Túrabeszámolók


Vitézlő

ezsauTúra éve: 20072007.05.02 22:41:00
II. Vitézlõ 2007. áprolis 28. 35km-es táv.

Már a Mátrabércen eldöntöttem, hogy egy jó ideig átállok a 30-35 km távú túrákra. Amit elsõre kiszemeltem a Vitézlõ volt. A választás azért esett rá, mert tõlem 148-kmre van, ráadásul a szintkülönbség sem egy veszélyes dolog. Hajnali 2.30-as kelés után 3-kor kigurultam a garázsból. és irány Szendrõ. A nagyon gyér forgalom miatt 5.10-kor már megálltam a szendrõi Iskola elõtt. A szendrõ város polgárõsége, akik az Iskolát és környékét vigyázták készségesen segítettek s leparkoltam az iskola udvarában. Majd megérkeztek a szervezõk. Gyors nevezés. s már minden kész is az idulásra.
6.02-kor elrajtoltam az iskolából. A felsõ vasutállomásra, akkor érkeztem, amikor a vonat megjött, rajta 10-15 túrázóval. Az állomás mellett modell repülõ köszöntötte a túrázókat. aranyos gesztus.
A vasutat és a késõbb indulókat elhagyva hamar kiértünmk a városba, elindultunk felfelé hogy eljussunk a Korlát hegy közelébe. Elég feszes tempót mentem az elején. Elõttem egy fiatal ember mögötte egy németjuhász kutya. Mögöttem valaki elég erõsen zuzta a métereket, mert szinte hallottam a lélegzetvételét, majd amikor beértünk az erdõbe eltünt...
az elsõ ellenõrõ pont felállításának utólsó simitásai között kaptam meg a pecsétet 6.57-kor. majd szervezõi vita kell-e almát adni vagy sem. a 35-örök majd Abodon kapnak szállt el a mondat, de én már el is indultam. A zölt+ bement jobbra, de én nem akartam bemenni... így 50m túl, majd vissza. Aztán irány jobbra tovább. Amikor elértük a Z- jelzést mivel nem volt sem elõttem sem mögöttem senki, így ránézésre elindultam balra(de minek?) megmászom a kegyetlen emelkedõt, felérek a tetejére jön velem szembe a kutyás srác: " Te sem olvastad az itinerben, hogy jobbra lefelé?" -én sem- mondom neki. Na ezerrel neki a lejtõnek vissza a völgybe. õ el is zúgott elõllem. sietett, mert az 50-esen ment.
A völgyben utolért 2 hölgy és 1 úr akik fõiskolások voltak. A 2 ep-ig szinte mögöttem jöttek. onnann már együtt indultunk tovább. az eltévedés és asaccolós játék miatt 7.40-kor. A patakmeder végén sikerült a jobb kezünket felcserélni a ballal. így 100m odavissza. Majd irány fel a P+-on. A 3 ep.tõl szépen be lehet látni a tájat, ide valóban fel kellett jönni. A Kilátás miatt megérte.A meglepetés akkor ért, amikor palackozott 0,5-ös vizet kaptunk és szendvicset. Nem semmi szervezés. Le a kalappal. egy sendvics után irány tovább. Közben telefon haza, amjd kellem beszélgetés közben néha-néha belefutva megyünk Szalonna felé. A mészkõüzemnél minden fehér, csak a kutyák feketék. kiérve a fõútra találkozik két világ. Mennek a ralisok Aggtelek felé, a csodaautóikban, mi meg gyalog bakancsban, túracipõben. Ez is sport, meg az is sport csak egészen más céllal. Szalonánn megtéveszt benünnket a bója kiírás. egy villanyoszlopon sincs bója, de van mindehol egy szám. Villamos ipari technikusként minden felfedezek rajtuk, csak a kód melyik lehet? Hirtelen leszünk vagy 10-en. közös fotó, majd mindeki beírja A1 kódot. A kitett tollat valaki lufinak nézte...
