A következõ beszámoló színes változata (idõadatok megfelelõen kiemelve, stb.) Google Earth file-val és szintábrával kiegészítve megtalálható a http://papics.web.elte.hu/2007Kinizsi100.html címen. Ja, szólok, hogy hosszú lesz :-)
Miért indul el az ember egy 100 km-es túrán, amit 24 óra alatt kell teljesíteni? Miért sanyargatja magát egy napon keresztül? Miért lesz ettõl boldog? Ezekre a kérdésekre sok válasz létezik, de talán azért, hogy bizonyítson. Hogy bizonyítson magának, hogy képes megcsinálni még ebben az ellustult, kényelmes világban is. A Kinizsi Százas nem csak fizikai, de szellemi erõpróba is, nagyon sok múlik a felkészülésen, és a menet közbeni gondolkodáson is. Nekem sikerült. Mesélek.
A K100-ról elõször páromtól hallottam még évekkel ezelõtt, és akkor én azt mondtam, hogy az lehetetlen, hogy 100 km-t gyalogolni, fõleg 24 óra alatt. És azt mondtam, hogy én ilyet soha... Aztán elkezdtem kéktúrázni, majd MTSZ-tagként a pontgyûjtést elõsegítettem pár teljesítménytúrával is, így egyenes út vezetett a K100-hoz... Eredetileg nem akartam idén indulni, mert vizsgaidõszak, meg minden, meg aztán jövõre sem, mert akkor meg államvizsga, de az index Kinizsi Százas fórumát olvasgatva átragadt rám a lelkesedés, az izgalom, és akkor már nem tudtam tenni a menni akarás ellen, még reménykedtem abban, hogy az idõjárás rosszra fordul, és elmossa az esõ, de nem tette meg, így menni kellett.
Felkészülésem abból állt, hogy vettem egy új cipõt (na jó, anyu vette, szóval köszönöm a szponzorálást), eddigi bakancsaimmal ellenben ez most egy terep-futócipõ lett (Salomon XA Pro 3D), és csináltam egy idõtervet, ami azon alapult, hogy 5,5-ös átlaggal kezdek, ami egyenletesen csökken a végére 4 km/órára, és közben minden 100 méter szintemelkedés +3 percet vesz el az idõmbõl. Erre csináltam egy excel-táblát, ami ide kattintva elérhetõ (az R5, R6 és R7 mezõket kell igény szerint kitölteni, a K és L oszlopokban egyenletes tempót feltételezõ adatok vannak, míg az M oszlopban a kitöltött adatokkal generálódnak az értékek). A cipõt egy 25 km-es túrán teszteltem, és éreztem, hogy ezzel nem lesz baj, fõleg az új, vékony és a lábfejemre megfelelõen szorosan feszülõ technikai zoknikkal.
Elõre elgondoltam, hogy mire lesz szükségem, errõl listát készítettem, majd csütörtök este elmentem bevásárolni. Fontos volt, hogy csak a legszükségesebbeket pakoljam majd el, mert minden plusz felesleges gramm csökkenti a teljesítés esélyét. Lássuk a listát:
kaja:
5 db szendvics (zsömle, benne sózott vaj, szalámi, sajt és paprika)
2 db Cornexi Choc Energy Bar
3 db Cornexi csokis Reggeli szelet
2 db 3Bit csoki
3 db Sport-szelet
1 db 1,5 l-es Kristályvíz (buborékmentes)
2 db 0,5 l-es Gatorade
Iso Sport pezsgõtabletták (minden vízbe ez ment)
1 zacskó szõlõcukor
1 db 80 g-os sózott õrölt kesudió csomag
egyéb:
3 db Magne B6
2 db Quarelin
tû cérnával
nedves törlõkendõ (frissítõkendõ)
GPS
4 db pót AA elem
1 db fejlámpa
3 db pót AAA elem
feltöltött GSM telefon
nyomtatott idõterv
nevezési lap az orvosi igazolással
2 db 10-es csomag zsepi
1 tekercs leukoplaszt
bicska
BKV bérlet
pénz
személyi, lakcímkártya, diák, tb-kártya
rajtam és kezemben:
1+2 pár technikai zokni (cserélni)
