Maga a cím jelentése „Ne a fogad vacogjon, hanem a lábad mozogjon!“. A hőmérséklet nulla fok feletti volt egész nap. Itt-ott a dombok tetején erős szél süvített. Benevezéskor megkérdezék melyik távon veszek részt. A 40-est választottam. Leírást adtak, rajz nincs. Ellenőrzőpontok K1 Kolárské-Žilová 9.30-ig, K2 Limbach 9.30-11.00 közt, K3 Borinka 11.00-15.00 közt a cél pedig 14.30-18.00-ig. Fizetni itt sem kellett.
♥ Bazin látványossága a Šimak kastély 2016-tól felújítva, hotelként használják. Eredetileg vár állt itt, de átépítették 1718-ban kastéllyá. A várfal maradványai láthatók az út mellett is. A kastély legszebb szobája a Pálffy Katalin szoba. Nem messze innen található a Speciális Bíróság épülete. Itt tárgyalják a meggyilkolt újságíró Kuciak-per vádlottjainak bűnrészességét.
Én 7.22-es idővel indulok a túrára. Rozálka után tűzoltó-kiképzőfal, elfordulva téli stadion mellett haladok. A szőlészetben az út emelkedni kezd. Jobb oldali ösvényről róka metszi utam. Később a kálváriát és három fakeresztjét látom, majd a bekerített mini arborétum mellett visz utam és még három őzike a látványosság. A K1 jelzi az ellenőrzőpont közeledtét. Pecsételés után a S jelen folytatom és maradok is rajta. Nem mentem Limbach felé. A patak mellett elszórtan üdülők váltják egymást. Völgybe érve körben épületek sorát látni különböző magasságban. Elérkezem a Šenkárka 504 m, azután az 512 m-t jelző táblához. A K jelre váltva Limbach felé több csoport kirándulóval találkozom. A faluban az evangélikus templom (1802-ben épült) színes toronytetőzete vonja magára a figyelmet. Egy OTP bank, amely talán más tulajdonossal és logóval fog díszelegni a közeljövőben. A Z jelre váltva a K2-es pontőröket autóban találom. 10.40 lévén itt tudatosítom az idő szűkét. Patak mellett haladva jutok az Ústie Medvedieho údolia-ba. A tábla szerint Récse 5.25, Košarisko 2.05 óra távolságra van. Vyvierčka felé ismét kirándulókkal találkozom. Itt kezdődik a túra legmeredekebb emelkedője. Kozí chrbát-on nagy folt hó, meg a szemből süvöltő szél fogad. Jobbról a P sávon három lány szalad és azon is folytatják. Én a Z mellett talpalok tovább, de most már lefelé irányulva. Cipőm csupa sár lesz az erdei úton, amitől alig szabadulok. Néhány ház mellett balra fordulva ismert terep felé visz utam. Simán elérem Borostyánkő várát a várnézők sokaságával. A falu útjára kilátva a Pozsonyba tartó busz indulását szemlélem 14.37-kor. A Pajštúreň nevű kocsmában újabb pecsétet adnak. Mellette a templom ajtaja nyitva, ahonnan gyönyörű tisztasággal női magashangú ének hallatszik mindelféle zenei kíséret nélkül. Valószínűleg fellépésre gyakorol. Elhagyva az út melletti házsort bal oldalon a kertek végéből teljes hosszában eltávolították a dzsungelt. Így 2-3 házzal arráb látom a játszóteret egy előző túra EP-jét. A fejem továbbra is hátra-hátra fordul a szememmel így szíva magamba a falu képét. Már a dombról nézem a falut mire észbe kapok, hogy letértem a jelzésről. Hátra egyenesen a házak irányába indulok, csak arra nem számítottam a házak és köztem valami törésvonal húzódik és az én oldalamon van a (3-4 néhol több méteres) fal. Találtam olyan részt ahol már csuszkáltak le, itt indultam én is a fákba kapaszkodva. Lentről durván emelkedett a part és közben a kecskék bogyói és azok illatának kíséretében jutottam a kertek végébe. Még a falu felé kellett mennem, hogy az épületek mögött sikerüljön azok elé jutnom. A hullámvölgy után a S jelzésen néhány emberrel találkozom és aztán a Z jelen sötét völgybe kerülök. A patakon és úton átkelve a kapatos dombon látom az utolsó napsugarakat meg Récse fényeit. Innen leérve az útra teljes a sötétség. Néhány hazafelé botorkáló kirándulót leelőzve érek a város lámpája alá éppen 17.00-kor. A célt Smíchovský dvort keresem, de az ott lakók sem tudják hol lehet. A kocsma melletti udvarba menve derül ki ezt nevezik így. Viszont a Račanská nevű kocsmába menj! Néhány asztal a székekkel fogad, mögötte a széles pult. Jobb oldalt haladva a következő teremben várják a túrázókat. Bejelölik megérkezésem, papír a kezembe és az úton sietek. A főúton átkelve balra az Albán nevű sétálóutca épp az állomásra vezet. Oda érve a vonatom is érkezik 17.30 lévén.
Otthon látom 35 km és 600 m-re írták a teljesítésemet, pedig 41 km–t tettem meg. Ha a vonatot elkésem lógó orral ülnék az állomáson, mint Pinokkió a kapott Diplom-on. |
