volt. Átöltözés közben, a softshell kabátom két-három perc alatt keményre fagyott.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. Nevezési díj nem volt. Szürkeárnyalatos térképes igazoló lapot, az Imrénél megszokott, csak az egyes szakaszokra vonatkozó jelzéseket, a távolság és szintadatokat tartalmazó itinert, újévi üdvözlőlapot és kitűzőt kaptunk. Saját térkép nem árt, de nem is feltétlenül szükséges. Negyedik alkalommal túráztam a Pilisben, de nem kellett elővennem a saját térképemet. Mivel nem volt nevezési díj, a főszervező azt kérte, ki-ki természetben járuljon hozzá a frissítőpont ellátmányához. Eléggé a vége felé neveztem, így láttam, jókora kupac ellátmány jött össze. Szegény Suzuki! Mire ezt fölcipelte a Két-bükkfa-nyereghez!