Tés - Római-fürdő 30
GPS-el mért távolság: 33,2 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 760 m.
Reggel szolgálatból indultam túrázni, de háromnegyed kilenckor még elég könnyen találtam parkolóhelyet. Gyors készülődés és gyerünk nevezni. Jócskán túl voltunk már a rajtidő kezdetén, de még számosan szerettek volna nevezni. A nevezési procedúra nem sokat javult az első rendezés óta. Bő negyedórába telt, mire sikerült neveznem, köszönhetően annak, hogy semmiféle útmutatás (egy-két A4-es lap megtette volna) sem volt a három lépcsős nevezési rendszerhez, így elég morcosan vágtam neki a túrának.
Az időjárás hűvös, de napos, ami kellemes időt ígért. A pulóvert eleve a kocsiban hagytam. Enyhén emelkedő aszfaltos szakaszon melegíthettem be. Az OKT-ra rátérve, végre elhagyhattam az aszfaltot, és pár lépés után a falut is. Hosszú-hosszú lejtő következett, itt-ott egy nagyon rövid emelkedővel megtörve, egészen Jásdig. Az OKT és a kék háromszögjelzés elágazásánál egy 15-ös távon induló csoportot igazítottam útba, a kicsit elnagyolt térkép miatt. A rajtnál még úgy gondoltam, nem fogok fölmenni a kilátóba, mivel Téstől jobb a kilátás, azonban közeledve látom ám, hogy a Gaja-völgy még ködben van, és a szápári szélerőműveknek csak a teteje emelkedik ki belőle. Gyerünk, csak föl fotózni! Remek a látvány. Fényképezést követően irány lefelé, majd egy kis murvás út után, hosszú, helyenként elég meredek ösvény visz lefelé. Újabb erdőrészeket vágtak tarra. Egy szakaszon igen örültem, hogy elég későn indultam. Az újulat nekem fejmagasságban zárt össze az ösvény fölött. A korai indulók tetemes mennyiségű harmatot gyűjthettek be róluk. Végre erdőbe értünk. Kellemes szakasz. Jásdon átkeltünk a Gaja fölött. Elég jól van benne víz. A növények levelei egyre színesebbek. Nekem a legjobban a kecskerágó és a vadszőlő leveleinek pirosa tetszik, főként amikor ez utóbbi örökzöld növényre futott föl. Csodálatos a kontraszt. Meg is álltam pár fotót készíteni. A faluból hamar kiértem. Kényelmes séta és már igazolhatok is le a Szent-kútnál. Idén, egész jó a tea. Semmi zsíros, menza mellékíz!
Frissítés után, szép völgyben szaporáztam a lépteimet. Csakhamar kereszteztem a Gaját. A mederfenékre fektetett bürü segítette az átkelést. Változó meredekségű emelkedőn talpaltam a Római-fürdő felé. Az emelkedő tetejénél kellemetlen meglepetés, egy szerintem teljesen értelmetlenül alacsony kerítés miatt, nem tudok a rövidebb útvonalon lemenni a vízeséshez. Alacsony is, gyenge is. A vaddisznó simán fölszedi, az őz és a szarvas meg átlép fölötte. Láttam már olyat, amikor 5-6 megriadt őz, úgy ment át a villanypásztor 1,4 és 1,8 m-en lévő két vezetéke között teljes vágtában, hogy a madzagok meg sem rezdültek, szóval mit akarnak egy 70-80 centi magas kerítéssel.
