Túrabeszámolók


Pilis 50/35/16

vajonmerreTúra éve: 20072007.05.09 10:10:33
Pilis 50

A borongós, szombati reggelen a rajt-intervallum végét célozom be a HÉV-vel, mivel 8 óra 30 perces teljesítési idõben reménykedem . Elbúcsúzom Békásra tartó új szerelmemtõl és gyors nevezés után 7.25-kor rajtolok. Az egész "nevezési procedúra" abból áll, hogy fizetek, és felírom a rajtidõmet a pecsételõ lapra. Kicsit szemetel az esõ, de oda se neki, irány a Róka-hegy.

A csúszós, sáros emelkedõn a Saucony terepcipõ máris meghálálja a bizalmat: rendkívül jól tapad, nem csúszik. Hamar felérek a hegyre, az enyhe lejtõn az ürömi mûút elõtt kocogásba váltok, ami a kóbor kutyáktól hemzsegõ környéken alaphiba! Két mérges, közepes termetû kutya ront rám a bozótból. Kapkodnak a lábam után, tehát lassan, feléjük fordulva hátrálok kb. 30 métert. Sajnos alkalmas botot nem találok hirtelen, pedig szívesen odacsaptam volna egypárat (hiába, túrabot a nyerõ!!!) :-) Mielõtt erõsítésük érkezne, lemaradnak szerencsére, és valami gallyat is szerzek. A harmadiknak érkezõ eb bölcsen távol marad. Átkelek a mûúton, és végre irány a Nagy-Kevély. Utolérem és üdvözlöm a Vándor Csillag, Kerek Repkény és túratársnõjük alkotta hármast. Katonákat, és más túrázókat elõzve, jól kilépve 65 perc alatt vagyok a fatoronynál.

Sajnos kilátás nuku: hatalmas a pára. Gyorsan lekocogok a nyeregbe, és begyûjtöm az elsõ pecsétet. Több TTB tagot üdvözölhetek itt, majd lefutok Csobánkára. A falun átkelve betolom a második szendvicsemet is, majd a faluból kifelé csatlakozom egy kis keverés erejéig kedves budaörsi ismerõsömhöz és Corradi Surdhoz. Egy idõ után szólok, hogy inkább ne menjünk vissza a Kevélyre Szentkút felé :-) Vissza a K jelzéshez, és az éppen odaérkezõ, kissé megcsappant TTB-s különítményhez csapódunk. Hamarosan ellépek, a lejtõsebb részeket szépen megfutom, és hamarosan a Szurdokalja parkolónál vagyok. Itt már a "kistávosok" veszik át jól megérdemelt oklevelüket, én persze betolakszom egy pecsét erejéig.

Átkelek a szinte mindig borongós, és gyönyörû Szurdokon, és jó tempóban tolom a talicskát Pilisszentkereszten keresztül. Tiszta szerencse, hogy a "Szurdok" teljesítménytúra seprésekor kb. ezen a Z jelzésen jöttünk szembõl, így viszonylag biztosan haladok a kissé gyengén jelzett úton. Máriapadnál újabb pöcsét (idõ : 10.57), és újabb kemény mászás a Kétbükkfa-nyeregig. Akkor a pára, a köd, hogy az aszfaltutat, szinte csak akkor veszem észre, amikor rajta állok. Fõrendezõi frissítõpont. Két pohárral fogyasztok a túra egyetlen szolgáltatásából a szódából. Jól esik egyébként, kezdem erõsen unni meggyes izoitalom ízét.

Innentõl nagyon várom Dobogókõt, sörrõl, meleg kajáról álmodozom. Kicsit együtt kocogok lefelé egy rutinos, sokszoros teljesítõvel, a 8.30-as teljesítési idõ szerinte is meglehet.Elhagyom õt is, majd elnézek egy elágazást, de egy éppen megelõzött pár utánam szól, köszönöm nekik újra! Minek fut az ember, ha nem ismeri az utat? :-) De azért nem csökkenõ lelkesedéssel vetem magam a Z négyzet jelzés kellemesen ereszkedõ ösvényére. Ezt az év végi, bebukott "Dobogókõi-hegyifutóversenyen" nagyon megkedveltem. Kocogás közben egy apró, kellemetlen ütést érzek a lábamon. A futóharisnyát dicséri, hogy semmi sem látszik rajta, holott otthon egy kb. 20 centi hosszú, véres, felületi sérülésre bukkantam ezen a helyen. Hamar a Hoffman vadászháznál vagyok, és az ott sétálgató munkásokat kezdem zaklatni pecsétért, majd kiderítem a leírásról, hogy ezt a kútnál fogom megkapni 200 m-el odébb :-) 11.45-kor rá is kerül a pöcsét a lapra, alighanem a BEAC MAXI fõrendezõje adta.

