Könyves Kálmán emléktúra 75
Már korábban kinéztem magamnak ezt a túrát, mivel tavaly a Gödöllői-dombságban egyáltalán nem voltam. Úgy gondoltam nem csak mindig a szinteket kell falni, néha a síkot is el kell viselni. Ráadásul a táv sem rövid.
A túra előtt pár nappal az egyik főszervező, Tamás, megkeresett hogy tudnék-e segíteni a szervezésben? A feladat az volt, hogy seperni (mezőny végén menni, szalagokat, táblákat begyűjteni) kellett a 75 km-es távot. Örömmel mondtam igent, mert visszaemlékeztem hogy az Attila Király 115-ön is milyen jól esett kicsit segíteni.
Szombat reggel 10:00-kor indultam neki, túratársammal, Herbély Szabinával. Utólag belegondolva jó is hogy ketten sepertünk, mert egyedül ez nagyon megterhelő lett volna ezen a terepen. Össz-vissz velünk együtt 9 hosszútávos indult, ami sajnos kevés, de a terepviszonyok ismeretében inkább a 9 harcos jobb szó erre. Sejtettük hogy velük már nem találkozunk, mert 6-tól 7-ig rajtolhattak, csak mi még a rövidebb távok rajtidejéhez is igazodtunk.
Pécelről kiérve hamar megleljük a P+ jelzést, és ezen haladunk a település végéig. Utolérünk egy 8 km-es távon induló családot, ők ráérnek.. A Z- jelzésre érve a helyi viszonylatban legmagasabban fekvő Pap-hegyet (250 m) "másszuk" meg, ami a túra egyik legnehezebb ( 
:) ) emelkedője volt. A Kishársas lovardánál (5,5 km) találjuk az első ellenőrzőpontunkat, ahol müzliszeletet kapunk. Eligazítjuk az utolért pár 15 km-es résztávost, majd haladunk tovább jó hosszan a S- jelzésen. Szabina egy vízátfolyásnál nagyot esik, szerencsére nincs nagy baj, de tiszta sár lett. Latyakos, csatakos, sáros rész következik. Kezdjük sejteni hogy nem lesz ez a túra olyan könnyű mint aminek gondoltuk. A S- jelzés szuperül fel van festve. Ritka az ilyen jó jelzés ebben a régióban. Jó 5 km után egyszer csak egy katonaruhás úr jön velünk szembe. A 15 km-es távon volt, de nagyon csúnyán eltévedt, és már akkor meg volt neki a 15 km mire szembe jött velünk :) Szidta a térképet meg a leírást, pedig kerek-perec benne volt hogy a Z-n kell menni nem a S-n. Nem irigyeltük mire a célba ér..
Nekünk viszont egy Kis-Balaton következett. Akkora pocsolyák voltak, hogy lehetetlen volt megkerülni, így a cipőm is totál átázott már az elején. Bukdácsoltunk jobbra-balra, de valahogy akkor is átverekedtük magunkat. Ráadásul a jég is képviseltette magát ezen a napon, nem kicsit megnehezítve a haladásunkat. Kellemes beszélgetéssel teltek a monoton kilométerek, majd csakhamar egy kódunk következik, amit feljegyzünk, és le is szedjük a molinót, a szalagokkal együtt.
Innen az itiner szerint Z+ jelzésen haladunk. Kilométereken át egy darab sincs belőle, de még szalag sem. A jó irány garantált viszont. Később beérünk Sülysáp szélére, és onnantól mintha észrevennék az oszlopokon néhány Z+ foszlányt (nagyító nélkül :) Ledöbbenünk hogy ez lenne a követendő jelzés.. Ez a "csoda" egészen levisz a Wass Albert művelődési központig (22,5 km), ahol finom rántott húsos szendvicset, és meleg teát kapunk ellátmányként. Utolérünk pár 40 km-es sporit. Szerencsére ők másik irányban mennek tovább, így innentől csak a 75 km-es táv szalagjait kell szednünk, ők pedig órákkal előttünk vannak. Tudunk saját tempóban menni, persze ahogy a terep engedi. Innentől 16 km-en a K- kerékpárút jelzést követjük, ami hol létezik, hol nem, de szerencsére a szalagok jó helyen vannak (ahol épp vannak.. ) :) A Z+-et nem kellett volna beleírni az itinerbe Sülysáp után, mert semmi értelme. Érdekes utakon visz ez a kerékpárút. A tápiószecsői tanösvényt megpróbálom bemagolni, mert valószínű sosem járok erre többet :) Elhagyunk egy szép tavat, madarak vonulnak a távolban. Sajnos a terep borzasztó 
:( Két opció volt, vagy óriási sáron kellett átverekednünk magunkat, vagy a méteres pocsolyákat kellett kerülgetni.
