Magyarországi forrástúrák a Velencei-hegységben - hosszú táv
"Csak az örökkön élő forrás
Vizével nem bír hideg,
Ez csillog és bugyog szüntelen
S morajlik tőle a liget."
/Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Ha jő a tél; részlet/
Gyorsan elröppent ez az év is, hiszen az újra útjára indított mozgalom téli túrájának napja volt már a mai. Bár csak két téli túra teljesítése kötelező, a terv az, hogy mind a hat be lesz járva, valahogy mégis jól esett, hogy a maiért csak a Velencei-hegységig kellett leutazni. A tegnapi egész napos havazás után volt bennem némi félelem az ismeretlen terepen történő túrázáshoz, de utólag azt mondom, hogy kár lett volna engedni a félelmeknek.
Az ablakon reggel kinézve örömmel konstatáltam, hogy a havazás elállt, de a biztonság kedvéért hátizsákom tartalmába pluszban bekerül a kamásli is, nem lehessen tudni! :) Fél 7-re beszéltük meg a találkozót keresztfiammal, nem akarunk az elsők között indulni, had legyen aki már megjárja előttünk az utat, legalább látjuk a nyomokot. Az utak általában jól járhatók, ahogy közeledünk Sukoróhoz egyre inkább megnyugtat, hogy a hó mennyisége bőven kevesebb mint Széchenyihegyen volt. A Zsuzsi presszó melletti kis utcában még sikerül jó helyen megállni, bár az autók mennyiségéből arra következtetek, hogy sokan leszünk. A kötelező adminisztráció után már neki is vágunk az útnak. Az első ellenőrzőpont nem messze, kicsivek több mint egy kilométerre a Szűcs-forrás volt. Nagyon megörültem, hogy működött is, de ezen öröm nem tartott sokáig, a felette lévő tábla szigorúan hirdette: "NEM IVÓVÍZ!" Pedig sajnos ez volt utunk során a források közül az egyetlen ami működött :( Folytattuk utunkat az Angelika forrás felé, szintén rövid táv. némi szintezés, a ponton pecsét begyűjtése, és irány tovább. A soron következő pont meglepő módon nem is forrás, hanem egy meglepő természeti képződmény, a hatalmas sziklákból álló Likas-kő volt. Nem is időzünk mellette sokáig, felvéssük a kódot az itinerbe és indulás. Jól kitaposott ösvényen, bokros, rekettyés területen haladunk az egykor szebb napokat megélt János-, és Antal forrás felé. A romba dőlt forrásházak még most is impozánsak, jó lett volna látni, milyenek lehettek fénykorukban. Kód felírása után tapossuk tovább a kilométereket, hiszen vár ránk még közel 20 belőlük. Egy darabig még erdőben ropog talpunk alatt a hó, majd egy kerítést legyőzve szőlőültetvények között, mezőgazdasági utakon tekeregve érjük el Pázmándot. A Téglaházi forrásból szinte semmi nem látszik, így nem időzünk sokat. A faluban befelé haladva bélyegzés kerül itinerünkre, és haladunk a piros+ jelzésen a nem túl kellemes aszfalton. Következő célunk a Zsidó-hegyen lévő kálvária. A leírás két lehetőséget is ad a megközelítésre, egy könnyebbet és egy nehezebbet. Nyilván az utóbbit választjuk a kaland kedvéért. A piros sáv jelzés felfelé nagy kaland! :) Egyes sziklákon csak tornamutatványokkal lehet átjutni, de jó volt ez így is. A kálváriáról meseszép kilátás tárul elénk, a már magunk mögött hagyott útról. A feltett kérdésre történő válaszadás után folytatjuk a hótaposást a gerincen; csöndes szőlősvidék, téli álomba merült présházak között kanyargunk a Cseplek-hegy csúcsa felé, melyről leereszkedve hamarosan elérjük az Andor-forrást. A kiírt kóddal együtt jó hír is vár minket, ugyanis a következő település játszóterén frissítópont várja a megfáradt túrázót. Újra mezőgazdasági utakon kanyargunk a falu felé, és nemsokára jön a várva-várt játszótér. Forró gyümölcsökkel gazdagított tea, zsíros, májkrémes, fűszervajas, lekváros kenyér, valamint almás pite tölti fel a kimerülő készleteket. Rövid időzés és felfrissülés után indulunk is tovább, már csak 4 kilométer a cél. A leírás által opcionálisan választható szintezési ősjegyet is megtekintjük, legalább már tudjuk, hogy mi az! :) A másik utat választókhoz hamarosan visszacsatlakozva a sárga+ jelzés egy kerékpárúton át már visszavezet a célhoz. A frissítőponton is sok indulóról szóltak a hírek, de a rendezők meg is erőítik, hogy több mint 380-an indultak neki a mai napnak! Az oklevél, valamint a szokásosan gyönyörű jelvény átvétele után még bélyegeztetés a mozgalom füzetébe, és elköszönünk a szervezőktől, már arra hangolódva, hogy milyen jó is lesz a 2019.04.06-i Gerecsébe szervezett túrán újra találkozni! :) A hazaindulás előtt gyorsan beugrunk még a már reggel kiszemelt kis cukrászdába egy jó kávé, és néminemű édesipari készítmény elfogyasztása céljából, majd lményekkel gazdagodva irány haza. Jó kis év volt - szép tájakat fedezhettem fel ennek a mozgalomnak köszönhetően! Jövőre folytatása következik! Addig is csobogjatok csak források, mint a fenti idézetben is - én már várom az új találkozásokat! :)
|
