Túrabeszámolók


Kőről-kőre a Balaton-felvidéken

dnvzoliTúra éve: 20172017.09.27 14:11:49

 Kőről-kőre a Balaton-felvidéken



2017.09.24.


Munkából indulok reggel 6-kor,saját idő terhére elvileg még 9-kor is lehet nevezni a 42-re,én azért úgy számolom,hogy 8 előtt Tördemicen leszek.Nem is fogom vissza nagyon magam így a terv beválik,3/4 8 körül begurulok az ezüst Suzuki mellé a vasútállomás mögött.


Nincs 2 perce,hogy emlegettünk,rég jártál felénk-ezzel fogad Imre és Viktor,megvallom jólesik,hogy valahol számon tartják az embert,főleg úgy,hogy nem is neveztem elő.


Nem tolok ki veletek nagyon,ha csak most indulok a 42-re?-kérdezem,nemleges válasz érkezik,úgyhogy benevezek arra.Érzem,vagy inkább tudom,hogy lehet,ez nagy merészség,de nekivágok a maratoni hegymászásoknak.


Az aggodalom onnan jön,hogy jó 3 éve kimaradtam a hosszabb túrákból,a szintesekből,tegnap meg már gyalogoltam egy 30(37)-ast a Kőszegi-hegységben.Szándékos viszont a túlterhelés,70-es túrával kacérkodom,fel kellene mérni,mi maradt a régi szép időkből.Ha a mai nap sikerül,matematikailag megy a 70,mert azt mindenki tudja,hogy 30+40 az 70.:)))


Akkor hajrá!


Át a síneken,aztán irány Szigliget,no most nem a vár,hanem a Hálás-tető alatt található Kamon-kő.Szép időnk lesz ma,az látszik,Pápa előtt még szemerkélt az eső is,itt viszont ragyogó napsütés bontakozik ki éppen,le is veszem a polármellényt,a Kamon-kőre elég húzós kaptatóval lehet feljutni ugyanis.Bekanyarodok az Avasi templomromhoz és fényképezés után nyugodt szívvel haladok tovább délnek.Előttem is mennek,utánam is jönnek,igaz,volt aki a kereszteződésnél ment tovább,de ők valamit nem tudnak,vagy nem is a túrán vannak.


Aztán egyre gyanúsabb a helyzet,a Tanúhegyeken jöttem erre utoljára ellenkező irányból,de nem rémlik,hogy a romtól ilyen messze értünk volna le a hegyről.Térkép elő!Hát persze,hogy nem jó helyen vagyok,egy utcával feljebb kellene mennem,amúgy ugyanebbe az irányba.Vissza a romhoz!


Meg is van a kék T jelzés,elkezdődhet a kapaszkodás.Jó meredek,néhol törmelékes,de legalább nem csúszik.Felérek a tetőre,kigyalogolok a peremre,más túrákon Kamon-kő névvel itt az ellenőrzőpont.Kódot keresek,nem találok,csinálok egy fotót,megy az idő,nem lehet töketlenkedni.Visszamegyek az elágazóig,innen a T másik ágán lefelé irány Szigliget.Egy elágazóban népes csapattal futok össze,kiderül(a térképen amúgy látszik tisztán)hogy a T-nek itt is van egy kiágazása,és tulajdonképpen itt van a Kamon-kő,kigyalogolok hát és valóban,itt vannak a kövek és itt van a kód is.


Leereszkedünk a faluba,illetve a falu alatti völgybe,mert innen a faluba ismét csak felfelé gyalogolva jutunk be,a jelzés ugyanis,amit követnünk kell a vár alatt fut.Ráállok tehát a kékre,a vár alatt a Kéktúra-bélyegzővel igazolom itt jártamat.A többiek benéznek fagyizni,kívánni én is kívánom,csak nem merek enni,túl korai még az én gyenge gyomromnak.


Kerékpárúton folytatódik a menet,majd bekanyarodunk a Szent György-hegy irányába-kerékpárút,járda hiányában az aszfalton.Szabályosan a bal oldalon megyünk páran libasorban,mégis van néhány eszement aki még véletlenül sem lassít,mikor kikerül,sőt meg mernék esküdni,hogy az a kalapos papa még ránk is húzta kicsit a kormányt,hogy a ménkű csapjon bele a hülye fejébe!


A balos kanyar jobb oldalán aztán elhagyjuk az aszfaltot,itt vág be ugyanis a fonódott KP sáv a hegy felé.Sokszor jártam már ezen a környéken,de úgy rémlik,ezen a kis szakaszon még sosem.Finom viszont a szőlő,lopok egy fürtöt,tudom nem szép dolog.


