Kitörés 60
2022.02.12.
Hetedszer
Hetedszer veszem az irányt Szomor felé, Norbival autózunk, csakúgy mint tavalyelőtt, a 2021 ugye kimaradt a nyavalyás Covid miatt. Szomorra autózunk, hogy ott aztán tömegközlekedésre váltsunk és átbuszozzunk Budára, a Széll Kálmán térre. Ismét a korábbi buszt vesszük célba, lesz ami lesz a rajtban alapon. Tavalyelőtt 1 perc alatt elrajtoltunk. Ebben bízunk most is. :)
Szomor megtelt autókkal. Leparkolok egy ház előtt és abban bízom, hogy senkit nem zavar majd ott a gépjármű. Bakancsra váltunk, bevisszük a szervezetünkbe a lélekmelegítőt, szigorúan a túra sikere érdekében, mert annyira hideg azért nincs. :) 14 óra előtt indultunk Győrből, kényelmesen készülődhetünk, hagytunk időt mindenre. Leballagunk a buszhoz.
A busz mint mindig, pontosan érkezik. Illedelmesen üdvözlöm a sofőrt, mint első felszálló, meglepetésemre rosszkedvű morgolódás a válasz. Talán a sok felszálló miatti előrelátható késedelem az oka? Nem tudom, mindegy is, a busz amúgy az ülőhelyek tekintetében tényleg már itt lényegében megtelik.
Kábé egy óra alatt, vagy ezer megállót beiktatva érkezünk Budára. Jártunk már ennél szerencsésebben is, -talán már elmesélhető- mikor Szomoron megállt a megállóban egy üres busz, a sofőr telefonálgatott párat, majd felszállást vezényelt és az autópályának vette az irányt. Fél óra alatt Budán voltunk! :)
Budapest, Széll Kálmán tér. Felcaplatunk a Várba. Lefelé hömpölyög a kitörők hada.
A kapu mellvédjén a szokásos műsor. Hangosbeszélőbe üvölt egy félkegyelmű fickó, „nácik haza!”, „majmok, menjetek az állatkertbe, oda valók vagytok!” , meg ilyenek. Néhányan visszaszólnak, leginkább a lejövetelre buzdítják a nagyszájút. Persze nem jön le. :) A rendőrök némán figyelik az eszmecserét.
Elgyalogolunk a rajtba, ezer rendőr mindenfelé.
A rajtban sor. Nem kicsi. Itt nem lesz 1 perces menesztés…..
A sor időnként meglódul, majd hirtelen megtorpan. Később kiderül a furcsa mozgás oka: meglóduláskor úgy 20-30 embert eresztenek a 6-7 indító asztalhoz. A Kitörés népszerű túra, erről aztán nem tehet, a sok induló inkább elismerés. Fél óra alatt aztán mi is elrajtolunk. Indulás előtt azért újra megmelengetjük a lelkünket. :)
Mire újra a Bécsi kapu alá érünk, elhagyván a Vár területét, a hujjogató brigád felszívódik. Biztos már fáztak a fiúk és lányok ott fenn a magasban. Vagy fellőtték nekik a pizsamát. Kisfiúknak, kislányoknak ilyenkor már otthon a helye. Azért egyszer megnézném a távozásukat, miféle hátsó kijáraton mentik ki őket a vad náci horda karmai közül…. :)
Meghúzzuk a lépteinket, mert megint itt az a nagyhangú fickó, pont a sarkunkban, aki 2020-ban szórakoztatta a jónépet a Diós-árokban. Azt még egyszer nem élném túl… :) A Városmajorban már biztonságban vagyunk. :) Minden értelemben, ugyanis 50 méterenként áll egy rendőrpáros. Érthető amúgy, nem kockáztathatnak. Provokátorok mindenhol felbukkanhatnak és ki tudja, a kitörők közül ki milyen vérmérséklettel van megáldva.
János Kórház, kezdődik a móka. Jön a Diós-árok.
Meredek, aztán még meredekebb, aztán már szinte állva legelős fajta. :) :) :)
Norbi jó tempót diktál, én sem vagyok rossz formában, némán keresztezzük a szintvonalakat. Aztán a fogaskerekű sínpárját. Huhh, azért ez komoly bemelegítés volt! :) Síneken át, aztán innen is csak felfelé….van, aki már most biceg….nem túl jó előjel a továbbiakra nézve.