1 alsónadrág (sport-boxer)
100% pamut póló
1 polár pulcsi
1 esõálló széldzseki
1 világos hosszúnadrág
1 túrasapka
1 túrabot (csak egy, nem egy pár)
1 futócipõ
1 szemüveg
1 stopper funkciós óra
Na amint ez megvolt, bepakoltam, és pénteken este kilenc után pár perccel le is feküdtem. Sajnos nem tudtam elaludni az izgalomtól, folyton eszembe jutott valami, úgyhogy még hajnali 1 körül is forgolódtam - ekkor már az idegességtõl (hogy már rég aludnom kéne) nem tudtam aludni. De aztán valahogy csak sikerült, és jó négy és fél óra alvás után 5:20-kor csörgött az ébresztõóra... Láttam, hogy nedves a tetõ, így gyorsan megnéztem a radarképet, de láttam, hogy csak egy keskeny csapadéksáv volt, úgyhogy nem lesz baj... Reggelire az elõzõ napról maradt szénhidrátbombából (bolonyai spagetti) ettem egy kis tányérral, majd felébresztettem apukámat, aki elvitt Csillaghegyig. Itt nagy nehezen észrevettem a nevezéshez várók sorát (nem volt olyan nehéz... mondjuk 150m hosszan állt), ami viszont nagyon hamar végigment, mert több asztalnál folyt a nevezés, és elég gyakorlottan csinálták :-) Szóval itt megkaptam a programfüzetet és az ellenõrzõ lapot, amivel elsétálhattam a rajtba (orvosi igazolást még csütörtökön szereztem az elõzetesen beszerzett nevezési lapra - ez fontos). Még gyorsan friss elemeket tettem a GPS-be (amire elõre csináltam útvonal tervet, így folyamatosan értesültem a pontos hátralevõ távról, megtett szintrõl, és láttam melyik úton kell menni - bár ezt a funkciót az elõttem haladó tömeg is betöltötte), aztán elindultam. Tehát akkor start: Csillaghegy, HÉV állomás (07:10 - 00:00 - 00:00). Mit is takar ez a három adat? Rendes idõ (Közép Európai Idõ, Nyári Idõszamátás), eltelt idõ, elõzetesen tervezett eltelt idõ (amit úgy számoltam, hogy az elején 5,5 km/h-val megyek, ami a végére folyamatosan 4 km/h-ra csökken, és közben 100 m szintemelkedésenként 3 perc plusz...).
Innen eleinte betonon vezetett az út felfelé, majd egy ideig keskeny ösvényeken kanyargott (itt vicces és fontos papírok voltak a fákon, melyek figyelmeztettek minket pl. a becsületes útvonalkövetés fontosságára), míg nem kiért egy nyílt terepre, ahonnan már jól lehetett látni az elõttünk álló Kevélyt. Hihetetlen mennyiségû ember haladt egymás után felfelé. A Kevélyre fel szép és meredek út vezetett, azért jó volt a tudat, hogy ilyen meredek már nem nagyon lesz a késõbbiekben. Aztán megérkeztem a gyönyörû panorámát nyújtó csúcsra: Nagy-Kevély (08:19 - 01:09 - 01:31). Ez ezen a szakaszon 5,5 km/h-s átlagot jelent. Itt pihentem 4 percet, majd továbbindultam. Amikor átlagot írok, nem fogom beleszámolni a pihenéseket azokon a pontokon, ahol ezeket írom, és a GPS-el mért távból számolom, nem a "hivatalosból"...
Lefele nem sokra emlékszem, ismerõs kék jelzésen vitt az út, aztán Csobánka felett megint szép kilátás, majd Letérés a zöld jelzésre, megint emelkedõ, és már jött is az elsõ ellenõrzõ pont: Hosszúhegy (09:47 - 02:37 - 03:11). Ez az elõzõ ponttól való indulás utáni részen 5,9-es átlagot jelent! Elég jól a tervezett idõ elõtt voltam, úgyhogy megettem az elsõ szendvicset, meg ittam (nem nagyon fogom leírni mindig, hogy mikor, mert úgysem emlékszem...), és 14 perc pihenés után indultam tovább.