Tápiószecsőre érve megcsodáljuk a vasútállomást, ahol épp bent áll a Szolnokra induló személy, hamarosan pedig a Keletibe induló is megérkezik. Kicsit sóvárgunk utána, de hamar kizökkent minket két kutyus, akik gyakorlatilag sziámi ikerként funkcionáltak, és a hátsó részük teljesen össze volt ragadva, úgy közlekedtek 
:D Nem győztünk nevetni, elindult az egyik eb, és háttal jött utána a másik összeragadva :) Újabb kódunk jön, felírjuk, és haladunk a monoton sártengeren át. Megy le a napocska, hűl a levegő, de mi kihúzzuk fejlámpa nélkül épphogy a következő ellenőrzőpontig, Tápióságig (39 km). Itt Anita, és az egyik főszervező, Tamás pontőrködik. Finom meleg bableves érkezik, citromos teával. A legjobbkor, mert már nagyon éhes voltam. A második adag (mert az is volt ám) már nehezebben csúszik. Billiárdasztal is van, és játszunk egy nagy partyt csak így túra közben :) Szoros meccsen, de mi győztünk Anitával 
;) Szabina kezd fáradni, tetézte azzal hogy a második adag leves nem kicsit elálmosította. 1 óra pihenés után el kéne indulni, de kint már sötét van, hideg, és hatalmas köd is lett... Nem túl nagy elánnal vetjük bele magunkat a következő etapba, főleg hogy 21,5 km-en át nincs semmi ellenőrzőpontunk. Tápióság végén jobbra fordulunk a Z- jelzésen, és borzasztó hosszú egyenes úton haladunk tovább. Hosszú kilométereken át szép tempót jövünk, mert szerencsére bejegesedett időközben a sár, de volt olyan pocsolya, ahol még a fejlámpával sem láttuk hogy milyen széles. Egy darabig minden szép és jó, az itiner azt írja hogy 18 km-en át Z-. Egyszer csak látjuk hogy a vadiúj jelzés elmegy balra, viszont a fényvisszaverő (!) szalagjaink jobbra mutatnak. Szerencsére Szabina kütyüje jó irányba visz minket tovább, de erről a terelésről szó sem volt az itinerben. Mondjuk így is elég sok szalag hiányzott a túrán, féltem, nehogy átkösse valaki rossz irányba. Szabina megnyugtatott hogy jó irányban vagyunk. Később vissza jött a Z-, de alig ocsúdtam fel, kiérünk egy műúthoz, és egy csárdához. Z- jelzés jobbra, Szabina trackje balra.. Szalag semerre. Na most mi van ilyenkor? Végül a tracken indulunk el, az előbb-utóbb a célba visz alapon. Jó 1 km-en át meg lett az első szalag az aszfalton. (azért ezek hibák az itinerben..) Ez a szalag volt a legviccesebb, mert olyan magasra volt kötve, hogy még én sem értem el. Ugráltam mint a félbolond, Szabina meg jókat kacagott :) Végül vagy huszadik alkalomra megkaparintottam a galád szalagot, és jól leszedtem! Megváltás egy darabig aszfalton haladni a totál beázott cipőnkkel. Gomba-Felsőfarkasd előtt megáll egy kocsi mellettünk. Kérdezték merre megyünk, elvinnének. Köszöntük szépen, mi kirándulunk. Amúgy sem voltak túl bizalomgerjesztőek. Nagydarab ugatós kutyák csaholnak a faluban, szerencsére a kerítés túloldaláról. Jó későn van már. A falu végén egy meglepően szuper tábla mutatja, hogy a Z- jelzésen Mende még 8 km. Hát, arról a Z- jelzésről inkább ne beszéljünk, mert az minden volt csak nem szabványos, ha épp előbukkant. Jött egy végeláthatatlan erdőség, ahol a túra alatt a legnagyobb tükörjég volt. Szegény Szabina két nagy esést követett el, de én is akrobatikáztam néhol a talpon maradásért. Az átlagunk eléggé leredukálódott, de a biztonság mindenek felett. Szabina telefonált a szervezőknek, ha esetleg van rá mód, a csúszásgátlóját próbálják meg kihozni Mendére. Egyre jobban vártuk a falut, de az soha nem akart eljönni. Mire azt hittem hogy végleg ledózerolták, beesünk Mendére. (60,5 km) Bizony itt állt a szervezőúr, és elhozta a kért cuccot. Igazán kedves volt tőle!
