Túrabeszámolók


Egri Bükk

hegyivadászTúra éve: 20072007.06.01 03:03:37
Miután a Karancs-Medves 50-et 42km után fel kellett adnom térdfájdalmak miatt egy kicsit, de tényleg kicsit rágyúrtam erre a túrára: két futás és egy Gyömbér-Chopok mászás alapozta meg optimizmusomat, hogy ezúttal ez menni fog. Az útvonalat nagyjából ismerem, 5-ször már megtettem, utoljára 10 éve.
Kelés 4:30-kor, összepakolás, kis reggeli, majd kocsiba be és irány Felsõtárkány. Okulva a Karancs túra tapasztalatából, könnyített menetfelszereléssel készültem, vettem egy deréktáskát, hogy azt vigyem hátizsák helyett. Aztán ez mégis a kocsiban marad és hátizsákkal vágtam neki a túrának. A széldszekim nem fért volna el a derékövben és bár szépen süt a nap, a délután bármikor várható zivatar miatt nem mertem megkockáztatni, hogy otthonhagyom. És milyen bölcs voltam!
Szóval ezzel a tépelõdéssel elment egy kis idõ, így 6:35-ös idõvel indultam. Az elején rátapadtam két párosra, akik a 30-ason indultak és igen jó iramot nyomtak. Ez sokat segített, a 14,2 km-nél lévõ 2. ellenõrzõpontot 9:13-ra érjük el (5,4 km/h). Itt zsíroskenyér ellátást kaptunk, aminek különbözõ ütemû elfogyasztása szétszórta kis ideiglenes csapatunkat, így innen egyedül folytattam. Továbbra is jó erõben éreztem magam, térdfájdalmak nem jelentkeztek. A 18km-nél lévõ 3. ellenõrzõpontot 10:08-ra értem el (4,1 km/h), ebben benne van az elõzõ ellenõrzõpontnál a zsíroskenyér elfogyasztása is. Mindenesetre azért egyedül nem sikerült tartanom a tempót. Itt elvált az útvonal a 30-asokétól és én mentem a Z sávon. Ezen a szakaszon van az egyik kedvenc részem, egy régi bükkös, sziklás, vadregényes résszel. A 20,5 km-nél lévõ 4. ellenõrzõpontot 10:43-ra értem el (4,3 km/h). Itt már kezdem érezni a fáradtságot, de még nem fáj semmi és most következik a túra legszebb kilátás nyújtó része, a Háromkõ. Ott megpihenek egy kicsit. Végül is kicsit kevesebb, mint a táv felénél vagyunk, bele kell férjen. Aztán valami mégis hajt, nem üldögélek túl sokat. A keskeny rét után az útleírás szerint kiérünk egy portalanított útra, de nem mondja, hogy innen jobbra vagy balra kell fordulni, persze rossz irányt veszek, kb. 200m után gyanús kezd lenni a dolog, megállok tanakodni. Utolér egy kazincbarcikai sporttárs és még egy valaki, szintén elkavartak. Bükk térkép elõ, valóban, rossz irányba megyünk, irány vissza. A keresztezõdésnél még megkímélünk egy újabb sporttársat attól, hogy hasonló hibát kövessen el. Igyekszem tartani a tempót a barcikai sráccal, de érezhetõen gyorsabb, mint én. Igyekszünk gyorsan túllenni ezen a hosszú aszfaltutas szakaszon, olyannyira, hogy elnézzük a lefordulót. Megint kb. 200 m után eszmélünk, újfent Bükk térkép, visszafordulás. Itt már határozottan érzem, hogy fáradok, elhatározom, hogy Bánkútnál tartok egy nagyobb pihenõt és egy sört is bedobok a síháznál. A bánkúti 5. ellenõrzõpontot, 29km-nél 13:04-kor érem el (3,6 km/h). A síház büféje zárva, az ellenõrzõpontnál tûz a nap, nem is idõzöm sokat, majd ha árnyasabb részre érek. Hegynek fel egész jól haladok a szendvicsemet majszolva, nem akaródzik megtörni a lendületet, úgyhogy egészen a Bálványig megyek. Ott kis pihenõ, nem sok, majd irány lefelé. Rögtön egy elég meredek lejtõ jön, ahol elkezdem érezni a térdemet. Ajjaj, ez aggaszt, mi lesz még a túra vége felé az ereszkedésnél? A csurgói erdészházig egy szép réten keresztül kell menni, ezt a részt szeretem. Nem úgy a következõ szakaszt, ami árnyék nélkül, vacak szórt köves úton vezet. A 34 km-nél lévõ 6. ellenõrzõpont 14:26-ra van meg (3,7 km/h). Innen emelkedõ az Istállóskõig. De legalább szép erdõben, haladunk és az emelkedõk amúgy is jobban mennek, mint az ereszkedések. Istállóskõn nem idõzök, csak pecsételek, mert 200 m-el lejjebb az S háromszög és Z háromszög keresztezõdésénél van egy kis pihenõ paddal, ott leülök, eszek-iszok. Innen végig ereszkedõ, térdemnek nem is tetszik, de szerencsére a kevéssé meredekeket még bírja. És még csak most jön az Õserdõ, ami egy újabb kedvenc részem. Sajnos itt nagy csalódás ér. Az Õserdõn nem megyünk át, be van kerítve, meg kell kerülni. 10 éve még az Õserdõn keresztül vezetett az útvonal, nagyon nagy kár, hogy ez kimarad. Ezt vártam a legjobban egész túrán. Az Õserdõnél elkezd esni, de egyelõre nem vészes és a lombok felfogják. Annál vészesebb, hogy innen meredeken lejt az útvonal, ehhez nagyon nem fûlik a fogam. A térdem egyre többször kényszerít megállásokra. Annyira a térdemre koncentrálok, hogy valahol elkavarok és kb. 2 km-es kerülõt teszek. Ez nagyon hiányzott. Közben rákezd az esõ, elõkerül a dzseki. Milyen jó, hogy betettem! Végre visszakeveredek a K+-re. Innen hosszú lejtõ a Kecskor-gerincén a Stimecz-házig. Mit mondjak, szenvedés, fáj a térdem, esik az esõ, csak nem akar itt lenni az a Stimecz-ház. Aztán 17:43-kor végre pecsételés a Stimecz háznál, 44,2 km (3,1 km/h) Vízvétel, szendvics, csoki, müzliszelet. Itt csatlakozik hozzám egy szintén megfáradt sporttárs, nevét elfelejtettem megkérdezni, de köszönet neki azért, hogy az utolsó szakaszon végig beszélt. Nélküle biztos nem lett volna meg a túra szintidõn belül! Az innen következõ szakaszt a kisvasút talpfái között gyûlölöm, de most dolgozik bennem valami dac, hogy legyek már végre túl ezen a túrán és mint egy robot nyomom. Talán ez, talán a sporttárs lelkesítõ társasága, de inkább mindkettõ miatt úgy érzem, még soha nem voltam ilyen könnyen túl ezen a szakaszon. Ez megvan, de utána sem örömködés jön. Hosszas gyaloglás az aszfalton Felsõtárkányig, majd bent a faluban, és utána következik a befutó szakasz emelkedõje a célig. Az emelkedõ meglepõen jólesik. Mint akit egy sifelvonó húz úgy zúzok felfelé. A vége 18:58, 4,6 km/h az utolsó szakaszon. Ha a pihenõt leszámítom ez gyorsabb volt, mint az elsõ szakasz. Összesen 12 óra 23 perc (4 km/h), szintidõn belül. Elégedett vagyok!