Innen egy lejtõ után, elérkeztünk a Pilis-szerpentin aljához, aminek azzal a tudattal mentem neki, hogy a Gete elõtt ez az utolsó emelkedõ. Egy társaság mögé csatlakoztam be, akik pont jó tempót diktáltak, így velük mentem egészen a csúcsig (bár amikor õk levágták a kanyarok végét, akkor én nem vágtam le...) - a kilátás megint csak csodaszép volt! Itt találkoztunk a Terep Százasoknak drukkoló lányokkal is. Innen egy ideig szépen szintben haladt az út, majd leereszkedett a következõ ellenõrzõ ponthoz: Pilis-nyereg (11:58 - 04:48 - 05:40). Kicsit durván az elõzetes terv elõtt jártam, így kicsit leültem enni, lábat szellõztetni, relaxálni. Ezen a szakaszon megint 5,9-es átlagot mentem... Hihetetlen tömeg volt a ponton, és sokaknak már ekkor fájt a lába... Azért ez végig nagy erõt adott, elnézést... 21 percet pihentem, mielõtt elindultam volna.
Innen a Kesztölc elõtti nyílt terepig nem volt semmi, azt leszámítva, hogy a fákon átszûrõdõ napfény nem sok jót sejtetett a Dorogot övezõ medencében ránk váró hõmérsékleti viszonyok felõl... Amikor Kesztölc felett leereszkedtünk a hegyrõl (az irányjelzõ táblák kihelyezése hasznos volt, a tömeg jó felé ment), meg is csapott minket a hõség. Tûzött a nap - még jó hogy volt sapkám... Innen viszont már majdnem végig a jól ismert kék jelzésen vezetett az út, így tudtam, mi vár ránk. A faluban a buszmegállóban megálltam enni és zoknit cserélni (elõtte mezítlábas szellõztetés és szárítás - tökéletesen ép talp konstatálása és boldogság): Kesztölc (13:25 - 06:15 - 07:02). Ezen a részen tehát megint 5,9-es átlagot mentem... Szóval ettem, beszélgettem egy mellettem helyet foglaló fiúval és lánnyal, ettem és 17 perc pihi után idultam is tovább.
Innen aszfalt, aztán por és meleg, homok, majd mászás a vasút felett átvezetõ töltésre, forróság, átkelés a 10-es úton, frissítõ pont (Oxygen Wellness - ezer köszönet, jó volt, bár az íze nem annyira, de pont kitartott a csúcsig az a fél liter), majd mászás fel a Getére... könnyebben ment, mint vártam, nagyon jól haladtam, és nagyon örültem, amikor megérkeztem: Nagy-Gete (15:16 - 08:06 - 08:57). Ez ezen a szakaszon 5,7-es átlagot jelentett. Itt megint pihentem, ettem egy szendvicset, kis szõlõcukrot, meg ittam, és igazából csak néztem ki a fejembõl :-) 10 perc pihenés után idultam tovább.
Innen már az OKT-ról ismert igen durva ereszkedés következett, nagyon sokat segített a bot, aztán megint poros utak következtek, és szállt a por, nagyon szállt, rajtunk meg a verejtékkel együtt barnás máz alakult ki... Aztán a Hegyeskõ elõtti platóra való felkapaszkodás meredek, mély, homokos ösvénye az durva volt... De a platóról nagyon szép kilátás tárult elénk, és a Nap ereje is kezdett már gyengülni. Aztán a Hegyeskõ alatt volt egy ellenõrzõ pont, de ennek az ideje nem is lényeg, mert nem álltam meg... Innen lefelé továbbra is gyönyörû kilátás, majd egy meredekebb rész, ahol inkább kocogni lehetett, mint menni, majd balra fordulás a betonútra. Innen kis gyaloglás, és jobbra fel a pincék felé. Itt a Faluközösségi Egyesület nevét kell áldani, mert finom hideg vízzel vártak minket (meg zsíroskenyérrel), amibõl feltöltöttem az összes kiürült palackomat... Ez csak azért volt kicsit rossz, mert utána a Kõsziklán majdnem meghaltam a hirtelen két kilóval nehezebb táskám súlya alatt... Ez kicsit rossz volt... a csúcson meg sem néztem a kilátást, szerettem volna már Mogyorósbányán a Kakukkban pihenni. Gyorsan le is ereszkedtem a faluba, és elsétáltam a "kocsmáig" ami vendéglõ egyébként... Szóval: Mogyorósbánya, Kakukk vendéglõ (17:20 - 10:10 - 10:58). Még mindig rengeteg elõnyöm volt, így kis szusszanás mellett döntöttem. Vettem egy fél literes kólát is késõbbre, hogy na eludjak el, meg a cukros lé biztos jó lesz még a vége felé... Itt már nem bírtam lenyomni egy egész szendvicset, mert az emésztésem lelassult, és nem is kívántam már... Azért amit tudtam lenyomtam, ettem kesudiót és szõlõcukrot is. Ezen a szakaszon csak 4,5-ös átlagot jöttem (amiben azért benne van a pincéknél eltöltött kis pihi és víztöltés is...), majd 30 perc pihenés és egy utolsó zoknicsere után indultam tovább.