A zöld sávon vagyunk amúgy, itt is a lépcsősor, ami a Széchenyi-emlékhez, az első ellenőrzőponthoz visz. A rajtban tapasztaltak után hatalmas sorra számítok-minden évben az volt- aztán jön a kellemes meglepetés, a sor nemhogy nem hatalmas, hanem nincs is!
Pecsétlenyomat begyűjtve, itt enni szoktunk, de most egyikünk se érzi kényszerét a dolognak, úgyhogy megyünk is tovább. 5,5 kilométer alatt (illetve az ötből az utolsó kettőn) amúgy már begyűjtöttünk több, mint 300 méter szintet.
Itt az erdő! Fejlámpák kerülnek elő a zsákokból. Hamarosan a sárga kereszt jelzésen talpalunk. A talaj több, mint ideális, hol vannak már a régi Kitörések….! Se sár, se hó, se jégpáncél….amúgy egy percig se bánjuk. Volt részünk abban is, jó ez így, ahogy van! :)
A Csacsi-rét előtt katonasír, gyújtok egy mécsest. Ellenőrzőponton pecsét, majd irány tovább. Hamarosan már a piros sávon emelkedünk a János-hegyre. Feltűnik a melegsárga fénnyel megvilágított kilátó, még pár perc, kis emelkedés, és itt is vagyunk az újabb ellenőrzőponton. A pecsét mellé extra méretű Sport szelet jár. Félreállunk enni, a csokit elsüllyesztem a zseben mélyére későbbre.
Tovább felfelé! Most is lefotózzuk az Erzsébet-kilátót, gyönyörű így éjszakai pompájában!
Most aztán lefelé, de meredeken! Kanyarog a jelzés, a teljesítménytúrán szocializálódottak követik, a többiek mennek toronyiránt, minden kanyart levágva. Egyébként sokszor lassabban jutnak lejjebb, mint mi…
Budakeszi út, átkelünk rajta. Sárga sáv, irány a Nagy-Hárs-hegy! Szuszogtató az emelkedés, de a talaj ideális, nincs egyet előre, kettőt hátra. Az ellenőrzőponton itt sincs sor! Megkapjuk a pecsétet és megyünk is tovább. Ismét lefelé jön. Meredeken.
Leereszkedés a Hűvös-völgybe. Sokan frissítenek a büféknél, mint minden ellenőrzőponton, ilyenkor jó adag kitörőn jutunk túl. Újra felfelé!
A sárgán haladunk, egyszer csak irányító tábla és szalagozás térít le a szokott útvonalról. Egy helyen valamiféle frissítőpontba botlunk, másoknál olvassuk aztán, hogy lelkes önkéntesek kínálták a vándorokat mindenféle földi jóval. Bunkereknek tűnő objektum mellett haladunk el, talán több mellett is, mécsesek itt is, ott is, ez lehet a kitérő oka. Szalagozás mentén kapaszkodunk egyre feljebb, aztán visszatérünk a sárgára.
Jön a túra legkeményebb kaptatója! Nincs más hátra, mint előre, illetve felfelé! :)
Nekiveselkedünk. Csak azért is megállás nélkül feltoljuk! Fent vagyunk a Szépvölgyi út végénél. Most is a szovjet hadsereg uralja a helyet. Komoly hídfőt építettek ki, szól a rádió, sokféle fegyver, korabeli felszerelés, egy bekeretezett képről Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, grúz tömeggyilkos, mozgalmi nevén Sztálin elvtárs néz vissza ránk… miegymás. Egy nagydarab, fehér bundát viselő fickó meg noszogatja a népet a pecsételéshez, dáváj!, dáváj!, harsogja…. :) Sokan kérnek közös fotót, fegyverekkel a kezükben pózolva. Nekem ehhez eddig se volt kedvem, most se jött meg a belső késztetés.
Indulunk tovább. Tovább, felfelé az Újlaki-hegyre. Régebben itt cidriztek a pontőrök, pedig ha hideg van, itt akkor nagyon hideg van, jól tették, hogy visszahúzódtak a gerincről. Újlaki-hegy, gerincút. Jó köves, libasorban botorkálunk, közben a város fényeit csodáljuk. Itt nem lehet előzni, kicsit frusztráló szakasz, a 25-ösöknek mindjárt vége, ők nem sietnek sehova, mi meg nem tudunk sietni sehova.
