Túrabeszámolók


Félnyolcas / Negyednyolcas

stabatTúra éve: 20172017.09.23 18:36:32

Negyednyolcas, 50 másodszor


Megdöbbenve forgattam a tavalyi itinert este: hét óra sem kellett az 50-es táv teljesítéséhez. Hogy' csinálhattam? Sajnos ennek hatása alatt indultam útnak és próbáltam felvenni magammal a versenyt. Végül is nem alakult rosszul, bár majd' negyed órával kifutottam a 7 órából, de egy résztáv kivételével mindenütt hoztam a tavalyi szintet. Azzal kezdődött, hogy kénytelen voltam busszal menni a rajtba. Eléggé fura a helyzet, biciklivel gyorsabb lett volna (a váci révtől), de drágább is (a komp ugyanis majdnem háromszor drágábban szállítja a biciklit, mint a busz engem Szentendrére). Hát igen, a gyorsaságnak ára van. Három lány is vár a kompra, jönnek az 50-es túrára. Útközben azon elmélkedünk, hogy miért negyednyolcas, meg félnyolcas a túra neve. Megadom a bonyolult választ. A nyolcas a két kerék, ha félnyolcas, akkor félig kerékpáron, féli gyalog mész, ha negyednyolcas, akkor két lábon, vagyis negyednyolc lábon kell járni. Persze ehhez még annak is teljesülnie kellene, hogy a csak kerékpározók nyolcas-ok legyenek (de ők is negyednyolcasok). Végül ránézünk az indulási időpontokra és megadjuk az egyszerű választ. A rajtban a múlt hétről (Gémes) ismerős futó, aki úgy hagyott el, hogy levegőt venni sem volt időm. Csak 35-ön megy. Kapok 10 perc előnyt, ami majdnem Pap-rétig kitart. Az itinert a bögrében viszem, védve az esőtől, Vörös-kőnél megkönyörülnek rajtam, kapok egy nejlont. Nemsokára eláll az eső. Az aszfalton Sanyi bá integet, nem túl nagy lelkesedéssel haladok lefelé. A Kaán-forrásnál aztán lesz minden, jó víz, csoki, csibés pecsét, több rekesznyi palackot töltő úriember, kinek felajánlom a segítségemet, cserébe kapok egy (óriási és ízletes) almát, meg egy gyors hátropogtatást. Ezzel csúsztam le a tavalyi időről, de megérte. Persze nemcsak ezzel, az ösvényen nem igazán haladtam. Nem biztos, hogy szerencsés szemből is szervezni a túrát, bár örvendezhetünk is, hogy milyen sokan vagyunk. Pilisszentlászlón tolom egymás után az előre megkent kenyereket magamba, eggyel többet mint kellene. Érdeklődöm az 50-es résztvevők felől, kapom a lesújtó hírt: vannak már, akik elmentek. Azért nyomom tovább, tavaly jobban le voltam törve, de percre azonos idő alatt értem Dobogókőre. Kedves kezdő pontőrök fogadnak, vételezek pár szőlőcukrot, megmosolygom a lámpára vonatkozó kérdést. Van lámpám, de nem hoztam. Szabadkoznak. Majd pár perc múlva felhívnak, hogy a Lajos-forrásnál ne keressek pontőrt, kihelyezett pecsét lesz. A sárgán elvadult tájon gázolok, tavaly sem ízlett, most fel volt ajánlva az alternatív út, de mégis rámentem. Na, majd legközelebb kihagyom. A forrásból merítek és újult erővel csapatom lefelé, Jánosék mellett elhúzok, élvezem a kanyargást. 7:12, volt már jobb is, de nem esem kétségbe. Tamás a célban ücsörög (már három órája, hisz' négy óra sem kellett neki a 35 km-hez) és Ipázik. Maratonok kiegészítése? - A természettel való egyesülés. Én meg hajtom a perceket. Beérnek Jánosék, leszállítanak a sarokig, de elszámolom magam. Nem érem el a révig menő buszt, így lesz egy szabad órám, átgyaloglom a Szentendrei-szigetet, egészen jólesik.


Köszönöm a túrát!