2022.12.28, szerda.
Egy hamisítatlan, Covid előtti stílusú teljesítménytúra rajtjába, a dorogi Molnár sörözőbe érkeztünk szerda reggel. A Téli Szuperkatlan 30-on indultunk el dobszó kíséretében 08:00-kor. A csípősebb idő ellenére az első emelkedőn lekívánkozott egy réteg ruha, aztán a Getére emelkedvén már senki sem fázott. Megmaradt az előző napi szép idő, de a magaslatokon és a kitett helyeken meg-megélénkült a szél. Meglepően jó tempóban értünk fel a Gete tetejére, és a lefelé vezető sziklás meredeken sem adódott probléma.
A löszfal talaja ezúttal elég kötött volt ahhoz, hogy jól megvethessük a lábunkat a meredek emelkedőjén. Eszembe jutott az itteni talaj nyári púderszerű állaga. A Katlanban az út egy szakaszát felszántották; itt egy kicsit (nagyon) nyögvenyelős volt a járás. A Hegyeskőnél kódos ellenőrzőpont volt: a "Löhhe töhhe Pöh" kifejezést kellett felírni. Utólag a jiddis szótárban kerestem, de nem találtam. Lefelé óvatoskodni kellett, mert már felengedett a fagyos talaj, és egyes ösvényszakaszok csúszóssá sárossá váltak. A Tokodi Pincéknél a szaletlinél adtunk a kulináris élvezeteknek, hogy erőteljesebben és mégjobb kedvvel másszunk fel a Mogyorósi Kősziklára. A gyorslábúak már szembejöttek a cross motor vájta U alakú, szintén sáros ösvényen. Odafönt ki akartunk menni a sziklához, amelyiken egy fém kereszt áll, de sokan toporogtak a kis placcon, ezért erről lemondtunk. A gravitációnak engedve lebaktattunk Mogyorósbányára, a Kakukk teraszán levő fordítóállomásra. Ellenőrzőlapunkra a bélyegzésen kívül egy kis felragasztható szmájlit is kaptunk. (Én egy kis zöld Grincset választottam.) Amikor visszaindultunk megkezdődött a köszöngetés cunami. Üdvözöltünk minden, a Kakukk felé igyekvő kedves túratársat. A kajapontot a Tokodi Pincéknél másodjára sem mellőztük. Visszamászni a Hegyeskő mellé már elég gáz volt, mert mégjobban felengedett a talaj, és egyre csúszósabb lett. A Katlant elhagyva a sziklás szakaszokon, megszűnt a sárprobléma. A Getére lassan, nyuggertempóban mentem föl, hogy ne kelljen megállni pihenni. Egyszer mégis csak félre kellett állni, amikor egy füst alatt egy fentről- és egy lentről jövő embert engedtem el. A Gete csúcsáról már csak sétagalopp volt a célig. Oklevél, nagy alakú kitűző, és egy mézeskalács figura volt a díjazás.
Jutalomfalatnak párolt virslit és forraltboros teát fogyasztottunk. A rendezőségnek megköszöntük ennek a nem könnyű, de mindenképpen bulihangulatú túrának a megszervezését, majd a vasútállomásra távoztunk.
Ottorino |
