Túrabeszámolók


Attila király emléktúra

stabatTúra éve: 20172017.12.28 22:47:31

Attila király - 80; amire még két hét után is emlékezem


Pilisvörösvár, lecuccolás közben, fél füllel hallom, hogy a csomagszállítás a 115-ön is 400 Ft. Vörösvárról Vörösvárra? Én Szántóra fizetek, az tiszta sor.


Klastrompusztán valaki a cipőjét takarítja, majd hátizsákból cseréli. Sár ellen a legjobb futni. (Meg minden más ellen is.) A mandarinért érdemes volt megállni.


Bár az itiner, az útvonal követhetősége jó, két helyen csak morgolódom. A Sasfészek után S4, erdészút, szlalom, majd Z+; a szlalomot nyugodtan ki lehetett volna hagyni. A gyerekek nyugtatnak, azért teljesítménytúra, hogy kövessük az útvonalat. Nem békélek. Aztán a Vaskapura fel a S3 be van szalagozva a susnyásba. Persze, nem lett tőle semmi bajom.


És van még két extra. A Pilisszentlélek utáni kód nincs meg. Bár akkor nagyobb öröm volt megtalálni az útelágazást, mint a kódot felírni. Dobogókőn mondják is, hogy mások sem találták. (Mi nem is kerestük.) Azt is mondják, hogy a Lukács-árkon nem kell végigmenni, a vége előtt jobbra kell kanyarodni. Hát, eléggé végig kellett menni. (Hacsaknem a végig azt jelentette volna, hogy Dömösig, de az már nem is a Lukács-árok.) Apropó, Lukács-árok: sötétben a kőről kőre ugrándozva elmorzsoltam pár indulatszót (mint pl. hajhaj, a macska rúgja meg, nem nekem való ez már és soha nem is volt, a fene egye meg). A mellettem közlekedő túratárs nem finomkodott ennyire. Itt történt az is, hogy csúszópályára értünk, mindahányan megfeküdtünk, Marci egy fa alatt jajongot, hogy görcsbe állt a lába és nem tud felkelni, én meg éppen Gellértet próbáltam feldönteni, de ő már szilárdan állt. A következő pillanatban mindenki futott tovább.


Pilismarót felé jól futható szakaszon Marci sokadik görcsével kínlódik. Adok neki egy magnéziumos csokit (vagy mit), nézem az órám, csóválom a fejem. Hol fogunk ma aludni? Ajánlgatom a kiszállást Pilismaróton, majd fenn Dobogókőn is, bár ha már oda felmásztunk, akkor csak menni fog tovább is. És tényleg, a Lukács-árokban táltosként vágtatnak. (Szó sem lehet kiszállásról, ha nem érjük el a buszt, menjünk tovább - mondják a gyerekek.)


Miközben a Dömösi-Malom-patak mellett a pirosra térünk és megállunk a sárban, fenn az úton elhúznak mellettünk. Kérdem is őket, hogy ott kéne-e menni (azt hívén, hogy ez már a kerékpárút, amire rá kell térnünk), de érdemi választ nem kapunk. Maradunk a piroson, aztán felfelé visszaelőzzük őket.


Sár szempontjából mindent visz a Hirsch-orom felé vezető út. Előttünk kanyarog egy túratárs, mivel az út járhatatlan, ő töri az újat. Megyünk utána, néha jelet vesztünk, de van műholdas segítsége. Miközben együtt kapaszkodunk, megkérdi, hogy mi alapján tájékozódunk. Megérzés. Jó szerencse. Meg megy előttünk egy srác GPS-szel, azt követjük. Ő igazít majd útba Dobogókőn is, mert a megérzésünk a Z+-en tartott, ahelyett, hogy az úton mentünk volna a Hotelba. És még Szántón váltunk pár szót. Egy kicsit irigykedik, hogy mi már befejeztük, mi is irigykedünk, hogy ő még mehet tovább.


Ugyan Pilisszentkereszt még nem Pilisszántó, és a hátralévő táv még mindig 4 km, és még mindig, és még egy kutya is a nyomunkba ered, szerencsére nem falási szándékkal, csak eljön az utolsó aszfaltlejtő és a gulyásleves. És még az utolsó buszt is elérjük. A fentebbi kérdés is megválaszolható ezek után: otthon fogunk aludni (engem leszámítva).


Végül pár szó az ellátásról. Extra. A Svejkben a túrákon szokásos zsíros/lekváros kenyér, de utána szintet váltottak. A Vaskapunál tea, rántott húsos szendvics, Maróton a plébánián minden (székelykáposzta tejföllel), a Hotelben leves, itt egy kicsit megbillentem és benyomtam egy rakat szaloncukrot, végül Szántón a Székely Vendéglőben gulyás (szerencsére volt még rá 12 percünk). Még kérdéseket is kaptunk az út elején kiosztott energiazselé és kávérágó kapcsán. (Utóbbi még mindig megvan, előbbitől éhesebb lettem.) Nemhogy a székelykáposztáról kérdeztek volna.