Vértesi barangolások 25 km
A kalandosra sikeredett gánti megérkezés után Kőhányáspusztáig csak az volt a kérdés, hogy a napot takaró fátyolfelhők és az erdőben kellemesen cirógató hűvöskés szellő meddig bírják szusszal. Nem beszélve arról, az Esterházy-kápolna szomszédságában egy működő karos nyomókút friss vizével még kellemesebbé tettem a megkezdett túranapot.
A példamutató és minden részletre kiterjedő rendezői figyelem a Csáki várrom aljában kétszer is rikító színű szalagozással oldotta fel a folyamatos kék sáv jelzés monotóniáját. Innentől jött el igazán a vadregényes Vértes ideje: a hatalmasra nőtt lombos fák között, buja aljnövényzet sűrűjében jutottam el Mindszentpusztára. Ez a szakasz tetszett a legjobban mégha volt benne egy kis liftezés is.
Az Andersen-mesékre emlékeztető Pap-völgy azzal tette magát kisértetiessé, hogy szinte végig kidőlt és haldokló fák között vezetett a túraösvény, majd következett a teljesítménytúra - utólag - legkevésbé kívánt része: a gánti barlanghoz és a célhoz vezető nyílt terepen való haladás a szikrázó napsütésben, rekkenő hőségben.
Jól esett a rendezők féltő gondoskodása a túra végén: ihattam friss ásványvizet, ehettem - kétszer is - a finom pitéből; kaptam az igényes kivitelű igazolólap-itiner mellé egy képeslap-emléklapot és egy kitűzőt. A gratuláló kézfogásnak is örültem, de ha lett volna a közelben egy fürdőzésre alkalmat adó nyomókút, örömöm teljes lett volna.
| 