Elõször jött egy kis köves emelkedõ, majd a kék kereszt, és kis hullámzás a búzamezõk között. Ez nagyon szép vidék... Itt csatlakoztam Eszterhez (négy gyermekes anyuka!!!) és Zsuzsihoz, akik nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy tartsak velük, úgy könnyebb lesz... eleinte ez ment is, de aztán éreztem, hogy nekem ez gyors lesz... A Bajóti mûút utáni emelkedõn kikészültem, a végén le kellett guggolnom, és az ájulás határán voltam - elérkezett a nagybetûs MÉLYPONT... Itt két szõlõcukor kellett a józanodásomhoz, és mondtam a lányoknak, hogy menjenek a saját tempójukban, nyugodtan itthagyhatnak, van itt egy csomó ember, és a saját tempómban velem sem lesz baj. Elég durván nézhettem ki, mert valaki meg is kérdezte, hogy ne kell-e segítség... De nem kellett :-) Így elváltak útjaink, és én kicsit lelassítottam. Szerencsére lelkileg nem zuhantam össze, mert éreztem, hogy tényleg csak a saját tempómhoz kell visszatalálnom, és akkor rendben lesz minden. Itt a villanyvezeték alatti emelkedõn nagyon visszavettem, aztán a Pusztamarót elõtti utolsó irtásnál (a fura kapu után) már jól éreztem magam. A Nap már elbújt a fák mögött, amikor megérkeztem a történelmi emlékhelyhez, és az elsõ üres padra le is ültem: Pusztamarót (20:03 - 12:53 - 13:35). Ezen a szakaszon 4,9-es átlagot jöttem. Az ilyen leüléseknél mindig masszíroztam a lábamon az izmokat, nehogy lemerevedjenek, igyekeztem csak a minimális idõt ülve tölteni. Felvettem a pulcsimat, és kicsit ettem is (reggeli szeletet, meg két harapást a Mogyorósról maradt szendvicsbõl), majd vízhólyag-kezelési tanácsadást folytattam, és 20 perc után elindultam.
Már csak két nagy emelkedõ volt, a Gerecse és a Somlyóvár elõtti részek. Indulásnál kicsit hideg volt, de hamar bemelegedtem, és a Gerecse üdülõ elõtti részre nagyon jól kezdtem érezni magam, és vitt a lendület. Gondoltam jó lesz majd egy kis levest enni Bányahegyen... Láttam még a Hold sarlóját mellette a Vénusszal, és azt is, hogy elkezd beborulni - nagyon drukkoltam, hogy megússzuk esõ nélkül... Sajnos a szép erdõbõl innen már csak a fejlámpa által bevilágított rész látszott. Az emberek elcsendesedtek, innen már a legtöbben túlélésre játszottak. Én viszont egyre jobban éreztem magam - lehet hogy csillagászként az éjszaka a barátom :-) Így érkeztem meg a következõ ellenõrzõ ponthoz: Bányahegy (21:46 - 14:36 - 15:15). Jól láthatóan igen kellemes elõnyöm volt, ami végig nagy erõt adott. Sajnos a leves itt elmaradt, mert pont elfogyott, és akkor álltak neki újat csinálni... ez egy rossz pont a szervezésnek, de bevallom ez az egyetlen. Viszont a tea isteni volt, még a citromot is megettem, mert nagyon jól esett. Ezen a szakaszon 5,1-es átlagot jöttem. Kicsit itt is ültem, haraptam a szendvicsembõl, meg ettem megint kesudiót és szõlõcukrot, amit itt a táskából át is raktam a zsebembe. Ezen a ponton egy nagy rét van egyébként, ami most tele volt emberekkel, akiknek egy része már a földön ült, vagy feküdt - kimerülten, lábfájósan. Ez a látvány erõt adott - bármennyire is csúnyán hangzik. 26 perc pihenés után indultam tova.