Egyik éven Tihany mellett a fél túrán hallgattam a durrogatást,amivel a seregélyeket kívánták elűzni a szőlősből,itt nekem új módszer dívik,valami ragadozó madár hangját sikítja kis szünetekkel több irányból a hangszóró,ezt is kellemes lehet hallgatni,ha mondjuk valahol a közelben pihennél.


Felérek az aszfaltra,elgyalogolok a Lengyel-kápolna mellett,itt is van az Oroszlánfejes-kút,többen palackokat töltenek belőle és határozottan állítják,hogy már nem fertőzött a víz,úgyhogy bátorkodom én is venni egy fél literrel belőle.


Kezdődik a hegymászás!Először fogok a P sávon(na meg a K3szögön)feljutni a csúcsra,lefelé jöttem már erre párszor ezért tudom,hogy nem egy leányálom.Meredek is,köves is,lehet bosszankodni,de minek?


Azért morgok néha,mikor elfogy a kakaó,nehéz igaz,de még bírom azért.Elérünk egy elágazót,ismerős a hely,igaz,hogy le van fehérrel kenve a valamikori jel,de szerintem ez lesz a K3szög,ami a csúcsra visz,a velem ballagó leányzó telefonos gps-e is ezt mutatja.Fel is érünk a platóra.


Hát akkor szusszanjunk kicsit,előkerül az energiaital,a kilátás szép de a levegő elég párás,nem is nagyon fotózok,nincs nagyon értelme.Jönnek szemből is a K sáv felől,egyikük állítja,hogy ő a K3szögön jött fel,ami az esőháztól indul,leérve látjuk mi is,hogy igaza van,mi a régi nyomvonalon jöttünk fel,ő meg az újon.


Szóval leereszkedem az esőházig,itt a K sáv jobbra ill. balra is tart,előveszem a térképet,a balos a jó a bazaltorgonák felé.Be is futnak hamarosan,jó meredek,veszélyes terep,de legalább most nem csúszik.Lejjebb még korlát is van,el vagyunk kényeztetve!


Befut a Kaán Károly kulcsosház,itt is pecsételünk magunknak.Innen elvileg a Z sáv a követendő Kisapáti irányába,a hegyen újonnan kihelyezett Nemzeti Irányító Táblák erről tudomást sem vesznek,Kisapáti felé S sávot jeleznek nekünk.Z sávnak se híre,se hamva.Térkép ismét elő:pár méteren belül szétválik a két jelzés,a Z sáv megy egészen a Gulácsig,a S sáv visszavisz a Lengyel-kápolna felé.No tehát nem hagytuk átverni magunkat a Nemzeti Irányító Tábláknak,mi átlátunk a szitán,nem most jöttünk le a falvédőről,több forrásból tájékozódunk,és csak kiderült,hogy van Z sáv is,és az a jó irány!:)


Fiatal sráccal beszélgetve ereszkedek a hegyről,egy elágazóban még látom is a két irányba nyilazott végű Z jelzést a kőfalon,mégis elhiszem a fiúnak,hogy arra kell menni,amerre ő halad határozottan.Aztán csak gyanút fogok,eltűnt ugyanis az eddig példásan felfestett jelzés,megállok.Érkezik az előbbi gps-es lány és állítja,hogy jó helyen vagyunk,a műszer mutatja.Irány tovább!Aztán állj,nekem ez már nagyon-nagyon gyanús,térkép elő,ma már sokadszor.Hát persze,hogy ahol az utolsó jelet láttam,ott tévesztettük el az utat.Korholom magam az amatőrségem okán,miért nem hiszek a szememnek,ha egyszer látom a jelzést,de már mindegy,néhány tíz plusz méter árán visszakocogok a jó útra.


Kisapáti megvan sőt nyitva a kisbót,irány be valami frissítőért,csoki kóla,minden ami ilyenkor kell.A vasútállomás után találok abból az igazán ízletes,lédús almából is,amit általában csak külterületeken lehet találni,igazi ősi fajta lehet,nem ez a ma divatos nemesített ízetlen,száraz franc.Olyan érdekes rajzolatos héja van,biztos tudjátok,miről beszélek.Állomás mellett amúgy kódot is jegyzünk.


Jön a Gulács!Egyre magasodik az óriás,már most látom,hogy nem lesz egyszerű a meghódítása.Csak nő,csak nő,ahogy közeledünk,még egy utolsó mosakodás a közkifolyónál és nincs menekvés,magához szippant a rettenetes.Felfelé,mindig csak felfelé,elérkezik a kőfolyásos rész,ez ismerős a Tanúhegyek Nyomában túráról,egy helyen kicsúszik a lábam,dobok egy kisebb spárgát,de a botoknak hála se sérülés,se esés.Csak káromkodás.Halkan.


