Túrabeszámolók


Őrség (- Vendvidék) 75/50/30

kekdroidTúra éve: 20172017.05.23 20:14:42

Őrség 30


Éppen sikerül a harmincas táv rajtidejének végére bezuhanni Őriszentpéterre, lerakni az autót és benevezni a túrára. Sorállás közben (előtt, után, során) találkozások tömkelege régi ismerősökkel, akik nem keveredtek ki a teljesítménytúrázás fősodrából, mint Kerek repkénnyel mi ketten. Kilenc óra egynéhány perckor elindulunk, a formaságok kedvéért ránézek az itinerre: a huszonötödik rendezés alkalmából retró évet tartanak, régiesített itinerrel. Jópofa benne a megjegyzés a rendezőség mobiltelefonos elérhetőségéről. A leírás tényleg a régi, a reklámok kialakítása is a korai kilencvenes éveket idézi, bár a mobilszám itt is árulkodó.


Az útvonal a szokásos módon kezdődik: kisétálunk Őriszentpéterről, aszfalton a Templomszer felé. Napsütés van és felhőtlen égbolt és az elvárásnak megfelelően ragyogó tavaszi idő. Az Árpád-kori templomnál a Lendvai-duó pontőrködik, szokásjogilag. Egy pillantás erejéig benézünk az erődszerű, ódon épülethez, aztán elbúcsúzunk. Pitypangmező után kanyarodunk be Keserűszerre, rácsodálkozom néhány újonnan épült és néhány felújítás alatt álló házra. A szert a Zala völgye követi, idén a patak különösen barátságtalan, állott, barnás vizű formáját mutatja. Igaz, korábban sem volt az a friss hegyi csermely. Düledező hidakon kelünk át, enyhe emelkedőn sétálunk fel, majd letrappolunk az erdő szélén álló vadászházhoz. Győri Péterék őrzik a pontot, beszélgetünk egy sort, majd egy hosszabb szakaszra elhagyjuk az erdőt.


Besétálunk Szalafőre, májusfa zár be a talajhoz képest ijesztően kis szöget, a szoborparkból közönyösen nézik a faragott alakok. Pityerszer előtt a domb aljában néni árusít tökmagolajat és pogácsát és a kiírás szerint perec is volt. Pogácsát veszünk, mert bármikor jól jöhet, tökmagolajból viszont köszönettel van házi beszállítónk. Fent Pityerszeren számos kiránduló bóklászik a házak között, néhányan gyanakvó pillantást vetnek az ellenőrzőpontra. Itt kekszet kapunk, a pogácsához hasonlóan ez is jól jöhet bármikor, de leginkább beszámolóírás közben jön jól. Gondolatban elbúcsúzom a hosszabb távok útvonalától, Orfalustul, Sűrű-erdőstül, Hármashatárostul, aztán megemberelem magam és lesétálunk a szalagozással megerősített kék körséta jelen Felsőszer felé.


A völgyben fapalló segíti a haladást, utána enyhe emelkedő vezet vissza a farkasfai országúthoz, amelyet szerencsére csak rövid ideig követünk. Fakarókon támaszkodó kerítések között érjük el a dombos tájban végtelennek tetsző erdő szélét, majd kanyarodunk be az erdőbe és le a turistaútról. A szalagozott részen elkerített kaszálóhoz érkezünk, a kerítésen az erdészet és a túra szalagjai okoznak három másodperces fejtörőt, hogy akkor most jobbra vagy balra kerüljünk. A túra szalagjai újabbak, állapítom meg, és valóban. Hamarosan elhagyjuk a kerítést, fenyvesbe érkezünk, magas, szürke törzsű fák közé, itt érünk vissza a jelzett útra. Az erdőnek hamarosan vége, kezdődik a hosszan elnyúló Kondorfa. A központban kocsma, a kocsmában újra Lendvai Imre, a pultnál hideg kóla nekem, fröccs Kerek repkénynek. Bekokakólázva majdnem rosszfelé indulunk tovább, de Imre szerencsére épp jókor néz ki.


A Lugos-patak völgye helyett a piros sávot követjük, lassan eltávolodva a falutól és a völgytől. Jól jön a korábban vásárolt pogácsa, mert amúgy főleg édességgel rendelkezünk, de az most nem hiányzik. Átsétálunk a Dó-réten, az óriási tölgy még megvan, a tájékozódást szalagok segítik. Valamiért az az érzésem, hogy itt mindig másképp alakul a túra útvonala, és nem véletlen. Nyiladékokat keresztezve jutunk ki nagy sokára a Bárkás-tóhoz, az esőháznál minket nem vár ellenőrzőpont. Megyünk tovább, ki az Őriszentpéterről Ivánc felé vezető országútra, majd erről egyből be az Ispánk alatti erdőbe. Feltűnik, hogy egy ideje megnőtt a túrázók egységnyi útszakaszra eső számossága és persze későn esik le, hogy itt talán a 20 km-es táv mezőnyével együtt haladunk. Fent, a világ közepén Renáta és – pontőrtakarékosságilag – ismét Győri Péter őrzik a pontot. A nagy nyüzsgésből rövidesen továbbállunk.


Ispánkot a zöld sávot követve hagyjuk el, erdő mentén baktatunk az újszerű útvonalon, amely a korábbihoz hasonlóan végül mégiscsak a Disznós-tetőre fut ki. Addig azonban van erdő és még több erdő és a ponton Pintér Józsiék, akikkel megint csak ezer éve találkoztunk utoljára. A tetőről visszadöcögünk Őriszentpéterre, mindenféle különösebb esemény nélkül. Az iskolánál valahogy pont sikerül kifogni egy üres pillanatot, sorbanállás nélkül kapjuk meg a díjazást, amely áll egy retró oklevélből, egy jubileumi kitűzőből és egy kitűzőre hasonlító, sörnyitóval kombinált kulcstartóból. Kint a szalafői Banya Klub által főzött csülkös-babos káposztát Vándor Csillagnál vehetjük át: leülünk, falatozunk, beszélgetünk, elköszönünk és végül a kávéról valahogy megfeledkezve lelépünk. Menni kell, másnap műszak, hosszú. Köszönöm a túrát, köszönöm a rendezést, nem ígérem, hogy jövőre ugyanitt, mert nem szoktam, de jó lenne, ha mégis.


-Kékdroid-


Képek