Innen már mindig csak a következõ 10 km-re koncentráltam, beosztottam az erõmet, fejben eldöntöttem, mikor mit kell ennem, mikor kell innom, vigyáztam, hogy ne egyek túl sok szõlõcukrot, stb. Ez a 10 km jó volt, mert nagyrészt enyhe lejtéssel vitt lefelé, és az elszórtan jelentkezõ emelkedõk is lankásak voltak. A mûutakon feltûntek csanya feliratai, amik szerintem viccesek voltak, de azért tényleg le kellene mosni õket a túra után... Innen sûrûbben jelentkeztek szüleim bíztató telefonhívásai is, ami tényleg fontos volt, és erõt adott. Igen hamar elröppent az idõ, és hamar megérkeztem a következõ pontra is (itt is sokáig vonatoztam egy társaság mögött): Koldusszállás (00:20 - 17:10 - 17:49). Ez erre a szakaszra megint 5,1-es átlagot jelent. Itt az emberek már tényleg mindenhol feküdtek, némelyek elég durván néztek ki... A tea itt is isteni volt, fõleg a citrom! 20 perc pihenés (ülés, izommasszírozás) után indultam tovább.
Fejben már a Tornyói országút és a Somlyó elõtti emelkedõre tartalékoltam, tudtam, hogy az nem lesz gyerekjáték. Elég népes csapattal vonatoztam, de sokakat le is hagytam közben. Aztán az M1-es érintésénél elkezdett csöpögni az esõ... viszont néhol látni lehetett a csillagokat, így reménykedtem, hogy nem lesz nagy csapadék. Szerencsére el is állt, és hirtelen teljesen ki is derült egy idõre, így szép csillagos lett az ég - aztán meg visszaborult, de nem esett többet... A tornyói beton nagyon nem tetszett, alig vártam már a Somlyóvár alatti földutat, ahol lehetett, igyekeztem az aszfalt menti földön haladni. Aztán jött az emelkeõ, ami sokkal könnyebben ment, mint vártam, persze elõtte megittam a maradék kb. 3 dl kólámat és bekaptam 1 szõlõcukrot, valamint elmajszoltam egy Energy Bar felét is... Na most így visszagondolva értem miért ment könnyebben :-) Aztán jött a tábortüzes pont: Somlyóvár, kulcsosház (02:28 - 19:18 - 20:07). Itt aztán már tényleg sokat és sokan szenvedtek, feküdtek, ültek általában szótlanul, akinek volt ereje, azt onnan lehetett megismerni, hogy vagy meg sem állt, vagy beszélgetett, viccelõdött. Itt már csak szõlõcukrot és kesudiót ettem, meg ittam. Ezen a szakaszon 4,8 volt az átlagom, és a ponton 18 percet pihentem.