Ahogy egyre meredekebb részek jönnek,úgy fogy az erőm rohamosan,hol van már a tető?!Körbe megyünk a hegy oldalában,úgy érzem már megkerültük,és sehol a tető.Még egy emelkedő,és még egy,nem bírom tovább,le kell ülnöm.Inni kell,enni is kellene,de azt majd csak fent.Pihenek pár percet,aztán csak felérek valahogy.Fent már többen vannak,és jönnek is folyamatosan,de valahogy senki arcán nem látom az őszinte mosolyt.Mindenki utálja most a Gulácsot.


Eszem,iszom egy túratárs úgy dönt,hogy lenevez a 30-ra,13 óra van,féltávnál vagyunk,ennél már csak fáradtabbak leszünk és még ott a Tóti-hegy,Ábrahámhegy után is van még emelkedő bőven,na meg a végére a Badacsony se kutya.Ha lenevezünk,akkor meg már „csak” a Badacsony van előttünk.Vele tartok,én is lenevezek,se erővel se idővel nem rendelkezem ma annyival,hogy ezt a menetet végig csináljam.Lekerül a teher egy része a vállamról,megkönnyebbülve indulok tovább,már csak a Badacsony van hátra.


Már a lefelé sem esik jól,hiába a szívem vitt volna ma a 40-re,persze emlékeztem én arra,hogy a tanúhegyek világa még fénykoromban sem volt könnyű menet,nem tudom mire számítottam ennyi kihagyás után….


Lezúdulok a hegyről,átkelek a főúton,előttem a Badacsony.Szinte a tetőig kísér a K sáv,hétvégi házak között,aszfaltos úton kaptatunk felfelé,aztán befut egy túratárs a Klastrom-kút felől a hosszútávról,váltunk pár szót,én épp pihenek úgyis.Fél kilométer a kilátóig,de tudom,ma ez nem lesz egyszerű menet.Eszek szőlőcukrot,iszom is eleget majd nekivágok a Kőkapunál a hegy meredekebb részeinek.Elfogytam.Teljesen.Tízlépésenként meg kell állnom,nagyon szenvedek,a határaimat feszegetem éppen.Ez van.Azért mindig összeszedem,átlököm magam a holtponton és már itt is az a gyökeres rész,már nem fordulnak ki a bazaltdarabok a lábam alól,ez már mennyivel jobb,azért néhány fának még nekidőlök,de már itt a betérő a kilátóhoz,megjöttem,lerogyok a padra.


Pihenek.Szép gomolyfelhős az idő,úgyhogy a kilátót ki nem hagynám semmi pénzért,fel is lépcsőzök a tetejére és megállapítom,hogy megérte.Készül pár fotó.


Lefelé a közös KP3szögön indulunk meg,útba esik a Hertelendy-emlék és a Páholy nevű kilátópont,innen is csodás a kilátás,tényleg!


Leérek a P sávra Rózsa-kőnél kódot jegyzek,és gyerünk tovább.Hullámvasutazom a jelzett úton,szemben Fonyód,felettem bazaltorgona sípok meredeznek a hegy oldalában,nyugat felé a felhők közül földbe csapódó napsugarak csíkozzák az eget.


Egy ideje nincs viszont jelzés,az előbb alulról előkerült egy család,csak nem ott kellett volna leváltani a kékre?Visszakocogok,nem,ez a S sáv becsatlakozása,legalább be tudom azonosítani a helyzetemet a térképen.Tovább tehát előre.Aztán egyszer csak a pirosból kék sáv lesz,nem tudom most sem,hol cserélődött le,de mindegy is most,nekem a kék kell és a kék itt van.


Jó ideje haladok már és nem ismerős a vidék,ennyit számít,hogy csak ellenkező irányban jártam erre eddig,ugyanis nincs semmi baj,jó helyen vagyok,ezt bizonyítandó meg is érkezem Badacsonytördemicre,bevallom már azon agyaltam,mennyit kell pluszban mennem majd,ha a kék elvisz valami másik településre.


Tördemicre érek tehát,már csak párszáz méter a célig,Imre és Viktor beköltöztek a váróba,ott kapom meg a díjazást,még jelvény is jut aminek külön örülök.


Nem sietek haza,beszélgetünk,sztorizgatunk pletykálkodunk kicsit aztán összeszedem magam és elautózok a családért.


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli



Fotók itt: 


https://photos.app.goo.gl/B72UPqOSkjNwkiZ53