Túrabeszámolók


Sisa Pista

stabatTúra éve: 20172017.08.27 19:01:58

Sisa Pista 45 először


Kedvező előjelek nélkül kezdem a túrát, hacsak az nem kedvező, hogy a sötétséget elűzte a világosság. A hasam már lefekvéskor fájt, reggel sem vagyok sokkal jobban, amúgy is gyenge a gyomrom, forróság lesz, mit várhatok? Öt hónapot kihagytam, a múlt heti 35 km után a talpfájás (vagy mi) csak lassan enyhült, izomláz is napokig kínzott. Émelyegve ülök biciklire negyed nyolckor, fél óra tekerés után érek a rajtba. Látom szállingózni a túrát kezdő embereket, 7.55-kor csatlakozom én is, egy palackot viszek, egy Balaton szeletet és némi papírt. Rögtön el is fut mellettem valaki. Hosszú még az út. Ugyan nincs forróság, de azért felfelé egyre melegebb lesz. Fel is merül bennem, hogy megszabaduljak a pólótól, majd egy jelre így is teszek sokak mulatságára. Előttem a csodaszarvas szökell, hol messzebbről tűnik fel, aztán megközelítem, majd megint eltűnik. Üldözöm, de valójában ő hajt engem. Ahogy a K4 bekanyarodik még látom, aztán hosszú időre nem. A Csóványos előtt 100 méterrel kapom a nyilat az Achillesembe, és ez nem úgy megy, ahogy jött, hanem itt marad boldogítani. Lefelé szerencsére lehet neki csapatni, de kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy alig érek utol valakit, aztán csak bekövetkezik ez is, csöngetek az emlékhelyen, és amikor már egyáltalán nem számítottam rá, az utolsó nagy meredeken ismét elém kerül a szarvas. A forrásnál együtt iszunk a vízből. Tomi, Lajos, Zsolti és Hédi is itt pihennek, pár szót váltunk, (hogy vagyunk - nem tudom, mi lesz a jövő héten, mi volt a múlkor), a jelfestőkkel is, akiktől megtudjuk, hogy nemsokára Dobogókő következik, csak még menni kell lefelé egy kicsit a másik irányba. Felfelé lábujjhegyezek, hogy kerüljem a fájdalmat, egész jól sikerül. Loponán ismerős vagyok (habár már többször vétettem itt utat, de jól megtanultam) és sikerül útba igazítást adnom. Aztán Dórit és Johannát érem utol, rövid érdeklődés után elfutok tőlük, és "máris" Bernecén vagyok, ahol Mária köszönt. A ponton érdekes találkozások adódnak. Némi frissítés után indulok, de innentől a bajok elhatalmasodnak. Jön a forróság, az Achillesem egyre jobban nyilall, a gyomrom szakaszosan működik, egy kis víz feldolgozásához is hosszabb időre meg kellene állnom, amit persze nem teszek meg, így menet közben kínlódok. A kék jelzést hosszasan nem látom, de az irány jó, egyszer csak újra rátalálok a jelre. A Csitári keresztnél ér a dél és az Úrangyala. Rámegyek a keskeny ösvényre, de az egyensúlyozás nagyon megviseli a sarkam. Számolom a kilométereket Drégelyvárig, egyszer csak a 0,4 km-es kiíráshoz érek és megörülök neki, habár a P+-et elnéztem. Ülés közben többen leelőznek, de nem bánom, az aszalt szilva sós halacska nagyon jó kombinációnak bizonyul, olykor vízzel öblítem. Egészen jól hangzik, hogy már csak 12 km van hátra. Egy nagyobb biciklis csoport jön szembe, de ezen és a szokásos kínlódáson kívül sok érdemleges nem történik, már nem vagyok annyira mélyen, mint Bernece után. A Kámor előtt még utolérem Sanyi bát, fagyöngyféle növényt fényképez. Megnézem fentről Diósjenőt, Rétságot, az utolsó emelkedőn meg kell állnom, nem bírom a tempómat. Jenői Závozon Pali izzad a kerékpárja mellett, megbeszéljük, hogy milyen meleg van, kérek tőle vizet, bár a cél alig 1 km. Legvégül - habár figyeltem a jobbos elágazást - csak benéztem a tanösvényt és alulról kerülöm a szabadidőparkot. Sanyi bá már éppen távozóban. Próbálok rendbe jönni, hagyom a levest hűlni. Sikerül enni, már ez is nagy szó. Tomiék is befutnak, ők nem kerültek akkorát a végén. Hazatekerek, egészen jól vagyok, a kidörzsölődést leszámítva.


Első osztályú ötlet volt Sisa Pista túrát szervezni a Börzsönyben, hiszen a betyár itt bujdokolt, majd szabadulása után itt élt és Bernecén is van eltemetve. Hiányérzetünk annyiban lehetett, hogy sírját nem kellett felkeresni, kimaradt az Oszlai-árok, a Hugó villa, de elég közel jártunk ezekhez, nem kell mindig mindent direkt felkeresni. Emellett a túraútvonal a térképen egy szellemalakot formál. Ebből a szempontból a túra csillagos ötöst érdemel. De nincs ez másként a túraútvonal történeti vonatkozásától eltekintve sem. Bemelegítésnek nagyon jó a Csóványos, frissen, a forróság előtt lehetett leküzdeni a hegyet, a Nagy Mána, nekem felfelé jobban tetszik, de lefelé sem volt vele semmi bajom, Drégelyvárra is mindig élmény megérkezni, itt-ott szép kilátással kecsegtet a Börzsönyi kék és a Kámor. A szabadidőparkból indulni is jó ötlet, nem kell aszfaltbetyárkodni Jenőn (hacsaknem vonattal érkezik valaki). 45 kilométeren a 3+1 ellenőrzőpont kevésnek tűnik, de az útvonalat tekintve racionálisan, az útvonal négy sarkában voltak elhelyezve, a magam részéről ezt is pozitívumnak értékelem. Egy félliteres palackkal indultam útnak, nekem elegendő volt a frissítés. Voltak, akik Bernecére zsíros kenyeret reklamáltak, végül is az 1500 Ft-ból féltávnál kijöhetett volna egy nagyobb ellátás, én elvoltam nélküle is, az más kérdés, hogy Drégelyvárnál már rendesen leültem falatozni, a vízből is vettem bőven, elég jól kitartott a végéig.


Köszönjük a túrát!