Túrabeszámolók


Iszkiri

CrusaderTúra éve: 20172017.03.27 11:47:01

 Iszkiri 100 (108)


Komolyabb felkészülés nélkül, mint kiderült elsőként előnevezve fél hétkor elrajtoltam Pappszival, Rolanddal, Oczallal Szárligetről. Az időjárás tökéletes volt, hűvös, borongós, pont nekem való. Ahogy már tavaly is csináltam, a Vértes-körre innivalón kívül nem vittem semmi mást, minek is cipeltem volna, hiszen kb. 24 km után úgyis visszatérünk a rajtba/célba.


A Zuppa 07:18-kor lett meg, itt Oczal magasabb sebességi fokozatka kapcsolt, mi maradtunk a lendületes sétánál. Roland a 65-ös távval egyéni leghosszabbját célozta meg, így nem akartuk elrohanni az elejét, bár így utólag azt gondolom, hogy lehetett volna lassabb is. A 2. ellenőrző pontot, Macskabükköt (16,37) 09:19-kor értük el, de itt Roland nélkül, aki kevéssel mögöttünk volt egy egészségügyi szünet után. Idén Sanyiék beiktattak egy új pontot is, a Körtvélyes kilátot, utána közvetlenül a Mária-szakadék előtt Rakk Gyula lyukasztott és 10:39-kor újra Szárligeten a közösségi házban (24,26) voltunk. A kapott kuponok beváltása és Roland bevárása után 11:15-kor indultunk tovább, Tatára. Az idő napos, felhős, szeles, lekerült a soft shell kabát ás leteszteltük a Hosszú-hegyen az új kéket, ami változása miatt is nőt a táv. Erős kaptató, lendületes lejtő ás már Nagyegyháza utcáit koptattuk. Már ekkor tudtam, hogy visszafelé ezt sem fogom szeretni. Végig a kéket követve értük a Somlyóvári kulcsosházat (37,41) 13:30-kor. Itt eg nagyon rövid pihenő után már indultunk tovább, hiszen -tornyópusztán frissítőpont és az előző nap eldugott kóla várt ránk. Roland egy kicsit újra lemaradt, belerugott egy kőbe. Tornyópusztán (40,74) 14:10-kor pecsételünk és élvezzük a hotdog és a cukros lötty jótékony, frissítő hatását. Noszogatom a többieket, hogy induljunk, nekem még innen laza 70 km hátravan. A tempó a korábban megszokott, haladunk, de tudom, hogy lassan itt van a sárga sáv, amit nagyon nem szeretek. Sunyin emelkedik, murvás. Koldusszálláson vizet vételezek, komolyabb beszélgetések nélkül érjük el az egykori Kis-réti vadászházat, ahol pihenőt javaslok. Roland elfáradt, Pappszin is látom, hogy ez még idény eleji forma. Engem is beleértve. Eszek valamit, de hajtom tovább magam. Abban maradunk, hogy ők ketten pihennek még, én indulok, sok van még a végéig. Sok sikert kívánunk egymásnak és "robogok" tovább. Nem szeretem a murvát és itt van bőven. Keresem folyamatosan, hogy hol tudok úgy menni, hogy nem gyötri a talpam, de nem sok sikerrel. Érzem, hogy alakulgatnak a vízhólyagok. Ettől függetlenül csak elérkezik a Szent Péter templom romja (55,15), a túra 8. ellenőrző pontja. Nagy meglepetésemre Oczal üldügél itt, eléhezett, pihennie és ennie kellett. Innen egészen a célig egymást boldogítjuk. Továbbindulunk, a kálváriát gyorsan leküzdjük és egészen vállalható tempóban 18:20-kor pecsételünk Tatán az Est moziban (62,38). Zsákot ledobjuk, előre a tó körre. Utána Oczal hosszabb egészségügyi szünetet tart, ami nekem kapóra jön, megeszem a sonkát, tojással, amit otthonról cipeltem magammal. Agyalok, hogy kezdjek valamit a talpammal is, de annyira zsúfolt a hely, hogy nem visz rá a lélek. Majd Bajon, a kútnál. Indulásnál könnyen megegyezünk, hogy innen jön a túra neheze. Előttem már fejtegették, hogy Tata a túra Mekkája, van itt minden: kaja, civilizáció, rugalmas közlekedés. Ha egy pillanatra is elgyengülsz, véged:). Nem tettük. Cserébe Bajon vízvételezés után kiszúrtam a vízhólyagjaimat, még egészen aprók voltak, rövid távon segített a művelet. A kálvária egészen gyorsan meglett, bár sok erőnk beszélgetni nem volt, illetve én egy kissé Oczaltól lemaradva küszködtem. Újra templom rom (77,16) 21:58-kor. Kicsit leülünk, jól esett, harapunk valamit és már indulunk is. Újra a sárga sáv, murva és még egy kis murva. Zombiban nyomom, de Oczal se a buli középpontja. Nincs hideg, de néha-néha meglátni a lámpa fényénél a lehelletünket. Ami a túra során többedjére feltűnik, hogy kevés túrázóval találkozunk. Vagy kevesebben vagyunk mint szoktunk, vagy annyira hasonló a tempó, hogy nincsenek előzések. Tornyópuszta (91,57) a túra során másodjára is megvan 01:16-kor. Jól esik leülni, megiszom a meleg levest, kólázunk, de nem maradunk sokáig, még nehezebb lenne elindulni, mint amillyen egyébként is az volt. Döcögök Oczal után, az izmok, izületek lassan bemelegednek és felkapaszkodunk a túra 15. ellenőrző pontjáig, a kulcsosházhoz (94,90). Gélt eszünk mind a ketten, fogalmam sincs, hogy volt-e haszna, az enyém íze nagyon rossz volt. A Váli-víz hídját elérve mintha esne a hó. Ennyire fáradt vagyok? Igen, de ez tényleg hó. Rázendít és 2 perc múlva el is áll. Helyes. Helyette nem sokkal később elkezd esni az eső. Nem örülök, de nem vészes. Oczal elöl, én mögötte pár méterrel. Nincs erőm utolérni. Sőt, asszem lassulok, Nagyegyházán már 2-300 m a különbség köztünk. A buszmegállő környékén figyelek, ott van az éles balos a Hosszú-hegyre. Oczalt még látom, de mintha túlment volna rajta. Kiabálni nem akarok, a kereszteződésnél pár lépést tovább megyek egyenesen, de nem látom, hogy hova lett. Remélem, hogy nem vétette el és elkezdte a kapaszkodást. Ekkor már havaseső esik, mire felszuszogom magam a gerincre, már szakad a hó. Szép fehér minden. Csak értékelni nem tudom. A kék könnyen követhető, az utolsó csúszós lejtő nem esik jól, de már látom Szárliget fényeit. De messze van ez a falu.....Szárliget, Közösségi ház (108,05), 05:05, utolsó pecsét, kézfogás, klassz jelvény. Oczal 10 perccel utánam, pihent egyet egy buszmegállóban.




Köszönöm a szervezőknek, pontőröknek, hogy figyeltek ránk!