A vasútállomásnál a Kis Lizi sörözőbe volt (lett volna) az ellenőrzőpont. Sajnos a pontőrök már elmentek, de a szervezőúr aki kijött elénk, vett nekem sört, Szabinának meg baracklét. Köszönöm utólag is! A zenék kifejezetten jók voltak, de most próbáltam a túrára koncentrálni, és kizárni a külvilágot :) Nem töltünk sok időt Mendén. Sajnos mire újra nekiveselkedünk, elered az eső, és ez már a túra végéig el sem állt :( Még egy kis nehezítés.. Hosszú km-eken át haladunk a Z- jelzésen, már ahol épp van. Elérünk egy lovastanyát, szó szerint akkora belvíz van, hogy esély nincs kerülőre. Toronyiránt át, beázik újra meg újra a cipő, és a zokni. Szerencsére féltávnál cseréltem egyet, de hiába, ez is tiszta víz lett már hamar. Tocsogunk a néhol emberméretű pocsolyákban. Tartjuk egymásban a lelket, nem könnyű ez a túra... Egy hármas elágazásnál csak a nyomok, és a kütyü alapján találjuk meg az utat. Jelzés, meg szalag sehol. Sok-sok km után már egész közel vagyunk a célhoz, de még vár ránk egy olyan utolsó 5 km, amire talán egyikünk sem gondolt. Elérünk egy P- jelzést, ami még jól is volt festve. A gond nem itt volt, hanem hogy valami irdatlan nagy sártengeren keresztül vitt, vagy 1,5 km-en át. Ez föltette a mai nap az i-re a pontot. Szenvedés felsőfokon. Tényleg maga volt a csoda, hogy minden lépésnél ki tudtunk kecmeregni ebből az orbitális nagy ganéjból. Végül az utolsó pont kódos lett volna, de Tamás kijött elénk kocsival. Gondolta ezt a 3 km-t már nem kell megtennünk az aszfalton, szenvedtünk eleget, és bevinne minket kocsival a célba. Szó sem lehet róla :) Nem engedelmeskedtünk, és kocogó léptekkel elindultunk Pécel fele. Vagy 10 utcán keresztül haladtunk, végül 01:45 perckor, 15 óra 45 perc alatt az immár jól megerősödő esőben beértünk a célba. Küzdős menet volt, leszedtünk vagy 100 szalagot közben. Rendesen elfáradtam én is a végén, ezért is köszönöm Tamásnak, hogy végül elhozott a Camponáig, ahonnan az éjszakai busz hamar hazarepített. Köszönöm a lehetőséget még egyszer, örömmel segítek ennek az egyesületnek, mert nagyon kitartóak, és jó túráik vannak. Persze azért még kicsit fejlődni kell, de akaratból nincs hiány!! Szabinának meg gratulálok hogy ezen a terepen is méltón helytállt!
