Túrabeszámolók


Mecsek 1000/400

manylowTúra éve: 20172017.10.26 23:40:47

Mecsek 1800


Adott volt a hosszú hétvége és a szálláslehetőség Kisújbányán, nem volt nehéz feladat összerakni a programot szombatra. Mecsek 1800, Hosszúhetény. Mindig örülök, ha egy kicsit kiszakadok a Pilis-Visegrádi-hg; Börzsöny, Budai-hg. háromszögből. A Mecsek különben is nagy kedvencem, talán pont azért mert nagyon ritkán, évente talán egyszer, max. kétszer jutok csak el ide.


Hét órakor értünk Hosszúheténybe, András barátom átfuvarozott kocsival, ami az előző esti tivornyázás után igazán nemes gesztus volt tőle, ezúton is köszönöm neki. :) Az én másnaposságom hamar elmúlt egy-két kaptató után, volt emelkedés amúgy bőven a 40 km alatt. Előre tudtam, hogy a túra nem lesz könnyed szombati séta, az itiner szerinti több mint 1700 m szintemelkedés valahogy ezt sugallta.


Hosszúhetényben még váltottunk pár szót Andrással, abban maradtunk, hogy Kisújbányán találkozunk, mivel szerencsére az ellenőrző pont éppen a szállásunknál volt a Klumpás Tanyán.


BTHE által rendezett túrán én még nem voltam, de csak jókat hallottam eddig róluk. És a Mecsek 1800 után én is csak jókat tudok mondani a szervezésről és a túráról egyaránt.


A rajt/cél a Tavasz Vendéglőben volt, mivel előneveztem a nevezési procedúra nagyon rövid ideig tartott és már indultam is. A faluból kifelé menet áttanulmányoztam az itinert, persze csak a térképet és a szintadatokat. Ha a szöveges útleírást is elolvastam volna, akkor nem néztem volna be az első balkanyart a Hármas-hegy felé a szalagozott részen. Az én hülyeségem volt, nem voltam még a toppon így a túra elején, meg éppen telefonáltam is közben, szerencsére hamar korrigáltam és több mellémenésem már nem volt ezután. Nehéz is lett volna, mivel a túrán végig az összes elágazásnál útbaigazító táblákkal segítették a szervezők a tájékozódást és szalagokkal is ahol erre szükség volt.


A Hármas-hegyre vezető út megadta az alaphangot, ez már jelzetlen, de végig szalagozott ösvényen emelkedett néhol igencsak meredeken, minden méterért küzdeni kellett, az avartakaró miatt néhol még az ösvény sem látszott és a kavicsos talaj is többször megindult a talpam alatt. Felérve a tetőre, egy magaslest elhagyva értem az első EP-hez ami matricás volt. Ragasztás után indultam tovább lejtős betonúton, majd be az erdőbe. Rengeteg jelzésváltás volt a túra során és jelzetlen szakaszok is, de ez a már említett útbaigazító táblák és szalagozás miatt egyáltalán nem volt zavaró.


A következő EP Pusztabányán volt, ami Kisújbányával és Óbányával ellentétben ma már teljesen lakatlan, házai is teljesen eltűntek. Annak idején mind a három falut betelepült német üvegfúvók lakták. Az ellenőrző ponton almával vártak mindenkit a pontőrök, a harmadik EP-nél Máré-várnál pedig ásványvízzel. A Máré-vár is egy olyan hely ahova mindenképpen vissza fogok térni valamikor. Magát a várat részben helyreállították ahogy láttam és ahogy később megtudtam egy állandó kiállítás is megtekinthető itt.


Ezután a piros sávon folytatódott az út, a túra egyik legszebb része volt ez a szakasz. Meredek hegyoldalban futott a keskeny ösvény. Sok forrást is érintett a túra, én a Gergely Éva-forrásnál töltöttem fel a vízkészletem ami nemsokkal a Máré-vár után volt. Rövid betonozott szakasz után következett az emelkedő a Cigány-hegyre aminek a tetején az itiner szerint áll egy kilátó. Én nem vettem észre, ami elég nagy mutatvány, tekintve hogy egy kilátó általában nem pici. Mindegy nekem ez is összejött, biztos másfelé néztem vagy ilyesmi. :)


A Cigány-hegy után egy ereszkedő szakasz után érkeztem Kisújbányára a következő EP-hez, ahol egyébként a szállásom is volt és a túra féltávja is kb. itt volt. Nagyon finom rétes várta itt a túrázókat, én még egy sört is legurítottam és váltottam pár szót a többiekkel a szálláson. Ez 11 óra után volt nem sokkal, meg is lepődtek az érkezésemen.


Kisújbánya után egy kb. 6-7 km-es kitérő következett Püspökszentlászlóig és vissza. Püspökszentlászlón az EP a kastélynál volt a Hettyey-forrásnál. Ezután a kitérő után következett a Kisújbánya és Óbánya között levő nagyon szép és vadregényes szakasz az Óbányai-völgyben,  a rengeteg kiránduló miatt nagyon lassan haladtam, ekkora tumultussal a Rám-szakadék környékén szoktam találkozni.


Óbányán a következő EP egy kocsmánál volt, itt ismét összetalálkoztam Andival, Katival, Andrással és Gergővel, ismét legurítottam velük egy sört. :) Itt már 30 km körül jártam, és a neheze még hátra volt. A Zengő! A következő 5 km-es szakaszon majd' 600 m emelkedés várt. Nagyon megerőltető volt, különösen a vége felé közvetlenül a csúcs előtt 35 km-el a lábamban. Jó lassan és igencsak szuszogva, de felértem a geodéziai torony lábához, ahol az utolsó ellenőrző pont volt. A  várromra is vetettem néhány pillantást, pecsét, pár szó a pontőrrel és indultam a cél felé, innentől már csak lefelé, nagy szerencsémre. Keretbe foglalta a túrát a Hármas-hegy és a Zengő, nagy szívás volt mind a kettő! :)


Már nem sok volt a célig, elég hamar be is értem. Csekkolás után megkaptam a kitűzőt és az emléklapot. A babgulyást kihagytam, mert a szálláson nagyon finom vacsora várt. Elfáradtam a végére, nehéz túra volt, komoly erőpróba. Miközben a nem is tudom melyik emelkedőn mentem felfelé a Mátra 40 ugrott be, a Mecsek 1800 majdnem olyan szintes volt mint az. Azzal vígasztaltam magam, hogy legalább nincs olyan rohadt meleg mint azon.


Tökéletes időt fogtunk ki, az Erdő az ilyenkor szokásos ezer színében pompázott, engedve a természet szavának és avarszőnyeget terített a lábaink alá.


Számomra ez volt az év egyik legjobb teljesítménytúrája, profi volt a szervezés. Az útbaigazító táblák és a szalagozás is nagy segítségemre volt, az ellátás rendben volt. A pontőrök is kedvesek és segítőkészek voltak.


Köszönet a szervezőknek!