Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

Rush2006Túra éve: 20072007.05.28 19:21:01
Mátrai Csillagok éjszakai 40

A 18:05-ös vonattal utaztam le Vámosgyörkre, az érdekesség az volt hogy egy túrázót sem vettem észre, csak Hatvannál szállt föl OT Anita, vele beszélgettem. Vámosgyörkrõl sietni kellett mert 6 perc volt csak az átszállás, itt már sokan voltak ismerõsök, bubuékkal el is ütöttük azt a negyed óra maradék vonatozást Gyöngyösig. Itt sétálós várta Anitát, majd hamarosan odaérünk a nevezésre, de látszik hogy nem lesz ma éjjel valami príma idõnk, viharfelhõk gyülekeznek, és csúnyán fúj a szél. A suliban sok ismerõst fedezek fel, rengetegen vannak, fõleg a rövidebb távokra. Elég sok futót is látok, legalább nem csak én vetemedek ilyenre :)

20:58-kor indultam a rajttól, egy sapkát vittem azért magammal, és milyen jól tettem.. A Sár-hegy elõtt rajtam kívül mindenki más útvonalon ment, bár ugye én bejártam csütörtökön szóval azért volt helyzeti elõnyöm, és egyszer sem kellett kinyitni a könyvecskét hogy hol-mi-merre. Szerencsére a memóriám még mindig ok :)

Igazából én tudtam ha a Sár-hegyet, és a Kékest leküzdöm akkor komolyabb baj nem lehet már. A Sár-hegy hamar megvolt, mivel még a túra elején volt, így szépen felfutottam rá megállás nélkül. Innen ravasz de tudatos jobbkanyar le a kápolnához. Mátrafüred elõtt a repülõtérnél, illetve a kisvasút talpfái elõtt is összevissza bolyongó emberek, akik nem akartak hinni nekem hogy mégis merre visz a jó út, de nem foglalkoztam vele.. Benevár elõtt csúnya meredek a K+en, de így is 7,5-ös átlaggal nyomom. Utána nagyon meredek sziklás köves és hosszú út visz fel a Kékesre, de csodák csodájára szinte megállás nélkül fölkocogok magamat is meglepve. Utólérem az elõttem levõ utolsó gyalogosokat, majd kis pihenõ a csúcson és indulás meredeken a sípályán lefele. Kékesig 14,5-1065 m volt, szóval csúnyán bekezdett, de az átlagom így is még 6,7 volt. Mátraházán negyed óra alatt ott voltam, itt bevágtam a pontõrök által kínált üdítõt, és utólértem két futóféleségû egyént. Na innen jött a feketeleves, ugyanis elkezdtek cikázni a villámok, és egybõl teli lett a gatyám fõleg hogy sokszor rét mellett vezetett az út, és így mindenre szabad kilátás nyílt, így láttam a cikázó villámokat mindenfele. Rólam köztudott hogy nem félek sem az esõtõl, sem a dörgéstõl, sem éjjel, viszont a villámoktól nagyon de nagyon. Ráadásul tök egyedül is voltam persze.. A közelben csapdostak, de érdekes hogy dörgés nem volt szerencsére utána. A feladás gondolatával játszottam, a kedvem lecsappant, és futni se akaródzott hirtelenjében. Mutatja az idõm is, a 3km-t 31 perc alatt teljesítettem. Mondjuk 100m szint volt benne. A Hanák Kolos kilátóhoz érve nem akartam továbbmenni, de a pontõrök mondták hogy legalább Mátrafüredig menjek le. Persze arrafele villámlott, de még a Muzsla-tetõ volt elõtte.

Félve indultam tovább, a villámok cikáztak, csapdostak, és rohadtul elment a kedvem az egésztõl, amilyen jó kedvem volt az elején most olyan rossz. Sokat bele is gyalogoltam, de a Muzslán megnyugtattak a pontõrök picit hogy inkább az Alföld fele villámlik, és nyugodtan menjek tovább nem lesz semmi baj. Hát legyen.. Mátrafüredre leérve érdekes hogy egybõl mentem tovább, pedig ott motoszkált a feladás a fejemben, de mintha a villámok már kicsit arrébbjárnának.. Hát nyomtam neki tovább, és hamarosan már a Kozmáry Kilátóban voltam, ahol utólértem az utolsó 25-ösöket.

0:25-kor indultam innen tovább, és 25 perc alatt a Sástónál voltam, közbe visszajött a kedvem is. Elõtte utólértem a 3 elõttem álló 40-esbõl kettõt. Tudtam hogy már csak larzen jár elõttem, a pontõr mondta hogy 20 perce ment el. Lajosháza elõtt a meredeken estem egyet hangosan káromkodva, majd kicsit elkavartam a négyzeten, de pár száz méter után érzésre megtaláltam újra, és Lajosházán is voltam. Az idõjárás megint tett róla hogy beparázzak, ismét nagy villámok csaptak föl, de szerencsére a közelben jártak a 25-ösök így bíztam benne hogy nem történik semmi baj. Dezsõvár elõtt már zuhé volt, elkezdett esni az esõ ami a célig el sem állt. Itt figyelni kellett a szalagokra és a jelekre, mert sok kanyar volt, és sok kis ösvény. Szerencsére nem kavartam el, és a pont után már csak lefele kellett menni. Más említésre való dolog nem történt nagyon, innen már futottam végig, bár a bal lábam nyillalt rendesen már, de szerencsére kihúztam a célig, ahol egy kis vita a rendezõkkel, majd kitûzõ, és oklevélátvétel. Izgalmas kihívás volt ez az éjszakai tele félelmekkel és örömmel. Örültem neki hogy a futásom folyamatos volt a terepviszonyok és a szintek tekintetében is. 5 óra 46 perc alatt tettem meg a távot. larzennek big thx a hazafuvarért!