Pilis 35
A pénteki matek elõadás nem volt olyan unalmas, mint amilyennek általában találni szoktam, de nagyon lassan múlt az idõ. Pedig még késtem is 10 percet (igaz, hogy az elõadóval együtt léptem a terembe :) ), mert elõzõ este hajnalig írtam a beadandót és frankón elaludtam, úgyhogy a szaktársam ébresztett. Egyszer aztán csak letelt a másfél óra, s örömittasan mentem a CBA-ba bevásárolni a túrára. Közben kiderült, hogy a tervezett 3 fõs bandánk 2-re redukálódott, de 2 ember is lehet tömeg, így nem féltünk. :)
Anikóval szépen felzakatoltunk Budapestre, anyukája készített nekünk finom vacsorát, amit (és a szállást szintúgy) nagyon köszönök. Ettünk, beszélgettünk, gondoltuk, megnézzük a túra útvonalát, de Zizi, a fekete cica kisajátította a Pilis térképet, így ez csak részben sikerült. :)
Reggel korán keltünk, de a tervezett hévet így is sikeresen lekéstük. :D Azért csak odaértünk Csillaghegyre, s a rajthelyen Vándor Csillag ácsorgott, Gudlukingot várta. Neveztünk, közben megérkezett az imént említett személy, majd Sir Dan is és szép lassan nekiindultunk az elsõ emelkedõnek. Gudék gyorsan elléptek, mi lányok, 3-an haladtunk együtt.
Az idõ borús volt, de még nem volt annyira „sûrû” a levegõ. :) Miután felértünk egy magaslatra, lett némi rálátásunk a környezõ hegyekre, amiknek a tetején ködsapka csücsült. Nagyon jó volt az erdõ illata, a harmatos levelek, virágok teljesen megbabonáztak, kicsit kiélhettem fotózási vágyaimat. :)
Nemsokára Vajonmerre lépett ki a párafelhõbõl, rövid szóváltás után indult is tovább, mi meg cammogtunk. :)
A Kevélyen erõs füstszag csapta meg az orrunkat, láthattuk a tûz pusztítását. :( Kilátás nem volt, viszont volt egy olyan fura érzésünk, mintha tulajdonképpen épp a „semmi”-be tartanánk, mert a sziklákon kívül, ahol épp lépdeltünk, minden hófehér volt a sûrû köd miatt. Nekem tetszett, olyan jó kis vadregényessé tette a túrát. :)
Kevély nyeregben nem idõztünk sokat, leereszkedtünk Csobánkára, ahol némi tévutak után csak ráleltünk a megfelelõre, s nemsokára kiértünk a településrõl, nem túl bizalomgerjesztõ táji elemek között. Telt az idõ, beszélgettünk sokat, aztán Gudluking hívta Vándor Csillagot, hogy várja õt a pilisszentkereszti cukrászdában. Közben jött Szurdokalja, majd a szurdok, ami (mondanom sem kell) nagyon kis klassz volt. Jó is, hogy ilyen ködös idõ volt, szerintem ez teljesen illett a hangulatához. :) A felsõszakasz-jellegû kis patak a fából tákolt hidak alatt kanyargott, néhol kisebb vízesésekké alakult. Anikó nem szokott túrázni, így nem tudott nagyon tempózni, Vándor Csillag elköszönt, ketten maradtunk.
Pilisszentkeresztrõl felfelé kellett menni megint, útitársamon láttam, hogy fáradt, meg-megvártam, de egyszer csak azt mondta, hogy neki nincs kedve végigjönni, ezért visszafordult, mert felvázoltam neki, ha továbbjön, sokáig nem lesz lakott település. Így neki mára ennyi volt. :(
Én meg másztam tovább felfelé. Egyre melegebb volt, lassan már esõerdõben éreztem magam, mentem, mert volt mit hozni a szintidõn. Aztán egy helyen nagyon csúnyán benéztem a jelet, le se írom, mert tényleg nagyon gáz, de szerencsére találkoztam egy 50-es távon levõ fiatalemberrel, akinek volt színes Pilis térképe és jól megnéztem, hogy merre vagyunk, így visszataláltam az utamra. :)
Vidáman dalolászva haladtam, mert senki nem volt a környezetemben. Aztán tõlem balra egy cserkészlány pattant ki hirtelen a bokorból, szegény nem számított arra, hogy abból az irányból jöhet valaki. :) Sokáig egy szép kis egyszemélyes ösvényen haladtam, a nedves ágak simogatták az arcomat, meg vizezték tovább a ruhámat, de jól éreztem magam. :)
Egyszer csak kétségbeesett keresgélést hallottam a susnyán túlról, gondoltam a sárga jelet kereshetik, ezért jól átkiabáltam, a két nõ hálálkodva mászott át a mocorkáson. Ezután jóformán a célig együtt haladtam velük. Egyrészt mert néha váltottunk egy-két szót, meg jó volt „annyira nem egyedül”, meg nekik volt színes térképük. :) Szerencsére nem zavartak el. :D
Volt egy szép gerincút, ahol elõttem, meg mögöttem, meg úgy velem egy magasságban egészen tiszta, üde volt a levegõ, lejjebb viszont tiszta köd volt minden. A felhõk felett. :)
Mikor kiértünk az erdõbõl, be Pomázra, kissé elõbújt a Nap, és kegyetlen fülledt meleg lett. Elhosszantoltunk a célig, ahol épp elcsíptem a hévet, majd az úton egy másik túrázóval beszélgettem. A déliben ettem gyrost, csöveztem egy jót, míg fel nem tudtam szállni a Göcsej IC-re. Aztán polgárpukkasztottam az elsõ osztályon. :D
Hamarosan eleredt az esõ és arra gondoltam, azért jó, hogy most nem ázok. :)
Nagyon szép túra volt ez a Pilis, örülök, hogy eljöttem. Jövõre 50esre megyek. :)
|