Innen a drága jó túratásaim elidulnak az 50es úton Martonyi felé. Én meg nekivágok a Rakacai tó felé vezetõ útnak. Fiatal srác kerül mellém. beszélgetünk. 16-éves újhelyben tanul, mint az én egyik ismerõsöm. de fiatal mint az idõ, ezért az aszfalton szépen elfut mellõlem. Két bükk pólós túratásam is gyorsabb nálam 1-2percel hamarabb érnek a tóhoz. pecsét idõ 10.12. a szaloncukor segít a cukorháztartásban. majd tovább Galvács felé. érdekes a 25-ösök pont szembe jönnek velünk., így a szallagozással együtt jól járható lenne az út. de mivel sehol egy árnyék, így bizony nem kellemes az út. a vizem bõven fogy. A kereszt kerítse kiszallagozva irány Galvács. De mivel a vesém is mûködik, meg izzadok is egy bokor megállásra szólít. Az 50-es futõk itt elzugnak mellettem.A falu szélén fiatal barátom már visszafelé jön, de nam találja az abodi utat. Benn galvácson a Kollégám jön szembe piros lada kombival. 1 perc beszéd, majd mitán megtudja, hogy ez idõre megy elenged a kocsma felé. Bár még viccesen visszaszól átvigyelek Abodra kocsival? csak mosolygok, s már megyek is tovább. A kocsmában pecsét. 11.18-kor. A kocsmárosnétól vizet kérek pénzért, õ meg lebeszél. Ott van az asztalon a lányoknál. Nem semmi kocsmásrosné! Köszönet a kedvességért. miután megittam a vizem, irány Abod. A köves dõzer út nem valami kellemes élmény. A távvezeték alatt gyalogolva keresztbe õriási széles földút, nem is gondolnám, hogy nem arra kell menni. Megyek rajta. többen utánam. Idõsebb túratársam kérdezem, mire õ: tavaly is itt mentünk.egy kis idõ mulva, vagy mégse? Fenn a tetején körbefigyelünk. a templom tornya pont nem erre van...
irány végig a szántóföldön, majd biztos, hogy a falu másik végébe érkezünk.
idõ 12.36, és pecsét. Irány a Kecskefarm. hosszú út, elõttem - mögöttem senki. Hát elég unalmas így a túra... elérem a kerítést, majd a patakot. irány körbe. megváltás beérni a fák alá a napsütés elõl. Majd irány felfelé a bejáratig és tovább a 7 ep-ig. 13.52-kor pecsét. Már fáradt vagyok rendesen. Megeszem a sport szeletet. Majd lendület és irány lefelé. Benn a Városban irány a ref. templom. Majd neki a temetõnek. Ki a csuda találta ki hogy ennek a végén kell lenni? Keserves mászás felfelé. Na erre mindenki emlékezni fog. Fenn pecsét, 15.00. Miskolci túratársnõm ér utól, korban idõsebb, beszéd. Jönnek, majd felénk az orszghatárközelében festeni turistajelzést. A temetõ szélén megáll. Lábai nem bírják lefelé. egyedül zúzok lefelé. közben többen is jönnek felfelé a 25-ösök közül.
Végül beérek a suliba. sor elõttem 6 perc várakozás. egybõl oklevelet kapok 9.26- perc alatt teljesítette a 36,65 km-es távot. gartulálunk köszönöm. rengeteg fiatal. a rövid távokról. jó látni õket. 50-es túrán indult két bottal érkezõ túratárssal rövid eszmecsere a túrabotok hazai és szlovák áráról.(A szlovák sokkal olcsóbb!!!)
Maradék szendvics fogyasztás. Majd indulás hazafelé. egy gondolat azokért, akiket megismertem és még nyomják az 50.-est. s egy gondolat a kiválló hangulatért és a profi szervezésért. Jövõre kipróbálom magam az 50-esen.
hazafelé még egy kis rali autóbámulás. szinte letolnak az utról. már félig a padkán gurul a Corsám, õk meg nyomják neki ezerrel, és mindenhol elõznek. ez is sport, meg az is amit én ma teljesítettem. de mégis egészen más... boldogan dõlök be az ágyamba kis feleségem mellé...
s már álmodom, hogy a hegyekben túrámom a III. vitézlõ 50-es távján.