Túrabeszámolók


Bika Maraton és Félmaraton

GEONEOTúra éve: 20212021.11.21 13:29:14

Na, ezt a túrát sosem felejtem az biztos. (2021.09.11) Egy hosszú és fáradt időszakon voltam túl a túra előtt egy nappal s emiatt is terveztük be ezt a rövid, kellemes, könnyed kirándulást a családdal. Nem lesz megterhelő, kikapcsolódásra épp ideális.


 


 



Bika Maraton - mely Galgahévizen, a település mellett Bika-tónál került megszervezésre. Egyszer már jártam itt anno még geo ládát keresni, de most más volt a cél, mint ahogyan a szempont is. Szóval négykerekű logisztikával irány Galgahévíz, irány földúton a Bika-tó.


 


Először nem a jó utat választottam, de egy kis informálódás után megtaláltuk a kiinduló állomást. A túrát családdal terveztük végigjárni, úgy, hogy Én előtte, vagy amíg Ők túráznak Én párszor végig futom a köröket. Igen köröket, ugyanis az útvonal a tó körül van. A távok pedig úgy adódnak, hogy ki hányszor kerüli meg a tavat a kijelölt útvonalon.


Hát amivel nem számoltam, hogy a legkisebb Kesser épp elszunyókált az autóban. Most mi tévők legyünk? Úgy döntöttünk, hogy amíg alszik Én neki indulok a Mini Maratonnak. Ha felébred akkor elindulnak és majd találkozunk a tó körül valahol.


 



Jöhetett a regisztráció, majd neki is vágtam a távnak, vagyis a Bika-tó megkerülésének 3x. Nem tudtam mi is vár rám csak a cél lebegett a szemem előtt. 


 


Először egy kis futi az aszfalton, majd végre rátértem az erdei útra. Ahogyan beértem az erdőbe egyből felfelé kellett menni. Természetesen a futás egy kicsit itt nehezebben, lassabban ment, de nem adtam ám fel. Ahol felfelé kell menni, ott biztosan majd lefelé is. Ott majd behozom a lassú haladást. Érdekes környezetben futhattam, hiszen egy kicsit vadnak tűnt a terület. Felfelé, jobbra, majd balra ismét fel. Nem volt egyszerű a túra első szakasza. Tuti közben nézelődtem, majd végre jött egy jobbos és egyenesen szaladhattam tovább. Néha rá-rá pillantottam az itinerre is, hogy jó e az irány, de persze jól is volt kijelölve az útvonal. Közben vettem észre, hogy hamarosan jön az ellenőrzőpont és hopp, jobbra  már fel is tűnt a jelzőpólya a zsírkrétával. Egy pont és már indultam is tovább. Innen kezdve már csak lefelé kellett futnom, könnyű szakasz következett. Na ugye, tudtam Én, hogy behozom a felfelé menetet!


 











Mikor az út végére értem egy kicsit balra majd végre tényleg a tó körül kellett haladni. Most már tényleg megkerülöm a tavat. Útközben pár látvány azért akadt és néha fényképet is készítettem. Meg kell mondjam jobb volt az erdőben benn futni, hiszen ott kellemes időjárás volt, a tó körül meg nagyon meleg lett a levegő. A fák sem árnyékoltak, na meg hát futok is...


 


A tó kanyaroknál a horgászok csak úgy néztek, hogy mit szaladozok Én itt, de arra nem számítottak, hogy nem csak egyszer fognak majd látni, hiszen legalább 3x eljövök még mellettük. Elég gyorsan beértem a start állomáshoz, ahol egy újabb pecsét után már indultam is a második körnek. Innen már nem olyan izgalmas, hiszen ugyanazon szakasz, ugyanaz a látnivaló. A táv felénél újabb zsírkréta pötty, de most másik színnel, majd irány a cél másodszorra is. Pecsét s futi tovább a harmadik körrel.


 








Időközben érdeklődtem, hogy a kis túrázó felébredt e már, de még mindig nem. Na akkor taposom tovább a kilométereket, hátha a harmadik kör végére már Ő is talpon lesz. Újra fel, újra pecsét, újra horgászok és még mindig nagyon meleg van. Szépen be futottam a célba, ami nekem 11.29 km lett. Gratuláltak is!


 


 













Még a cél előtt jelezte párom, hogy a csepp felébredt és neki is indultak a Totyogó túrának. Ez az! Az asztal úton be is értem őket. Ráadásként Én is letotyogom a távot mégegyszer. Nem volt rövid, persze néha vinni kellett a kis hercegnőt, de jól teljesített, mint ahogyan mindannyian a végére. Ez a túra korosztályosra sikeredett, hiszen 2 éves és 64 éves is volt közülünk - a generációk, nagymama és unoka. A 3.93km 1:41 alatt lett meg, jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Természetesen a célban megkaptuk a gratulációt, oklevelet és érmet is. Azt követően még ebéd is jutott és frissítő. Egy keveset még nézelődtünk a Tónál, pihengettünk, majd indultunk utunkra, a hazafelé.


 


 





 

Köszönet a szervezőknek, jövőre találkozunk. Bízom benne, hogy akkor több körre tudok majd nevezni, vagy legalább ugyanennyire.


 


 




Luki - The Travelbug