NEM IS NYÁRUTÓI IDŐJÁRÁS, hanem kifejezett strandidő volt a "Kőről kőre a Tihanyi-félszigeten 25"-ön. Sebes vonattal érkeztünk Aszófőre, és sebesen nekiláttunk a túrának, mert a reggel már elmúlt, benne jártunk a délelőttbe. Az Apáti templomromhoz érve belekezdtünk a túra első hosszan tartó emelkedőjébe. A Sajkod fölötti gerincet taposva lassan felértünk a Csúcs-hegyre, és az alig észrevehető Árpád-kori várromnál berajzoltuk itinereinkbe a várkódot. Mindig is utáltam az innen levezető meredek, sziklás, morzsalékos lejtőt. Persze most is akadt futó "sporttárs", akinek pont ezen a balesetveszélyes szakaszon támadt előzhetnékje. Szerencsére sikerült magunkat kevéssé sem zavartatva, baj nélkül lejutni innen. Hosszan haladtunk a partközeli magaslatokon, és ahol nem kellett szigorúan a lábunk elé nézni, ott gyönyörködhettünk a Balaton látványában, melynek kékjén különösen sok vitorla fehérlett. Nem volt erős szél, csak kellemesen járt a levegő. Amikor elhagytuk a partvonalat sok érdekes sziklaalakzat mellett mentünk el. A második ellenőrzőkód már a terepről lejövet egy pincészet tájékoztató tábláján volt. Innen már a "civilizációban" ereszkedtünk - helyenként járda nélküli, sűrű autóforgalomban - a kikötő felé. A vendéglátóipari egységek teraszain alig volt szabad hely, de mi nem is akartunk leülni, hanem inkább a Gödrösi strand közelében levő, Barátlakásokhoz vezető ösvényhez mentünk, ahol a felkapaszkodás előtt felírtuk a harmadik kódot. Rengetegen voltak a barlangoknál is és a Barátlakásoknál is, úgyhogy tágultunk onnan, amilyen gyorsan csak tudtunk. A kálváriához érve felírtuk a kódot, majd vetettünk egy pillantást a latrokra, hogy nem egypetéjű ikrek-e, tudniillik egy másik túrán (már nem tudom melyiken) teljesen egyformák voltak. Úgy tűnik itt volt elég pénz különböző latrokra. [[[A latrokra mindig sok pénz kell!]]] Az apátság felé vitt utunk. Az arra kijelölt helyen egy nő próbálta vágyait odakiabálni a visszhangnak, de Örkény óta az mindig csak azt válaszolja, hogy: "Ezt a hónapos retket ki tette a cipőmbe?" Innen lementünk a Belső-tavat kerülő turistaútra, ami egy idő múlva elkanyarodott, és bevitt a következő kódos pontra az Aranyházhoz. (A kitűzőn a róla készült festmény látható.) Itt is körül lehetett gyönyörködni egy pár pillanatra. Visszatértünk a Belső-tóhoz, és tűző napnak kitett útvonalon közelítettük meg utolsó "megmászós" objektumunkat a Kiserdő-tetőt. A hosszas mászás, meg az ilyenkor szokatlan meleg a vártnál jobban megizzasztott. A tetőről csak le kellett ereszkednünk a Szélmarta-sziklákhoz, ahol kalóriát pótoltunk, és egy újabb kódot írtunk be itinereinkbe. Hosszas kerékpárút talpalás következett a 71-es út parkolójáig, ahol a túra utolsó kódfelíró pontja volt. A közeli Apáti templomromtól nem messze rátértünk a Sajkod felé vezető útra, amiről csak a part közelében tértünk át egy Aszófő felé vezető füves ösvényre. Népes birkanyáj jött szembe; a juhász csak jóval később tűnt fel a kutyájával. A Kövesdi templomrom volt a cél, ahol megkaptuk a díjazást.
Kellemes környezetben, pihenőbútorokkal ellátott árnyas helyen, a szárazságban is működő forrás szomszédságában frissültünk. A forrás kifolyásánál levő vízben két nagy rúd kenőmájas hűsölt. Körülnéztem, hogy vajon kié lehetnek a májasok. Állítólag az ellátmány részét képezték (volna). Amikor a vonatra vártunk nem gondoltuk, hogy a megpróbáltatás nagy része még hátra van. A vonaton nem jutott mindannyiunknak hely, és akik emiatt a padlóra ültek, azoknak is fel kellett állniuk Csopakon, mert annyian szálltak fel, hogy még a folyosón is sűrűn egymás mellett álltak az emberek. Két óránként jön vasárnap a vonat; "jó". Azt viszont nem hiszem el, hogy milliárdokba kerülne 3 kocsival többet rákapcsolni ilyenkor. "Használd a közösségi közlekedést!" Röhej.
(2021.09.26, vasárnap) #korolkore
|