Igazából egy jó húslevesre vágytam már 70 óta, és hajtott, hogy a célban lesz virsli! Az utolsó 10 km jött, már biztos voltam a sikerben, sõt abban is, hogy sokkal jobb lesz az idõ az elõzetesen tervezettnél. Azért az indulás már lassabban ment, kellett két perc, mire elértem az utazósebességem :-) Egy ideig itt egyedül haladtam, aztán beértem egy társaságot, akiknek az élére álltam, és húztam õket magammal. Aztán a Kisegyháza-puszta elõtti utolsó emelkedõn begyújtottam a rakétákat, nagyon durva tempóval mentem fel, majd egészen a tó után kezdõdõ aszfaltig meg is tartottam ezt a sebességet. Ott azért visszavettem, mert éreztem, hogy azért ezt nem kellene... Itt kezdett el derengeni az ég alja, kezdett világosodni. Az emberek lassan, szó nélkül haladtak, sok helyen az út szélén ültek... A Nagyegyháza elõtti emelkedõ elõtt a kék a szekérútról nehezen észrevehetõen indul el balra az erdõbe, itt bevártam az utánam jövõket, és szóltam, hogy majd erre kell menni. Az emelkedõ viszont hosszabb volt, mint amire emlékeztem, de azért csak vége lett egyszer. Itt már kezembe vettem az utolsó fél literes palackomat, és néha kortyoltam belõle. Az aluljáró után megint csak az emlékeimben élõnél hosszabb beton következett az erdõbe való letérésig, ráadásul emelkedett is... Itt egy srác totál ki volt készülve, de szerintem nem is fizikálisan, mert tartotta velem a lépést, hanem már egyszerûen totál elege volt az egészbõl... Aztán jött az utolsó erdõ, sok kis emelkedõjével, és egy fél éve még nem ott levõ nagy irtással... Aztán már csak lefelé, be Szárligetre, és megint beton, de itt már mentem, ahogy bírtam, láttam, hogy az idõm 22 óra alatt lesz, ami hihetetlen volt, a gyalogos felüljáró elõtt még jobbra, elhúz a kerítés túl oldalán szembõl egy tehervonat, majd balra át a vasút alatt, és pár lépés után ott volt a cél! Igen, Szárliget, Általános Iskola (04:58 - 21:48 - 23:05). Azaz 21:48 alatt beértem, szemben a tervezett 23:05-el! Az utolsó szakaszon 5,2-es átlagot mentem! Nagyon boldog voltam, átvettem az oklevelet, a jelvényt, és örültem a gratulációnak, aztán kimentem és leültem a padra. Még 4 km-el a vége elõtt telefonáltam apukámnak, mert megígérte, hogy értem jön, és így ott a padon akartam megvárni. Aztán azért fáradt voltam, és elkezdtem fázni, így inkább bevánszorogtam, elkértem a virsliadagom felét, meg a teát, amit valahogyaztán félig a lábamon és nem a hideg kövön ülve benyomtam - a virsli nagyon jól esett, de elég is volt. Aztán vettem egy XL-es Kinizsi Százas pólót emlékbe (sajna az én méretem már rég elfogyott, de hálóingnek jó lesz...), és kicsit felfeküdtem az egyik asztalra, majd telefonált apu, akit valahogy félkómás állapotban sikerült útbaigazítani, hogy úgy kb. a település melyik részén van a suli. Aztán megérkezett, beültem mellé, és Bicskénél elaludtam. Aztán otthon ébredtem fel, elég nehezemre esett a fürdés, és a kullancshelyzet ellenõrzése (nem volt egy sem), de sikerrel vettem ezeket az akadályokat is, majd bekentem a lábam a célban kapott izomlazítóval - ami talán használt is - és elaludtam. Elõtte még megmértem, mennyit fogytam: 3 kilót (70,5-rõl 67,5-re)... Közben (miközben aludtam) anyu megfõzte nekem a hõn áhított húslevest, ami isteni finom volt, egybõl két csurig telt tányérral benyomtam amikor felébredtem fél három körül (délután).
Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült az elsõ százasom, nem hinném, hogy lesz több, mert nem vagyok már olyan motivált, meg más dolgaim is vannak. Most fõ cél a kéktúra befejezése, a honlap (www.kektura.eu) befejezése és angolra fordítása, illetve az egyetemi tanulmányok befejezése, doktori ösztöndíj elnyerése. Szóval nagyon jó érzés, hogy meg tudom csinálni! Jó volt! És mindenkinek gratulálok, akinek sikerült, akinek meg nem, annak majd legközelebb sikerül! Hajrá!
És azért zárójelesen, a nagy felbolydulást nem vállalva megjegyzem, hogy a pontos (nem a GPS által kijelzett, hanem a kézzel megtisztított adatsorból kapott) GPS-es adatok a következõk:
Táv (a megtett út vetületi hossza - a szintábrám tengelyén is ez van): 98,597 km
Táv (a megtett út "valós" hossza - pl. kerékkel mérve ennyi adódna): 99,254 km
Szintemelkedés: 3062 m
Ui.: sehol nem csaltam, nem vágtam le a kanyarokat, viszont a Szántói-nyereg elõtt kb. 1000-500 méternél van egy pici szakasz, ahol a zöld visszamegy a széles útról balra az erdõbe... na ott a tömeg ment a széles úton, nem a zöldön, én meg mentem a tömeg után, szóval kb. 50 m-el így rövidebbet mértem, sajnos... |
