Egy újabb kihívás, egy újabb futás sok-sok év után....
Jött az ötlet, hogy ismét neki indulok a Vadrózsa túrának. Ez az a túra amin már a legtöbbet előfordultam, sőt volt olyan is, amikor díjat nyertünk rajta. Volt amikor csak sétáltam, volt amikor futottam, most újra a tájfutást szerettem volna elővenni.
Az útvonalat jól ismerem, futva biztosan megfelelő lesz a 20km-es táv. A túra Rózsaszentmártonból indul, bár Én nem erre a rajthelyre emlékeztem a gyülekező az E-kotrónál volt. Sikerült jó korán megérkeznek s még kollégákkal, régi barátokkal, ismerősökkel is találkoztam. Jól esett újra ebben a közegben lenni s látni még mindig nagy jelentőségű a Vadrózsa teljesítménytúra. Kora reggel indult innen a 160km-es táv is, majd utána a "sima" túrák indultak el. Volt aki 10, 20, 30 km-en indult. Mivel Én futni jöttem nekem nem volt gondom, hiszen hátizsák nélkül érkeztem, csak egy kis folyadék volt nálam.
Regisztrálás után jöhetett is az indulás. A kotrógéptől irány a műúton felfelé Petőfibánya irányába. Itt még csak egy laza séta volt a kollégákkal, majd mikor már úgy gondoltam, hogy menni kell, el is kezdtem a futást. A műútról jobbra kellett letérni és ott folytatni az utat a Kopasz-oldalon az első állomáspontig. Itt volt egy kis ismeretlen, hiszen máshol vezetett az út, mint korábban, de nem okozott gondot. Menetközben jó sok futóval találkoztam.
Az első állomás után jött egy jobbkanyar, majd Rózsaszentmárton másik oldalára érkeztem a Somlyó-hegy lábához. Innen már tudtam, hogy kicsit lassabb lesz a felfelé vezető út, de azért kapkodtam a lábamat. Meg kell mondjam vártam már, hogy felérjek egy kicsit szusszantok is odafenn. Persze nem így volt, nem volt kedvem megpihenni, olyan jó volt a tempó. Némi fotózás után már szaladtam is lefelé a Somlyóról a Rudolf tanya felé. Jó volt ez a szakasz, hiszen csak lefelé kellett jönni. A tanyánál jobbra, majd egy kevés idő múlva ismét jobbra - be az erdőbe a árvavárt Széles-kő vagy aki úgy ismeri Apci tengerszem következett. Itt még mindig jól lehetett haladni, a futás ilyen szakaszon nagyon szuper!
A Széles-kőnél újabb állomáspont és frissítő, majd pecsét után már indultam is tovább. Innen ismét nehezebb szakasz jön, mert már csak felfelé kell haladni egészen a Hármashatárig. Azt hittem sosem érek oda, olyan hosszúnak tűnt. Itt volt a kereszteződés ami a túra távtól függött, ki balra, ki jobbra. Én jobbra szaladtam tovább, mert a 20km-es táv az erre van s innen az út bevisz egyenesen a Rózsai Pincesorra.
Útközben egy kicsit elkavarodtam, jobban mondva tudtam volna egy rövidebb útvonalat, de maradtam a megfelelő helyen. Az is biztos, hogy egy kicsit lehet volna egyértelműbb a jelölés, mert aki először jár erre, nem biztos, hogy nem téved el itt. Mikor beértem a pincékig, már egészen kimelegedtem, hiszen hihetetlenül jó időt fogtam már ki megint. A lényeg az, hogy inni majdnem a végéig csak lefelé kell haladni. Át a pincesoron, le a másik, régebbi pincékhez. Itt lett volna az utolsó előtti állomáspont, de még ki sem nyitott, olyan korán s gyorsan értem ide. Itt jó pár percet "buktam", de nem is az volt a lényeg, hanem a futás. Hívtam a szervezőt is s abban maradtunk, hogy pecsét nélkül megyek be a célba.
Egy kisebb emelkedő következett, majd a temetőig szépen egyenletes tempóban futottam, mígnem a faluba érkeztem. Innen már csak kb. két kilométer és már a célban is vagyok. Nem mondom, hogy nem fárad el a lábam egy kicsit, de ez szerintem az emelkedőnek és a meleg időnek volt köszönhető. A vége 17,9km és 2 óra 24 perc lett.
A célban szinte egyedül voltam csak később csordogáltak be a túrázók és futók. Viszont az ebéd az már készen várt, úgyhogy gratulációk és oklevél után jöhetett is egy kis táplálék.
Egy keveset még ücsörögtem a rendezvényen, majd szépen lassan - egy tóminőségű Héricses technikai pólóval gazdagabban el is indultam a hazafelé.
Pár órával később még visszamentünk a helyszínre egy kicsit nézelődni, beszélgetni, majd ezzel a mai napot be is fejeztem.
Jövőre jöhet a 30km.
Luki - The Travelbug
(www) |