Nem lévén más választásom, az OKT-n ereszkedtem le a völgybe. Idén itt nincs ellenőrző pont, pedig legalább egy automata pont elkelt volna. Látom, a szalagozás a völgy túloldalán vezet, kihagyva a vízesést, az-az a túra lehetséges leglátványosabb pontját. Eldöntöttem, lemegyek a szurdokhoz, s ott a jóval meredekebb ösvényen térek vissza a szalagozásra. Néhány ötvenes távon indulót is sikerült „rábeszélnem” erre a változatra (egyszer kellett csak mondanom). Sok levél úszik a vízen, ezzel egy másik arcát mutatja a szurdok. A víz nagyon átlátszó. Még a vízesés medencéjében is lehet látni a meder feneket. Csodálatos ez a hely. Készítettem pár fotót, és a meredek ösvényen megkezdtem a kikapaszkodást. Egy helyen ott is megálltam fotózni. Esős időben ez az ösvény életveszélyes. Van olyan szakasza, ahol tízen méteres függőleges sziklafal peremén vezet. Sáros, csúszós időben én is inkább visszamennék és a most kiszalagozott ösvényt használnám. Le föl hullámzó ösvényen értük el a Vadalmás-forrást, ami után megkezdtük a kikapaszkodást a völgyből. Fölérve kényelmes séta a murvás úton, a következő ellenőrző pontig, ahol a pecsét mellé Balaton szelet, vagy müzli szelet járt.
A következő emelkedőre tekintettel levetettem a polár mellényt, s gyerünk tovább. Így sem fogok fázni. Így gyalog nem is vészes a kaptató, alig 10% (meg amivel néhol több). Montival már nem tudom végig kitekerni. Az első meredek szakasz után, gyérítésbe futottunk bele. Nem egy nagy élmény. Egy-két helyről viszont jó a kilátás. Fölértem a „fennsíkra”, ahol szintén szép a táj. A szalagozás levezetett a jelzésről. És tett egy kitérőt a falu szélén. Nagyon megérte. Csodálatos a kilátás. Sokkal jobb, mint a kilátóból. Kis falusi szakasz, majd a piros négyszögjelzésen újra elhagytam a falut. Jött a Márkus-szekrényére vezető kaptató. Fordított irányon érdemesebb menni. Így csak akkor lehet részünk szép kilátásban, ha hátra fordulunk. Ebbe az irányba viszont elég monoton. És sajnos ez-az, ami az egész második kört jellemzi: monotónia. Montival nagyon jó kis kör, és éppen pont ebben az irányban. A Tési-Rakató és az aszfalt között van olyan szakasz, ahol legalább harminccal tekerve nagyon jó a kisebb puklik ritmusa. Én azonban most sajnos gyalog voltam. A Királyszállás felé vezető elágazásnál sok mindent kínáltak, a legszükségesebb, az-az a kávé kivételével. Azért így is sikerült elalvás nélkül letudni a hátralévő szakaszt és begyalogolni a célba.
Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, megnéztem, milyen erdei termékeket árusítanak, s hazafelé vettem az irányt. Érdekes, de hazafelé csaknem Pápáig esőben, vagy eső utáni vizes utakon vezettem. Nem ezt ígérték a meteorológusok.
Két egymástól eléggé eltérő körből állt a túra. Az első, északi kör változatos és látványos. A második, déli kör meglehetősen monoton, unalmas. Inkább csak egy szimpla menetgyakorlat, mint túra. A 2015-ös első rendezés útvonala sokkal érdekesebb volt, igaz ott többet kellett szalagozni. A térkép nem tartalmazta az ellenőrző pontok helyét, ezért volt, amelyiknél csak találgatni lehetett hol lesz.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1200/1100 Ft-ért színes térképes igazoló lap (Saját térkép nem árt, ugyanis komplett útvonalak és jelzések hiányoznak róla, viszont a tájékozódáshoz számunkra szükségtelen jelzések, pedig nagyon is hangsúlyosan jelennek meg, ami a terepet kevésbé ismerők számára megnehezíti a tájékozódást.), emléklap és kitűző járt. A rajtban tea, Jásdnál keksz és tea, a Csepegő-ároknál Balaton szelet, vagy müzli szelet, a piros négyszögjelzés és egy murvás út elágazásánál földimogyoró, ropi, nápolyi és cukorka, a Királyszállási elágazásnál kétféle édesség, alma és ásványvíz, a Hamuháznál müzli szelet és ásványvíz, a célban zsíros kenyér és tea volt az ellátmány. Ezen felül büfét is szerveztek a rajt helyére. Aki előnevezett, gulyást is kaphatott, de ehhez a nevezési díjat is előre át kellett utalni. |