Virágos-nyereg, ellenőrzőpont. A 25-ösök célja, a 35-ösök rajtja, nekünk meg főleg kajapont! :) És nincs sor, legalábbis elhanyagolható! Pecsét a németektől, egy bizonyos A. Hitler egy képről figyel a háttérben. Az ellátmányt egy nyitott elejű sátorban kapjuk, majd benézünk a fűtöttbe leülni. Van hely, így ülve, melegben fogyasztjuk el a fasírozottas szendvicset és a teát. Jólesne még a további pihengetés is, de tudjuk, minél többet ülsz, annál nehezebb lesz visszaszokni a hidegbe, így az utolsó falat után nem sokkal indulást is vezényelünk.
A Csúcs-hegy oldalában folytatódik a Kitörés, hejj, milyen jó volt itt is régebben az egynyomos ösvényen esni-kelni, vagy éppen a láncosban csattogni…..no, mindez a múlté, a kora tavaszias éjszakában, ideális talajviszonyok közepette gyűjtjük a kilométereket. A hőmérséklet amúgy mínusz 2-3 fok lehet, vagy valahol ennek közelében.
Alsó-Jegenye-völgy, a hetedik ellenőrzőpont. Fél percig odaosonok a tűz mellé, de aztán erőt veszek magamon és nekilódulunk. Fent a nyeregben váltottam akkut a lámpámban, hát úgy látszik valami elfekvő készletből származhat, mire leértünk ide, a lámpa a legerősebb fokozatát már be se engedi kapcsolni. Norbi is lámpagonddal küzd, kettő van nála, egyik se túl acélos, sőt az egyik be se kapcsol. Jól állunk! J Megoldjuk azért. Én elhoztam Peti fiam lámpáját vésztartaléknak, hát be is kell vetni. Meg van nálam plusz elem, az Norbié lesz. Minden tartalék felhasználva. :)
Kiérünk a völgyből, jön az a nagyonnemszeretem elnyújtott emelkedő a sárgán: először a Középső-Jegenye-völgyben, majd a Kerek-hegy alatt, egészen a Muflon itatóig. 4 kilométer alattomos, erőkiszívó talpalás. Szótlanul bandukolunk.
Itt a Muflon!
Pecsételés után dobunk egy kis abrakot a lovaknak. Úgy érzem, itt az ideje az energiaitalnak is.
Kezdünk fázni, úgyhogy indulunk is a kéken tovább. Megint lusta voltam elővenni a kesztyűt. Az ujjaim végei majd lefagynak. J Bízok a Nagy-Szénásban. :) 550 méterre csak fel kell valahogy jutni, az majd meghozza a megfelelő hőfokot a kezeimbe! :)
Nagy-Szánás teteje, a kilátás a kivilágított környékre csodás, csak éppen nincs túl meleg! J Készül egy gyors csúcsfotó, aztán usgyi lefelé a fák közé! Lefutunk a hegyről, aztán ismét elkezdünk emelkedni…. :) A kék kereszt jelzés ugyanis a Kutya-hegyre visz… :)
A Kutya-hegy 559 méteres csúcsa alatt pár méterrel haladunk el, én a csúcs-gúlát is látni vélem. Egy forgókapun túl befut a sárga jelzés, ezzel együtt az újabb ellenőrzőpont. Nővérke pecsétel nekünk, majd odatelepszünk pár percre a tűzhöz. De jólesik a melege! Mármint a tűzé… :)
Na, de haladni kellene, így nekilódulunk ismét. Bő egy kilométer után, 434 méteres tengerszint feletti magasságban lelépünk a Budai-hegység turistatérképéről….. :)
Jó 5 kilométer lejtő következik, jó tempóban haladunk. Elérjük a vadkerítést, az azon átvezető magasabb létra eléggé megviselt, szerencsére valaki ácsolt egy alacsonyabbat, egy masszívabbat. Átmászunk.
A Békás-patakra esküszöm, nem emlékszem. :) :) :) Pedig biztos átkeltünk rajta, ahogy eddig minden Kitörés alkalmával. Kiesett. :) Az a lényeg, hogy a Malom-földek ellenőrzőpontjára megérkezünk. :) Német katonák osztogatják a pecsétet, már látni a perbáli templom tornyát, úgyhogy Norbi erre vonatkozó kérdésére azt felelem, hogy menjünk! :) Megyünk.