Irány a Szakó-nyereg a szépen felújított Z+ jelzésen (ezt mintha egy TTB-s csapat követte volna el nemrég:-) ). Kapaszkodás közben bekéredzkedik az utolsó szendó is a hasamba, nem is tudom mi volt nehezebb : mászni vagy enni felfelé menetben. Leküzdöm a meredek, csúszós falépcsõket, és végre szintben haladok. Túratársakat elõzgetek közben, és megállapodok magammal, hogy 13 .00-kor mindenképpen tovaindulok Dobogókõrõl. A fennmaradó idõ jut kajálásra. Kicsit elõ-elõbújik a Nap, de nem nagyon bír a párával. Elhaladok a szomorúság virágai mellett a körút bejáratánál :-( , és 12.35-kor pecsételek a múzeumban. Megvan a szintemelkedés 90%-a! Egyértelmû, hogy Matyi büfé: kávé+sör+hotdog. Néhányan idõznek csak itt, kényelmesen eszegetve. 12.50-kor restart :-)

Telehassal nem kezdek el azonnal futni, de pár perc után elõzgetés és tûz Fagyos-katonáig. Innentõl tempós séta Tölgyikrekig, kicsit spórolok egy nagy hajrára majd Lajos-forrástól. Lomhegyet a P+ -on kell kerülni, és ezzel a kemény kis mászással a maradék szintemelkedés is "kivégzõdik". Itt van egy kis bibi a leírásban szerintem, hiszen P négyzeten kell végül az ellenõrzõpontig eljutni. Itt a hátralévõ távot firtató kérdésemre 10 km a válasz, ami a leírás szerint kb.7. Sebaj tûz! Lassan, majd egyre tempósabban kocogok le a Janda Vilmos kulcsosházig, ami tuti nem 2 km-re van Lajos-forrástól, hiszen kb. 25 perc tempózással jutottam odáig! Az utolsó pecsét jön és nagy futás, elõzgetve Pomáz határáig a Z háromszögön lefelé.

A kertes részen nem merek futni, elég egy kutyás sztori egy napra. Itt mát látom, hogy 8 órához leszek majd inkább közelebb, de sajnos Pomáz bizony bitang hosszú! 20 percem van még, de több kutya is az utcán van. Kínomban jobbról elõzök egy Family Frost autót :-) Végre a téglás kerítésû, aszfaltozott utcák jönnek , de márcsak 10 perc van! Kanyarogva követem a jelzést, szerencsére mindig jól fordulva. 5 percnél vagyok a fõútnál, egy tábla szerint 500m a HÉV állomás. 2 percnél vagyok a sarkon a nagy áruháznál, az állomáson Egy túratárs mutatja a cél helyét. 1 perccel vagyok talán a 8 órán belül, de legyen kereken 8 óra. Átveszem a kitûzõt, oklevél nincs sajna :-( Dj_RushBoy idõzik itt még, a Zemplén 50-re készülõdve.

Végülis szép túra ez a "Pilis 50" (Pilis hazai pálya), az ellenõrzõpontok korrekten megvannak, szolgáltatás gyakorlatilag nincs. Ha nem magas a nevezési díj,akkor ez nem is baj, ha vannak normális kajálási lehetõségek az útvonalon (a dobogókõi Matyi büfétõl pl. nem sajnálom a zsét). Mivel az adott idõszakban teljesített túráim számát az oklevelek átpörgetésével számolom a legkönnyebben, ezért sajnálom, hogy itt nincsen. Dehát ez van, ezt kell szeretni (vagy nem szeretni).