Úgy emlékszem, bőven 5 óra előtt Perbálon vagyunk. Kihalt a falu, de vannak, akik már a buszra várnak. Az ellenőrzőpontnak helyet adó kocsmahivatal tömve kitörőkkel. A belső helységben esélytelen a leülés, a külsőben épp távoznak ketten, lecsapunk a helyre! Jajj, de jó leülni! Eszünk, iszunk, Norbira rátör az éhség, hatalmas mennyiségű ételt töm magába. Nekem elég egy kisebb szendvics, meg a kapott jó meleg tea.
Hosszabb időzést terveztünk, de itt, a bejárathoz közel nincs túl meleg. Folyamatosan jönnek a bajtársak, folyamatosan nyílik az ajtó. Na, meg mások is leülnének biztos, így tudom, hogy nem leszek népszerű, de indulást javasolok. :)
Elindulunk, bele a perbáli éjszakába! Aztarohadt, de hideg van! :) :) :)
Már elővettem a kesztyűt, meg a plusz kapucnis polárpulcsi is rajtam van, de majd megfagyok. Az ujjaim végei szenvednek a legjobban, felváltva teszem zsebre a kesztyűs kezeimet. Krva hideg van! :) Még szerencse, hogy a szél nem fúj. Megfagynánk akkor. :)
Jó egy kilométer kell, mire elérjük az üzemi hőfokot és a kezeim se fáznak. Domboldalakon, szántóföldek mentén hullámvasutazunk, a szintemelkedés itt elhanyagolható. Kellemetlen viszont a csonttá fagyott keréknyomos út. Bár azért a sárnál jobb! :) Tökéletesen követhető sárga jelzés került amúgy felfestésre itt.
Dimbek-dombok véget érnek, egy jobbos, egy balos és máris itt van Anyácsapuszta, ellenőrzőpont. Aki kívánja, forró teával kínálják a pontőrök. Perbálon ittunk eleget, így köszönjük, nem kérünk. Lelki szemeink előtt már csak a cél lebeg. :) Nekilódulunk az utolsó ötösnek!
Hát ez már elég nyomasztó. Szótlanul talpalunk a nagy pusztaságban. Aztán feltűnik a Kakukk! Az utolsó megmérettetés! Az utolsó akadály!
Itt vagyunk az aljában. Az itiner szerint bő 100 méter szintemelkedés vár ránk. Kezdjük hát!
Lassú léptekkel osonunk felfelé a hegy derekában. Aztán egy kis szusszanás, és jön az a jó meredek pár tíz méter. Ez is megvan! Jön az akácos, ez már nem olyan meredek, de az 55. kilométernél és az itiner szerint már 2000m szint felett járunk! Úgyhogy csak lassan! :)
Ráfordulunk a csúcsra! Már látszanak a védők, a zászló a csúcson! Hátunk mögött már felkelt a Nap. Megjöttünk! Fent vagyunk!
Negyed 8 körül jár az idő. A pontőrök elmondása alapján pár órája -8 fokot mértek. Esély van rá, hogy ugyanúgy, mint 2 éve 7:45-re beérünk. Úgy, hogy idén fél órával később rajtoltunk! Kemények vagyunk…. :) Két évet öregedtünk, fél órát javítottunk. Kemények vagyunk. :)
Szomor, sportcsarnok, cél. Megvan a 7:45-ös befutó, a 14 órás menetidő. Gratulálunk magunknak. :)
Több helyen kapjuk a díjazást, kifigyelem, hogy a bal szélen ülő kislány ír a legszebben, így átállok az ő sorába. :) Később Norbi mutatja az Oklevelét, a jobb szélen jutott hozzá, az övén is kimondottan szép az íráskép. :)
Átállunk az ételre, italra várók sorába, 1-2 perc és leheveredek a padlóra néhány német fickó mellé elfogyasztani a pár virslimet teával. A virsli nem túl nagy, de annál finomabb. A Virágos-nyeregben megmaradt szendvicsek is átkerültek ide, aki szeretne, abból is fogyaszthat.
Szívem szerint csinálnék még egy célfotót a molinónál, de sokan állnak előtte, otthon meg már várnak, a gyerekeim ma 15 évesek, megyünk a mamáékhoz tortát enni :) este meg vár a munka, úgyhogy inkább legyalogolunk az autóhoz, jégtelenítjük, majd haza suhanunk. A Szomor utáni völgyekben masszívan -5-öt mutat a kijelző….
Köszönöm a lehetőséget!
A túrán készült fotóim itt:
https://photos.app.goo.gl/ZrxLxN1kttLc7psQ7
|